Kezdem rögtön egy jó hírrel, rendben?
Nem kell pszichológusnak lenned, és nem kell szakszavakat sem megtanulnod, sőt, a szó hagyományos értelmében fejlesztened sem kell.
Elég, ha csak figyelsz! Figyeled önmagad, és figyeled a gyermeked.
Most pedig jön a rossz hír: piszok nehéz lesz.
Mert a szülőként azt gondoljuk, a mi feladatunk, hogy mindig a helyes utat mutatni a gyermekeinknek. Sőt, nem csak mutatni, hanem ezen tartani őket!
Azt is szeretnénk, ha mindig boldogok, vidámak lennének. Ha sosem csalódnának, nem lennének szomorúak, dühösek.
Mindent képesek vagyunk megtenni ezért.
És mi lesz a vége?
Minden erőfeszítésünk ellenére lesznek szomorúak, mérgesek, dühösek, csalódottak. Ha ezen a ponton észbe kapunk, még elsülhet jól is a dolog.
De ha nem ismerjük fel, hogy elcsúsztunk, akkor még rosszabb lesz…
Amikor arról kezdtem írni, hogy tanítsuk meg a gyermekünknek felismerni az érzelmeiket, akkor rájöttem, először is nekünk kell megtanulnunk elfogadni a saját érzelmeinket, és azt, hogy a gyermekeinknek negatív érzelmeik is lehetnek.
A gyermekünk lehet úgy szomorú, hogy nem akarjuk őt mindenáron felvidítani.
A gyermekünk lehet frusztrált, és mi nem akarjuk mindenképpen megoldani a problémáját.
A gyermekünk lehet dühös, és mi nem akarjuk feltétlenül megnyugtatni.
És akkor most nézzük sorban, mivel és hogyan segítünk neki úgy, hogy nem ártunk!
- Nevezzük nevén az érzelmeinket! Tanítsuk meg a gyermekeinket is az érzelmek neveire!
- Mondjuk ki nyíltan, ha dühösek vagyunk, ne próbáljuk meg elmismásolni olyasmivel, hogy “á, csak fáradt vagyok”. Én például hajlamos vagyok arra, hogy másik érzéssel fedem el az eredetit, mert mégicsak szalonképesebb, ha fáradtan érzem magam, mint dühösnek. Így aztán képes vagyok jól összekeverni magamban is, és a környezetemet is megtévesztem.
- Lásson példát arra, amikor megfogalmazzuk és felvállaljuk a negatív érzéseinket is! Így fogja megtanulni, hogy neki sem kell letagadni az érzéseit.
- Fogadjuk el az érzéseit úgy, ahogy vannak. Erre egy nagyon találó hasonlatot hallottam: egyszerűen legyünk olyanok, mint egy tartály – csak tartsuk meg. Ne akarjuk megváltoztatni, megszüntetni, átkeretezni.
A fenti tanácsokat szolgálja az érzelemkerék is, amit a szerdai hírlevélből tudsz majd letölteni.
Elkészítése egyszerű:
Töltsd le, nyomtasd ki!
Válaszd ki a megfelelőt: fiúknak és lányoknak is készült 🙂
Vágd ki, színezzétek ki! A köröket Miltonkapoccsal tudod összefogni, így forgathatóvá válik!
Beszéljétek meg, melyik gyermek arcán milyen érzést véltek felfedezni: dühöt, szomorúságot, örömöt, meglepetést, undort, vagy félelmet.
Használjátok minél több helyzetben, szituációban!
Biztasd arra, hogy megnevezze az érzéseit, tanítsd meg, hogy kifejezze, és bízz benne, hogy megoldást talál ezekre!
Nagyon köszönöm, nekem nagyon bejön! Mondjuk jó, hogy odaírtad, hogy van fiús meg lányos is, én erre komolyan magamtól nem jöttem rá, lehet kicsit többet kéne pihennem 😀 Köszönöm!
🙂
Na, akkor szép álmokat! Aludd ki magad, az sokat számít!
Kedves Virág!
Új feliratkozó vagyok, és ez lenne az első, amit letöltenék, de nagy méretben nem sikerült 🙁 csak a nyitó kis képet próbáltam A3-ban kinyomtatni, de nagyon pixeles lett. Mit csinálok rosszul?
Kedves Brigi!
Ez A4-es méretben készül, szóval A3-asban bizony pixeles lehet.
De nem a nyitó képet kell nyomtatni, az A4-esben is szörnyű lesz 🙂 A hírlevélben megtalálod a pdf-et, azt töltsd le a gépedre, majd onnan megnyitva nyomtasd ki! 🙂