Tábori történet :)

Balaton, délig alvás, olvasás a fűzfa árnyékában, karunkon lecsorgó dinnyelé, olvadó csokifagyi, főtt kukorica, strandröplabda, sátorban alvás, és persze táborozás a barátokkal – a gyerekeimnek ezt jelenti a nyár. Nem volt ez mindig így, sokáig nem szerették a táborokat Mivel évekig itthon voltam az aktuális kistesóval, kényszer sem volt. Aztán persze megnőttek, és kezdtek szemezgetni a tábori kínálatból.

Az egyik legemlékezetesebb tábor egy fiútábor volt.

Ide kérem szépen lányok nem is mehettek, mert itt csupa férfias dolgot műveltek.

Például bicskát is kellett vinni.

Na, azt hiszem, ezen a ponton dőlt el, hogy a két fiam ott lesz a fiútáborban, és bár ismerőseink szervezték és vezették a tábort, azért nagyon izgultam, hogy mi lesz velük.

Az izgalmat azzal lepleztem, hogy igazán lelkiismeretesen pakoltam össze nekik.

Abból indultam ki, hogy nélkülem nem élik túl a tábort.

Ezért pakoltam nekik

• elegendő élelmet, nehogy éhen vesszenek az erdő mélyén.
• minden napra elkészítettem a patyolat tiszta váltás ruhát, melyet külön zacskókba raktam, a zacskókat felcímkéztem: hétfőre, keddre, szerdára, stb.
• védőfelszerelést csomagoltam eső ellen, csalán ellen, darázscsípésre, szúnyogcsípésre, és persze kígyómarásra, égési sebekre, sőt, még a bicska okozta sebesülésekre is felkészülve.
• volt náluk egy notesz telefonszámokkal, előre nem látható vészhelyzetekre.

Mire minden összeállt, kezdtem megnyugodni…,de azért még mindig zakatolt az agyam, vajon mi az, amire nem gondoltam.

Végül a férjem megszabadított magamtól, kézen fogta a két fiát, még egy utolsó puszit kaptam tőlük, és elindultak.

Valahogy túléltem a hét napot nélkülük, és végre elérkezett a pillanat, hogy hogy visszaszerezhettem a hiányzó gyerekeimet.

Mikor a táborhelyre értünk, éppen kirándulni volt a csapat, így addig nekiálltunk lebontani a sátrat. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor kinyitottam a fiúk sátrát, és megláttam a két hátizsákot.

Úgy állt mind a két hátizsák a sátor sarkában, ahogy első nap letették oda.

Teljesen érintetlen volt… egyszer sem nyitották ki a cipzárakat rajtuk. Minden ruha tisztán, vasalva benne – pont úgy, ahogy otthonról elhozták.

Végül megérkeztek a fiúk is. Bizony, pont abban a ruhában, amiben otthonról eljöttek az első napon.

Ezek után a kegyelemdöfést is megkaptam: nagyon jól érezték magukat. jönnének jövőre is.

Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!