Beszédfegyelem – huh, ez elég komoran hangzó kifejezés, nem is szeretem használni, de hát ez a neve, nem tudom megkerülni.
Maga a beszédfegyelem egy nagyon fontos terület, lényegében ennek segítségével kommunikálunk. Ha kell, beszélünk, ha pedig szükséges, akkor hallgatunk. Meghallgatunk másokat. Kivárjuk, míg a másik ember nekünk tudja szentelni a figyelmét.
Ez sok kisgyermeknek igen nehezére esik.
Egy bizonyos életkorig teljesen természetes, hogy a gyerkőc nem tud várni a gondolatainak közlésével, és azonnal mondja is, amit szeretne.
Az évek múlásávan azonban megtanulja, hogy várjon ezekkel a közlésekkel: ha az édesanyja éppen a kistesóval beszél, vagy telefonál, vagy az óvónéni mesét olvas, akkor vár…
Nyilván az a gyermek tudja zökkenőmentesen megtanulni ezt, akinek van alkalma gyakorolni.
A szülőknek, gyerekekkel foglalkozó szaembereknek óriási felelőssége van ennek alakulásában.
Nyilván a cél az arany középút: az sem jó, ha rögtön a gyermekre figyelünk, és az sem, ha túl sokat kell arra várnia, hogy végre valaki meghallgassa.
Iskolás korra azért elvárható, hogy az esetek többségében a gyerkőcünk ne vágjon mások szavába. Nem szeretem, amikor azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy ne vágjanak a felnőttek szavába – sokkal kívánatosabb, ha senki szavába nem vág, és a barátját, kistestvérét is hagyja beszélni.
Néha azonban minden igyekezetünk ellenére kicsit döcögősebben alakul ki a beszédfegyelem.
Mit tehetünk ebben az esetben?
Hogyan fejleszthetjük akár iskolában, óvodában vagy otthon a gyerkőcnek azt a képességét, hogy a megfelelő időben beszéljen, illetve ha kell, meghallgasson másokat?
A legjobb, ha indirekt módon, játékokkal vezetjük rá a gyermeket a kívánatos viselkedésre.
Az 5 legjobb játékot gyűjtöttem össze ebben a posztban!
- Játsszuk azt, hogy gyümölcsök neveit soroljuk, és ezeket a gyerekeknek mindig meg kell ismételnie, kivéve, ha az ALMÁ-t mondjuk. Egy-egy gyümölcsöt mondhatunk többször is, szóval jó sokáig játszható. Ez a játék a hallási figyelmet is fejleszti, és akár órák előtt is kiváló bemelegítő gyakorlat. Ebben az esetben akár az előző órák anyagaiból is válogathatjuk a szavakat.
- Olvassunk fel egy-egy mondatot, amit úgy kell megismételni, hogy a mondat elejét az egyik fél, a mondat második felét a másik fél mondja. Erre nagyon jók a szólások, közmondások is, ezeket sokszor már ismerik is a gyerekek. Ez kivételesen megnehezíti ám a dolgukat, mert az ismert szöveget nehezebben tudjuk abbahagyni 🙂
- Dobókockás játék, melyben elhangzik egy kérdés (ez lehet bármilyen egyszerű, és ha szeretnénk, akár a tananyaghoz is kapcsolódhat), majd dobunk a kockával. Aki nagyobbat dob, az mondhatja meg a választ.
- Cend játék: mindenkinek csendben kell maradni és arra figyelni, milyen hangokat hallunk a környezetünkből. (sziréna, cipő kopogás, autó dudálása, kutyaugatás, stb) 2 perc csend után minden résztvevő megnevez 2-3 hangot, amit hallott közben.
- Csodamikrofon: készítsünk mikrofont gurigából, alufólia segítségével! Dekorálhatjuk is kedvünkre – egy beszélgetés során csak az beszélhet, akinél a mikrofon van.
A mikrofon elkészítése nagyon egyszerű – akár gurigát is használhatunk hozzá. Ebben az esetbena gurigát szedjük szét, óvatosan és húzzuk szorosabbra! Fessük be színesre, majd ragaszthatunk rá dekortapaszt, matricákat! A tetejébe ragasszunk egy-egy alufólia-gombócot! Ezt én mindig a gyerekektől szedtem be, sokan ebbe csomagolva hozzák a tízórait. Na, azt hiszem, ez volt a legjobb, ami egy alufólia-gombóccal történhetett, hogy mikrofon lett belőle 🙂
A mikrofon elkészítése a finommotorika fejlesztéséhez is hozzájárul, nem cska a guriga festése, ragasztása, de leginkább az alufólia-gombóc elkészítése nagyon jó gyakorlat ehhez!
Nem mondom, hogy az örökkévalóságnak készültek a mikrofonok, de semmibe nem tart újakat gyártani, és persze abban is reménykedtem mindig, hogy előb-utóbb már nem elsz rá szükség!
