Manapság sokszor találkozom azzal a vélekedéssel, miszerint a versenyzés káros és szükségtelen a gyerekek számára, legyen ez sportverseny, tanulmányi verseny, társasjétk, vagy éppen a szokásos “kileszazangyal?” verseny az asztalnál.
Pedig maga a verseny szerintem jó dolog: előbbre viszi a világot, kihozza belőlünk a legjobbat.
Csak nem mindegy, mikor, milyen formában versenyzünk!
Történt egyszer, hogy logopédia házifeladatnak egyszerű társasjátékot adtam otthonra, és azt írtam, az lesz a nyertes, aki több kártyát tud gyűjteni…
Másnap meg is keresett az édesanya, hogy ő bizony ezzel nem ért egyet, nem szertne a gyermekével versenyezni.
Hát, eléggé leforrázott ez a kategorikus vélemény…
Mert azt gondolom, azért a dolog nem ennyire fekete-fehér.
Érdemes megvizsgálnunk, miért is féltik sokan a gyermekeiket a versenytől?
Legtöbbször azért, mert a versenyben mindig lesz vesztes – és bizony attól félünk, hogy a mi gyerekünk lesz az. A vesztes szerep pedig a mi kultúránkban nem vonzó szerep. Sőt!
Vajon mi hogyan dolgozzuk fel, ha egy szituációban vesztesként maradunk?
Mit lát a gyermekünk ebből?
Azt, hogy végiggondoljuk, miként jutottunk idáig? Hogy tudatosan dolgozunk azért, hogy egyre jobbak legyünk?
Vagy az ellenfeleinket okoljuk a sikertelenségünkért? Azzal vádoljuk őket, hogy nem voltak sportszerűek? Igazságtalan volt a verseny?
Azért fontos ez, mert a gyermekünk bizony “leveszi” ezeket a finom jeleket…és jó eséllyel befolyásolja majd a versenyekkel kapcsolatos hozzáállását.
Azzal nagyonis egyetértek, miszerint a versenyzés nem minden élethelyzetben helyénvaló.
- Egy családi vacsoránál például nincs helye teljesítménykényszernek, tehát ne csináljunk versenyt abból, hogy ki eszi meg előbb a spenótot.
- Érzelmi szituációkból sem jó teljesítménykényszert csiholni, tehát a “ki rajzol gyorsabban egy szép virágot anyának?” felkiáltással se dördüljön startpisztoly.
- Nagy hiba, ha a testvéreket folyamatosan vesenyeztetjük, hiszen szinte biztos, hogy legtöbbször a nagyobbik fog nyerni.
- Ha mégsem így történne, és a kisebbik nyer, még nagyobb kárt okozhatunk…képzeljük csak magunkat a nagyobb tesó helyzetébe!
Azonban vannak olyan szituációk, amikor kifejezetten oldja a feszültséget, illetve a mélyebb, pontosabb önismertet tesz lehetővé a verseny.
- Egy iskolai tanórán a monoton feladatokat kiválóan át lehet keretezni játékos versenyszituációkká
- Egy-egy társasjáték összehozza a családot – ezzel majd külön is foglalkozom, mert bizony, megér egy misét, akaromismondani posztot
- Az olyan versenyek, melyeket hosszas felkészülés előz meg, elősegíti a kitartás fejlődését, a munka közben mélyül az önismeret
- Versenyezni nem csak másokkal lehet, hanem önmagunkkal is
Melyik életkorban, hogyan versenyezzen a gyerkőc?
- A verseny első pillanattól kezdve jelen van az életünkben. Gondoljunk a megtermékenyülésre…már a hímivarsejtek is versenyeznek..a versenyt, ha akarnánk, akkor sem tudnánk kiiktatni az életünkből.
- Pedagógiai-módszertani tankönyvekben olvasom, hogy a kicsiknek a csapatversenyek valók – hát én ezzel nem értek egyet. Egy ovis gyermekben még nem alakult ki a csapatszellem. Ez alatt azt értem, hogy a csapat érdekeit még képtelen a maga érdekei elé helyezni. És ez így normális.
- Az ovisok is versenyezhetnek, de semmi szükség nincs még arra, hogy versmondó-versenyt rendezzünk ovisoknak. “Rendezés” helyett inkább rövid, spontán szituációkat ragadjunk meg, és figyeljünk arra, hogy többféle területen is kipróbálhassa magát a gyerkőc.
- A kisiskolások már szépen fokozatosan éretté válnak arra, hogy kiálljanak mások elé, és megmutassák, miben tehetségesek. Ez azonban nem varázsütésre valósul meg, ezért nincs egységes életkor, amikor érdemes versenyeken részt venni.
- Versenyre csak belső indíttatásból engedjünk gyermekünket! Akkor se erőltessük, ha tudjuk, hogy simán megnyerné! Mert egy verseny sokkal több annál, mintsem számot adjon a benne rejlő tehetségről.
- És fordítva is igaz…ha azt gondoljuk, nem is lesz olyan ügyes a gyermekünk egy versenyen, de szeretne menni, akkor engedjük nyugodtan! Még a végén meg is lepődhetünk!
Mi legyen a nyereménnyel?
Ha már verseny, akkor dukál valamiféle díj is hozzá. Sok verseny van, ahol minden induló díjat kap, kisebbeknél ez teljesen jó megoldás.
Azonban nagyobb gyerekeknél már nincs szükség erre, sőt! Ha mindenki kap díjat, az olyan, mintha senki nem kapna. És ezt egy 7-8 éves gyerek már pontosan tudja. Ha több gyereket is szeretnénk kiemelni, akkor inkább legyen pár különdíjunk a fődíjak mellett.
