A bolognai Children Book Fair kiállításon a legtöbb időt a Montessori könyveket és játékokat forgalmazó standoknál töltöttem.
Próbáltam minél több értékes információt megragadni, bár sajnos a nyelvi hiányosságok ebben eléggé korlátot szabtak. Sajnos a kommunikáció leginkább olaszul folyt, és ebbe kevéssé tudtam bekapcsolódni. Az olaszok között pedig nem sokan beszélnek angolul…na sebaj, azért amit tudtam, magamévá tettem 🙂
Elsőként azt a 7+1 tanácsot, amit maga Montessori gyűjtött össze a szülők és a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok számára.
Bár közel 100 év telt el azóta, a tanácsok mindegyike ma is aktuális.
- Tiszteld a gyermeked! Ez persze nem azt jelenti, hogy kiszolgáld, vagy azonnal ugorj, és teljesítsd a kívánságait! Ez azt jelenti, hogy teljes és tökéletes embernek tekintsd, ne pedig egy félig kész emberkének! Ne a kívánságaira figyelj, hanem az emberi igényeire! Olyasmire gondolhat Montessori, hogy a cukorka helyett arra figyelj, hogy legyen időd törődni vele, meghallgatni a gondolatait…
- Ne panaszkodj rá, ne mondj róla becsmérlő szavakat! Hányszor előfordul, hogy úgy kritizáljuk, minősítjük a gyermekeinket, hogy ő is fültanúja ennek…panaszkodunk a barátnőnknek, az óvónéninek, már megint mit csinált, vagy hogyan csinálta…Igazából akkor sem szabadna ezt tennünk, ha nem hallja…de úgy, hogy ő is hallja mindezt, soha nem kéne megtennünk!
- Neveld önállóságra! Azaz, csak akkor segíts neki, ha ő még nem képes megtenni valamit! Például ne öltöztesd fel reggel, csak mert rohannod kell a munkába! A te felelősséged, hogy időben keljetek fel, és ez sokszor ott kezdődik, hogy időben fekteted le! Engedd, minél több dolgot önállóan végezzen, és kényelemből ne tedd meg helyette!
- Ha valamiben elmélyed, ne szakítsd félbe! Természeetsen nem azt jeelnti, hogy ha elmélyülten játszik még éjfélkor, akkor ezt engedd neki! Sokkal inkább azt jeelnti, hogy legyen saját ideje arra, amikor játszik! És nem biztos, hogy jó ötlet, ha ebben az időben bekapcsolod a tévét…mert bizony félbeszakítod, és eltereled a figyelmét a számára fontos dolgoktól.
- Azzal törődj, amit át akarsz neki adni, ne azzal, amitől óvni szeretnéd. Az én olvasatomban ez azt jeelnti, hogy ne a tévé, tablat, számítógép előtt töltött idejét korlátozd, hanem biztosítsd annak lehetőségét, hogy eszébe se jusson tévét nézni, számítógépet bekapcsolni, tabletezni.
- Példamutatással tanítsd! Bizony…ne szavakkal, ne büntetéssel! Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos, hogy elegendő időt tölts a gyermekeddel! Sokszor olvasom: nem az együtt töltött idő mennyisége fontos, hanem a minősége. Hát a minőség biztosan fontos, ehhez kátság nem fér…de a mennyiség is nagyon fontos! Bár lehetnek időszakok, amikor ez valamiért kevés. De ha sokáig tart…gondolj bele, hogyan mutatsz utat példával, ha naponta 1 órát töltesz a gyermekeddel!
- Engedd, hogy válasszon! Amiben csak lehet…abban, hogy melyik nadrágot veszi fel reggel, hogy sajtot vagy sonkát eszik vacsorára, hogy melyik mesét olvasd fel neki, hogy az erdőbe vagy a folyópartra menjetek sétálni…csupa olyan dolgo, amiben akár választhat is. Természetesen értelmes választási lehetőségeket kell a szülőnek felajánlania, ehhez kérdés nem fér.
7+1 Otthon – és persze lehetőség szerint máshol is olyan dolgok vegyék körül, amire valóban szüksége van! Legyen választási lehetőságe a játékok között, de ez nem azt jelenti, hogy 58328364 db plüssmackó csücsüljön az ágya szélén! Ugyanez igaz a ruháira, az élelmiszerekre, a könyvekre, mindenre, ami csak körülveszi őt.
Nagyon szimpatikus a modszer, de itt a 2-es pontot nem tudom a gyakorlatban elkepzelni. Nekunk pl viszonylag ritkan, mondjuk 2-3 havonta egyszer van alkalmunk a hasonloan kisgyermekes baratainkkal talalkozni. Temaink 90%-a a gyerekek es a problemak. Vegre nem chaten, uzenetben, csoportban tudjuk ezeket megbeszelni, hanem eloben, egymassal. Az ugy nem eletszeru szamonra, h csak dicserem a gyereket, es semmi rosszat nem mondok, a gondokat nem panaszolom el, hiszen epp az a cel, h ezeket megbeszeljuk, esetleg otleteket adjunk egymasnak. A gyerekek ertelemszeruen itt vannak, egyreszt mert miattuk is talalkozunk, h baratkozzanak, masreszt nem is lenne oket kire bizni. Mi lenne a megoldas? Beszeljunk elottuk angolul (kiveve ha az egyik gyerek epp angol oviba jar)? Vagy hogyan kellene ezt a helyzetet akkor kivitelezni?
Kedves Szilvi!
Azt gondolom, a gyermekünkkel való problémákat semmiképpen nem célszerű úgy megbeszélni, hogy ezeknek ő fültanúja lehet. Más az, amikor ő is résztvevője ennek a beszélgetésnek, és az ő érveit, gondolatait is meghallgatjuk ezekkel kapcsolatban.
Attól, hogy ez a szülőknek “jó”, attól ez még a szülők igényeiről szól, és nem a gyermek érdekeit szolgálja – mármint az, hogy a panaszkodásnak ő is fültanúja.
Mindenképpen keresnék olyan megoldást, hogy amikor a problémák a téma, akkor a gyerekek ne legyenek jelen.