Kényes téma, nehéz téma, de azért belevágok, és leírom, mi hogyan próbáljuk kordában tartani, szabályozni, hogy mikor, mennyit ülhet képernyő előtt egy gyerek.
Azt gondolom, fontos leszögezni, hogy sem az internet, sem a számítógépen való játék, sem a tévéműsor nem jár alanyi jogon egy gyereknek. Ezt nagyon fontos megértenünk – elsősorban nekünk, szülőknek.
Azaz, nem megvonjuk a tévéműsort, vagy a számítógépen, telefonon való játékokat a gyerektől, hanem ellenkezőleg: akkor juttatunk belőle, ha bizonyos feltételeket teljesít a gyerkőc. Így teljesen más megvilágításba kerül ám az egész kérdés.
Ma már szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy – ha akarjuk, ha nem, a tv, számítógép és okostelefon az életünk részévé vált.
A számítógép előtt ülve dolgozunk, vagy ha épp nem így, akkor munka után tuti felmegyünk a fb-ra, vagy megnézzük, mi újság a kedvenc blogunkon ( pl. a Gyereketetőn – a szerk.)
Ezek után álszent dolog lenne, ha a gyerekeinket nem engednénk a számítógép vagy a tévé közelébe. Persze ez sem teljesen igaz, hiszen vannak dolgok, amiket nekünk szabad, a gyerekeinknek pedig még nem való, ezért is írtam az elején, hogy nehéz téma…
Lassan 25 éves házasok leszünk, és ebből 20 évet simán leéltünk tv nélkül. Ez azonban az egyik véglet, ami csak akkor működik jól, ha nem okoz frusztrációt, ha nem valamiféle megfelelési kényszer az, ami a döntésünket befolyásolja. Mi elsősorban a gyerekeink védelme érdekében nem vettünk tévét.
Aztán persze egyre több gyerekünknek lett okostelefonja és saját laptopja is – ami gimiben már napi szinten szükséges a tanuláshoz is.
Így aztán előbb-utóbb várható volt, hogy a problémák is jönnek a gépekkel együtt.
Igyekeztem a lehető legszélsesebb körben utána járni, hogyan tudunk együtt élni ezzel az új helyzettel.
A nagykorú gyerekeinket semmiben nem korlátozzuk, de vannak szabályok, amiket nekik is be kell tartaniuk: étkező asztalnál, közös filmnézés alatt, és este 10 után már ne legyen bekapcsolva gép. Ez persze inog, hiszen a vizsgákra sokszor skypon készülnek, bizony este 11-kor is …így ez kapásból rugalmas elbírálást igényelt.
Fontos még megérteniük, hogy bár nekik sokkal többet szabad, ezzel példát is mutatnak a kisebbek felé, szóval a felelősségük is nagyobb!
Nálunk a telefon volt a legnagyobb gond, mert ezt gyorsan elő lehet kapni/el lehet dugni, és mindent meg lehet rajta csinálni…
Kamasz gyerekeinkkel szerződést kötöttünk, ami szerintem már kb. 10 éves kortól nagyon jól működik.
Ez sok veszekedést spórolt volna meg, ha előbb tesszük. Azóta ugyanis csak elővesszük, és megnézzük, mit is írtunk alá…
A szerződés megírásának menete a következő volt:
- telefonváltás előtt megkértük a gyerekeket, hogy írják le, mit gondolnak, hogyan szabályozhatnánk a telefonhasználatukat.
- ekkor eleve egy “szülőnek megfelelési” hangulatban voltak, hiszen tőlünk függ, megkapják-e az általuk kiválasztott telefont…így aztán könnyedén összehoztak egy olyan szabályrendszert, ami majdnem megfelelt nekünk is.
- ezt követte egy alkudozási folyamat, ami addig tartott, míg nem sikerült minden kérdésben megegyeznünk.
- ez után kapták meg az új telefonjukat.
Nálunk a következő szabályok érvényesek:
- a napi játékidő nem haladhatja meg a 2 órát (ez persze nem csak játék, lehet fb, zenehallgatás, filmnézés, bármi, amihez a laptop vagy okostelefon kell)
- a két órát minimum 20 percenként 5 percre meg kell szakítani, pl. inni egy teát, kivinni a szennyest, stb
- a telefont este fél 10-kor ki kell tenni a nappaliba – fontos, hogy ez a gyerek feladata, tehát az “elfelejtettem” nem opció – ha nem teszi ki időben, akkor percenként egy napig nem kapja vissza (helyette kap egy leselejtezett 10 éves nyomógombos telefont, ezen el tudjuk érni egymást, ha szükséges)
- egy évben hatszor, de kizárólag hétvégén napi 4 órára is megkaphatja a telefont.
- addig nincs telefon, míg nem tanult, és nem végezte el az aktuális feladatait (pl. reggel ágyazás, reggeli, stb)
- közös, családi tevékenységeknél nincs telefon
- étkezőasztalnál nincs telefon
Első hallásra bizony szokatlan volt számomra ez a szabályozás, de az alkalmazása során rájöttem, hogy mindannyian jól jártunk.
Kisebb gyerekeknél talán nem a telefon, hanem inkább a tévé az, ami hasonló problémák forrása lehet.
Ebben az esetben is azt javasolnám, hogy legyen egy konkrét időtartam, amit a gyerek a tévé előtt tölthet. Ezt minden családnak magának kell eldöntenie, mennyit tart elfogadhatónak. Persze minél kevesebb, annál jobb.
- A szabályokat közösen alakítsátok ki! Egy ovis gyerkőcnek is lehetnek jó meglátásai, igyekezz észrevenni ezeket! Próbáld meg te is elfogadni az ő álláspontját, de sose feledd, hogy a felelősség a tiéd!
- Mindenképpen jó technika, ha van egy alapidő, és van egy különleges helyzetekre kialakított idő – például alapjáraton fél óra, de egy héten egyszer 1 óra is lehet.
(Így nem kerülünk kellemetlen szituációba, ha egy hosszabb mesét is szívesen megengednénk, de köt minket a közösen kialakított szabály betartása.)
- Szabályozhatunk aszerint is, hogy egy héten hány műsort engedünk megnézni, így elkerülhető az, hogy a 20 perces műsor után még “marad” 10 perce, és ha azt nem nézi le, vesztesnek érzi magát. Ez semmiképpen sem jó hosszú távon!
- A szabályt alakíthatjuk aszerint is, hogy minden gyerek választhat 1-1 (vagy 2-2) műsort, és azt a többiek is nézhetik. Ez egy nagcsaládban akár heti 3-6 műsor is lehet!
A lényeg, hogy még a nyári szünet előtt gondoljuk végig, milyen szabályokat szeretnénk meghozni, és milyen szabályok azok, amiket képesek vagyunk betartani is! A szabályok betartása ugyanis a gyerek számára is egy kapaszkodó, egy korlát, ami abban segít, hogy saját magától is megóvja őket.
Készítettem néhány telefonos, tv-s, számítógépes lapot, erre kerülhetnek a szabályok – így szem előtt lehet, például a hűtőn mágnessel rögzítve. ezeket a lapokat a pénteki hírlevélben találod majd meg! ehhez nem kell mést tenned, mint feliratkozni a hírlevélre! Ha korábban már feliratkoztál, most nem kell újra megtenned!
