Óh, ha ilyen könnyen menne ez! Mint egy varázspálca, amivel elég, ha az orrodra koppintasz:
-Legyen hobbid! És lesz!
Sajnos nem így működik.
És sajnos néha nagyon nehéz a téma.
A legtöbb édesanya nem engedi meg magának, hogy saját hobbija legyen. Úgy tekintünk erre, mint valami nagy úri huncutságra. Mintha egy saját autóról beszélnénk, vagy egy saját nyaralóról, ahová nem engedjük be a családunkat…
Pedig nem másról szól ez a dolog, mint egy icipici darabkáról belőlünk.
Naponta fél óráról.
A nappali sarkában egy kis asztalról.
A számítógépen egy mappáról.
Na jó, eleinte tényleg ennyiről.
Aztán sokkal többről…
Nekem a hobbim mindig azt jelentette, hogy létezem én is.
Ha megfőztem az ebédet, azt megették egy óra alatt. Ha kimostam a ruhákat, azt összekoszolták öt perc alatt. Ha kitakarítottam, két percig tartott a rend. És ez így volt jó, hiszen azért főztem, hogy megegyék, és azért mostam, hogy összemaszatolják.
Mégis…ki nem vágyik arra anyaként, hogy valami maradandó is kikerüljön a kezei közül?
Ennek ellenére nekem nehéz volt elfogadnom, hogy lehet igényem a személyes térre, időre, gondolatokra.
Éppen ezért – bár cseppet sem volt tudatos a választás – csupa olyan hobbit választottam, amivel a családomat szolgáltam.
Jó ez így, mert kevesebb feszültséget okozott bennem a dolog. Azt javaslom, ha te sem vagy elég erős ahhoz, hogy határozottan fel tudd vállalni a másféle igényedet, akkor kezdésnek nagyon jó lehet ez a megoldás.
FOLTVARRÁS – PATCHWORK
Eleinte a foltvarrás volt a kedvencem. Sorozatban varrtam a párnákat, ágytakarókat, és még mindig van néhány félkész blokk a varrós dobozomban…
Aztán ahogy egyre több gyerekünk lett, egyre kevésbé volt megoldható, hogy fél napokra elfoglaljam a konyhaasztalt, és folyamatosan pakolgassam a varrógépet.
KERESZTSZEMES HÍMZÉS
Szép lassan átálltam a keresztszemes hímzésre. Ebben azt szerettem a legjobban, hogy öt percre is érdemes volt belekezdeni. Ráadásul minden szükséges eszközöm elfért egy kosárban, így nyaralásra is mindig vittem magammal. És a legnagyobb bónusz, hogy csendes hobbi, szóval éjszaka, vagy délutáni alvás idő alatt is tudtam hímezni.
SCRAPBOOK – PORJECT LIFE
A következő nagy szerelmem a scrapbook. Erről már többször írtam is. A scrapbooknak több hajtása is van, a hagyományos albumok mellett a digitális scrapbook, illetve az én másik kedvencem a Project life. Ez sokkal gyorsabb, viszont ha komolyan szeretnénk vele foglalkozni, akkor nagy önfegyelmet kíván, hiszen nap mint nap dokumentáljuk a fotókat 🙂
Nekem ez a három terület jelenti a menedéket, mind a három egy-egy terápia számomra.
Összegyűjtöttem még néhány hobbit, fb csoportokkal, ingyenes, esetleg fizetős tanfolyamokkal együtt.
Kérlek, írd meg te is, mi maradt ki a sorból 🙂 Linkeket is örömmel fogadok, hátha segítesz vele másoknak! kérlek, csak olyan linkeket írj, amit ismersz, és jó szívvel ajánlod, mert neked bevált!
TOVÁBBI HOBBIK
NAPLÓÍRÁS – BULLET JOURNAL (efelé már kacsintgatok, nagyon tetszik)
– és a te hobbid?
A poszt a Figyelj magadra – sorozat negyedik része. Az előzőeket IDE KATTINTVA megtalálod.
Én úgy tudok igazán kikapcsolni, ha el is jövök otthonról és a perifériás látásomban sincsenek benne az elvégzendő feladatok. Aki hasonló cipőben jár, annak javaslom a zenélést, mint hobbit. Lehet társakat keresni (már két fő is tud kamarázni!), lehet egy kórust keresni, és lehet a helyi zeneiskolában beiratkozni magánének szakra. Nem, nem vagy túl öreg.☺ A mutálás miatt 18 éves kor alatt nem szívesen foglalkoznak a magánének tanárok növendékekkel, de az én tanáromnak volt olyan tanítványa, aki basszus volt és csak 25 éves korára állt be úgy a hangja, hogy el tudtak kezdeni dolgozni vele. Aki a klasszikus műfajtól elzárkózik, annak a karaoke -t javaslom, a neten számtalan videó van, amivel lehet gyakorolni, sőt nem rég még egy klasszikus zenei karaoke felvételt is találtam, azzal is remekül lehet tanulni. ☺
Egyébként az a tapasztalatom, hogy mivel a fiam látja, hogy gyakorolok itthon, próbákra járok, így ő is motiváltabb a zenetanulásban.
Kedves Erzsi! Köszönöm, szívemből szóltál! 🙂 A zene csodálatos! 🙂