Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekeink megtanulják a szociális érintkezés alapvető szabályait.
És igen, azt szeretnénk, hogy már ovis korukban is képesek legyenek megoldani a konfliktusaikat egymás között. Természetesen korukhoz mérten éretten, veszekedés, pláne verekedés nélkül!
Ezt persze úgy tanulják majd meg, hogy közösségben nőnek fel, melynek legfontosabb terepe a család. Aztán ahogy nőnek a gyermekek, úgy tágul ez a kör: nagyobb család, barátok, ovistársak felé.
Amikor egy délután átjönnek az unokatesók, és a fél éves gyerkőcöddel játszanak, talán azt gondolod, ez még nem is játék. Hiszen más sem történik, mint hogy fekszik a kicsi a játszószőnyegen, a nagyok pedig labdát gurítanak neki.
Pedig ez már bizony játék!
Nézzük, milyen fejlődési szakaszai is vannak a gyermekkori játékoknak – most elsősorban a szociális készségek szemszögéből!
És melyik szakaszban, mit csinál a gyerkőc egy labdával?
6 hónapos – 1 éves gyermek alapvetően ritkán kezdeményez játékot a közeli családtagokon kívül eső emberekkel.
Gyermekünk ebben az életkorban az ismétlések révén a tárgyak használatát tanulja meg. Minden érzékszervét bevonja ebbe a megismrerési folyamatba: tapintást, látást, ízlelést, hallást, és persze a mozgásos tapasztalatokat is.
Hiába is szeretnél társasjátékozni az egy éves gyerkőcöddel, nem fog menni – egyszerűen még nem lépett arra a fejlődési szintre. Viszont nagyon fogja élvezni, ha egy-egy játékát felé nyújtod, majd elkéred.
Persze szavakkal is kísérd: ” – Tessék, itt a labda! – Kérem a labdát!”
Mutasd meg neki, hogyan kell a labdát gurítani, pörgetni, és figyeld, ahogyan ő is megpróbálja! Egy éves gyerkőcnek már megtaníthatod, hol a labda helye, ne lepődj meg, ha rutinosan előveszi, vagy a helyére teszi, ha már megunja vele a játékot!
1-3 éves koruk között a gyerekek legtöbbször egymás mellett játszanak, tehát ritkán kezdeményeznek közös játékot más társukkal. Ha a játékok között labdát találnak, akkor azzal legszívesebben magukban játszanak, és hiába magyarázod neki, hogy mennyivel élvezetesebb Sárikával gurigatni. Ő csak fogja a kezében, és nem, senkivel nem szeretne osztozni a labda nyújtotta örömökben!
Sokszor láttam anyukákat, akik ilyenkor kétségbeesve próbálnak játszótársat verbuválni a többi gyerek közül, de ez teljesen felesleges, sőt káros is lehet! Néha egy-egy rövidebb időre kapcsolódnak egymáshoz a gyerekek, de csak nagyon minimális ideig, alapvetően egyedül játszanak. Nem kell félni, ez még nem autizmus, és nem antiszociális magatartás!
2-3 éves korban a gyerekek a néző szerepébe lépnek. Ilyenkor jön el minden kisgyermekes anyuka rémálma: a kicsi is PONTOSAN azt szeretné csinálni, mint a nagy. Csakhát még nem tudja…
Ha a nagy kosárlabdázik, akkor a kicsi is kosárra akar dobni, és a legkevésbé sem magyarázat számára, hogy ő még kicsi, és nem éri fel a palánkot. Ha nem sikerül, jön a sírás, és hát anya legyen a talpán, aki meg tudja őt vigasztalni!
Felesleges ilyenkor alacsonyabb kosárpalánkot vásárolni, mert a kicsi NEM ODA szeretné bedobni a labát, hanem abba, amibe a nagytesó simán beletalál. Ezek olyan természetes konfliktusok az életében, amit nagy hiba helyette megoldani, és ezzel elvenni tőle azt a lehetőséget, hogy önmaga küzdjön meg vele.
Természetesen biztosítsuk őt arról, hogy megértjük a problémáját, és próbáljunk higgadtak maradni. (oké, készülj fel: nem sikerül majd!)
3-5 éves kor a klasszikus szerejátékok kora. Ilyenkor már a gyerekek is igénylik a társakat a játékhoz. A felnőttek világának utánzása lesz a téma: eljátszák, mi történt az óvodában, az orvosnál. Ha figyeled a gyermekedet, pontosan fogod tudni, hogyan oldja meg a konfliktuokat az óvóvnéni a csoportban. És ne aggódj, az óvónéni is meg fogja tudni, ha veszekedtél egyet a nagytesóvel a lecke miatt.
A labdából ilyenkor bármi lehet, nekem például ekkor született a kistestvérem, és emlékszem, mennyire boldog voltam, hogy egyszerűen bedugtam a pólóm alá, és máris nagy pocakom lett, mint anyukámnak!
Saját tapasztalatom, hogy mennyire rosszul esett, amikor a nagymamám rámripakodott az utolsó trimeszterben, hogy micsoda butaságot találtam ki már megint…micsoda ötlet a koszos labdát a pólóm alá dugni! Basszus, mintha nem tudta volta, mennyire érzékeny egy nő, amikor állapotos…!
Szóval ne parázz, ezek a játékok csak rövidebb időre szólnak, és a szabályok is csak addig lesznek érvényesek, míg a gyerekeknek is kényelmesek. A pólót meg majd kimossa a mosógép!
5-7 éves korban jön el a kooperatív játékok időszaka. Ez annyival több, mint a szerepjáték, hogy hosszabb távon is megmaradnak ugyanazok a szerepek. Néha hetekig készülnek egy-egy eseményre a gyerekek. Ekkor már képesek kompromisszumot kötni, alkalmazkodni a másikhoz. A játékoknak szabályai lesznek, és ezeket a szabályokat betartják akkor is, ha éppen nem kényelmesek számukra.
A labdával komplett foci – bajnokságot játszanak, vagy más olyan játékot, ahol a szabályok betartása alapvető fontosságú!
Ahhoz azonban, hogy ez a magasabb szintű, felnőttkorra is jellemző játékforma kialakuljon, bizony végig kell járni a megelőző lépcsőfokokat is. Ezért nem érdemes siettetni egy-egy szakaszt: engedd, hogy mindegyiket megélhesse!
