Mindannyiunkban él egy kép arról, milyen lehet az élet egy Down szindrómával született gyermekkel.
Emily Perl Kingsley amerikai édesanya 1987-ben írta meg az Üdvözöljük Hollandiában című esszét, amelyben művészi módon érzékelteti azt a folyamatot, melyen ő maga is keresztülment, amikor 1974-ben megszületett Jason nevű kisfia, aki Down-szindrómás. ( a képen nem ő látható)
“Gyakran kérik tőlem, hogy írjam le, milyen egy fogyatékos gyermeket nevelni – hogy segítsek az egészet megértetni azokkal, akiknek soha nem volt részük benne. Hogy elképzelhessék, milyen. Hát, kérem, ilyen.
Amikor gyermeket vársz, az olyan, mintha egy mesés nyaralást terveznél Olaszországba. Veszel egy csomó útikönyvet és mindent szépen eltervezel. A Colosseum, Michelangelo Dávidja, a gondolák Velencében… Talán olaszul is megtanulsz egy pár szót. Olyan izgalmas az egész.
Hónapokig tartó izgatott várakozás után elérkezik végre a nagy nap. Összecsomagolod a poggyászodat és elindulsz. Pár órával később landol a repülő. A légiutas-kísérő veszi a mikrofont és bemondja: – Üdvözöljük Hollandiában!
– Hollandia? – mondod. – Hogy értik azt, hogy Hollandia? Én Olaszországba indultam! Nekem most Olaszországban kellene lennem. Egész életemben arra vágytam, hogy Olaszországba menjek!
De változás volt a repülési tervben. Hollandiában landoltak veled, és most ott kell maradnod.
A legfontosabb, hogy tudd, nem egy szörnyű helyre vittek, egy gusztustalan, koszos helyre, ahol dögvész dúl, éhínség és betegségek. Egyszerűen ez csak egy másik hely.
Most be kell szerezned egy új útikönyvet és meg kell tanulnod egy egészen más nyelvet. Sok új emberrel is meg fogsz ismerkedni, akikkel különben soha nem találkoztál volna.
Ez csak egy másik hely. Lassabb az élet, mint Olaszországban, és kevésbé fényes. De amikor már egy ideje ott vagy, összeszeded magad, körülnézel, és észreveszed, hogy Hollandiában szélmalmok vannak, tulipánok, és még Rembrandtok is.
De mindenki, akit ismersz, éppen Olaszországba megy, vagy Olaszországból jön, és mindannyian arról ömlengenek, hogy milyen jól érezték magukat. És te életed végéig azt fogod mondani: „Igen, úgy volt, hogy én is oda megyek. Az én tervem is az volt”.
A fájdalom soha nem fog teljesen elmúlni, mert az álom elvesztése örök hiány marad.
De ha egész életedben amiatt gyászolsz, hogy nem jutottál el Olaszországba, talán soha nem fogod tudni élvezni azt a sok szép, különleges dolgot Hollandiában.”
Szeretnék ajánlani 4 magyar blogot – olyan anyukák vezetik, akik nap mint nap felfedezik Hollandia különlegességeit a gyermekeikben.
Ők nem Olaszországba vágyakoznak, hanem inkább megtanultak hollandul, rácsodálkoznak a szélmalmokra, gyönyörködnek a tulipánokban, és megrendülve nézik Rembrandt és Van Gogh csodálatos festményeit.
A blogok sorrendje nem tükröz semmiféle sorrendet, egyszerűen muszáj az egyiknek elöl, a másiknak a végén lennie 🙂
KATT a címekre!
Mindownnap
Downbaba.hu – Szirkablog
Rachel és a csokigyár
Írországban Down-szindrómával
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
