Végigdolgoztam a hetet. Igaz, sokat segített mindenki. A gyerekek is suli, edzés után, a férjem is munka után.
Mégis, mire elérkezünk a péntek estéhez, elfáradok. Jó lenne már ma semmit nem csinálni, csak ücsörögni a kanapén egy forró teával a kezemben.
De inkább összeszedem magam, készülök a hétvégére, legyen legalább félig készen az ebéd…
Kicsit összeszorítom a fogam, és meglesz ez…
Na és közben lemegy egy podcast, már rutin ez is.
De most mégis jön egy mondat, ami megérint.
“Wash the plate not because it’s dirty nor you’re told to wash it but because you love the person who will use it next.”
Teréz anya mondta.
És milyen igaz.
Néha elfelejtjük, miért is dolgozunk.
Tesszük a dolgunkat: főzünk, mosunk, mosogatunk, jó anyák és jó feleségek szeretnénk lenni.
De miért is ez az egész, ha nem azért, mert szeretjük a gyerekeinket, a férjünket, a barátainkat!
Ahogy ez a gondolat kitisztul, egészen más érzés a kezembe venni a piszkos edényt. Már nem az edényről és nem a munkáról szól az egész, hanem azokról, akiket szeretek.
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
