Miután megnéztem az előzetest, és elolvastam pár kritikát a filmről, már tudtam, hogy ez csakis anya-lányai programnak lesz jó. Így az is lett belőle, és nem bántam meg egyáltalán.
Igen, jó tudni, hogy ez egy szomrú film, és előre szólok, legyen nálad papírzsepi!
Rám nagy hatással volt, – és azt gondolom, nem kell hozzá, hogy az ember maga is elveszítse a gyermekét. Mert az a világ rendje, hogy nem veszítjük el a gyermekeinket. De az is a világ rendje, hogy az álmaink közül bizony sokat elveszítünk. És ezeket ritkán gyászoljuk meg…valahogy nem is gondolunk rájuk úgy, hogy igenis ezeket az elvesztett álmokat is meg kellene siratnunk.
Nekem most ezek az elvesztett álmok jutottak eszembe, amelyek nélkül jól megvagyok már, de akkor, amikor elvesztettem őket nagyon fájtak. Mégis mindenki csak azt mondta, “sebaj, szép lesz az élet ezek nélkül is…!”
És szép is lett, panaszra semmi okom. Mégis, jó volt végső búcsút venni tőlük.
Szóval ez egy piros pont a filmnek, érdemes megnézni!
