Van ilyen…mindannyiunk életében, nem is egyszer!
Amikor legszívesebben csak beleordítanánk a világba, hogy mindenki hagyjon békén! 🙂
Persze jó eséllyel eltelik pár nap, és elmúlik, már nem is emlékszünk rá.
Azonban a környezetünk számára ez nem volt ilyen sétagalopp, bennük esetleg mélyebb nyomot hagyott. Készek lennének arra, hogy segítsenek ezt az állapotot megelőzni, de nem tudják, hogyan tehetnék meg. Talán te sem tudod, mit tehetnél…
Éppen ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyünk vele, mi vezet idáig! Olyan jó lenne, ha sokkal előbb képesek lennénk arra, hogy tudatosítsuk az előjeleket, és ennek segítségével megelőzzük azt, hogy felrobbanjunk!
Lassan 25 éve figyelem magam, illetve beszélgetek más anyukákkal.
Azt vettem észre, van 5 jellegzetes probléma, amit ha nem kezelünk időben, akkor tuti nem lesz jó vége, és kiboruláshoz vezet.
Pedig mind az 5 olyan probléma, amit nem olyan nehéz megoldani, feloldani.
1. Azt gondolod, minden ellened irányul – mindenki téged akar bosszantani.
Ez elég gyakori…ilyeneket és ehhez hasonlókat gondolunk:
“tudja jól, hogy azt szeretem, ha szeletelt kenyeret vesz, és mégsem azt vett”
“már megint a nappaliban szórták szét a LEGO-t, csak hogy tuti belelépjek”
“kértem 5000X, hogy mosogassanak el maguk után, és nem csinálják meg”
Hidd el, nem téged akarnak bosszantani! Egyszerűen lusták, nem emlékeztek rá, mit is szeretnél, vagy valami egészen prózai oka volt (elromlott a kenyérszeletelő a pékségben)
Ilyenkor sokat segít, ha egyszerűen azt mondod magadnak:
Ez csupán egy feladat, és semmiféle érzelmi tartalma nincs.
Tehát, ha mégsem szeletelt a kenyér, akkor azt mondod: “kérlek, szeletelt fel a kenyeret, mert én ebben nem vagyok jó!” Figyelj rá, hogy semmiféle érzelmi töltés ne legyen ebben a kérésben! Ne vádaskodj, ne borulj ki egy ilyen egyszerű feladattól, de a nehezebbektől se!
A gyerekeket is megkérheted határozottan, és nem érzelmekkel fűtve, hogy szedjék össze a szétszórt LEGO-t! Azonnal. Akkor is, ha éppen egy filmet néznek, vagy a legédesebben játszanak. Ez azért fontos, mert elejét veszi annak, hogy úgy érezd, áldozattá válsz!
2. Túl gyorsan kell alkalmazkodnod a változásokhoz.
Az anyaság egyik nagy keresztje. És elég nehéz keresztje, tegyük hozzá! Egyik oldalon megtanultuk, hogy kiszámíthatónak kell lennünk, ez a legjobb a gyermekünknek is, és így tudjuk jól megszervezni a napjainkat is. A kiszámíthatóság minden ember számára fontos, így érezzük azt, hogy kezünkben a gyeplő, és mi irányítjuk a körülöttünk zajló folyamatokat.
De hiába tervezzük el, mit fogunk csinálni másnap, ha az annyira várt program előtt lebetegszik a gyerkőc, vagy a bébiszitter mégsem tud rá vigyázni, esetleg egész éjjel sírt, mert jön a foga…
Délutáni alvásból mindig óramű pontossággal ébred 3-kor…de amikor időre kellene odaérni valahová, még 5-kor is édesdeden szunyókál – ismerős, nem?
Ezek ellen nagyon okos tanácsom csak annyi, hogy fogadd el, ez egy átmeneti időszak az életedben, ami azért igen hosszúra nyúlik.
3. Lemerültél. Nem alszol, nem pihensz eleget.
Emlékszem, közel 10 éven keresztül úgy feküdtem le este aludni, hogy szinte biztos voltam benne, hogy nem alhatom át az éjszakát. Kérdés volt persze, hányszor kell felkeni, és milyen teendőim lesznek. Ha csak meg kell szoptatni az aktuális legkisebbet, azt szinte észre sem vettem. Az igazi kaland ott kezdődött, amikor ügyeletre kellett menni, vagy hányás-hasmenés kombinációt takarítani 🙂
Nagyon fontos, hogy felismerjük, ha végtelenül elfáradtunk. Az a baj, hogy egy pár hónapos kialvatlanság után nem mindig tudjuk, hogy ez a bajunk.
Ilyenkor nem lehet már 1-2 éjszakával bepótoltni a sok-sok nem alvást.
A megoldás mindenképpen az, hogy segítséget kérünk – nekem az vált be, hogy ebéd utáni alvással igyekeztem bepótolni az éjjel kiesett időt, illetve voltak napok, amikor előre megbeszéltük, hogy a férjem lesz az “ügyeletes”.
De jó lehet bármi: barátnő, nagymama, aki délután vigyáz a gyerekere, hogy te tudj aludni!
4. Nincsenek keretek, nincsenek határok – mindenki azt csinál, amit akar.
Elsősorban a gyerekere gondolok, de nem ritka, hogy a férj is úgy gondolja, hogy a család az a hely, ahová ő feltöltődni jár. Azért talán ez egyre ritkább.
De a gyerekeket legtöbbször igyekszünk minden alól tehermentesíteni. Pedig ez nem jó irány – hamar belenőnek abba a szerepbe, hogy nekik semmi dolguk, semmi kötelességük nincsen.
Pedig a család egy kis közösség, ahol igenis mindenkinek van feladata!
A családban, mint minden közösségben szabályoknak is lenniük kell!
A szabályokat és feladatokat a szülők dolga kommunikálni a gyerekekkel, előtte azonban jó, ha a két szülő egyezteti egymás között ezeket.
5. Nem tudsz kikapcsolódni, kiszállni a mókuskerékből.
Ha nem tudsz kiszakadni a hétköznapi életedből, könnyen elfásulsz, megkeseredsz. Egyre nehezebben találsz majd örömet abban, ami nap mint nap történik veled.
Bármennyire is szeretjük a munkánkat, a családunkat, a gyerekeinket, időről időre muszáj egy lépést hátralépni, és kiszabadulni a kötelességeink közül! Ez fog újra feltölteni, erőt és lelkesedést adni a továbbiakhoz!
Ezért fontos, hogy legyen egy hobbid!
Egy jól kiválasztott hobbi nem csupán szórakoztat és kikapcsol, hanem szinte új célt adhat az életednek, kiszakít a rutinnal végzett teendők közül, és képes megújítani téged!
