Hogyan tanítsd meg a varázsszót: köszönöm

Természetesen nem gondolom komolyan, hogy ez az egyetlen helyes módszer, hogy a gyerkőc megtanulja használni a szót: köszönöm. A legfontosabb a szülő és a környezet példája kell, hogy legyen. De nagyon tanulságos játékot hoztam, ebben biztos vagyok. 🙂

A játékhoz javasolt életkor: minimum iskolás legyen a gyermek, felső korhatár nincs, a nagypapa is játszhat.

A játékhoz szükséges eszköz: ceruza, bot, vagy valami olyan dolog, amivel a levegőbe tudunk rajzolni. Mi az ebédre várakozásnál játszottuk, így evőeszközt használtunk hozzá.

A játék menete: a játékvezető elmondja, hogy az emberek többsége nem tud szép holdat rajzolni, így ő most szeretné megtanítani a társaságot a szép hold rajzolására. A levegőbe rajzol egy holdat, és elmondja, hogy ilyen egy szép hold. Ezt követően megkérdezi, hogy ki tud ilyen szép holdat rajzolni?

Valószínűleg sokan érzik majd magukat képesnek erre a feladatra, így körbejár a ceruza (bot, vagy bármi más).

A lényeg: amikor valaki elkéri a ceruzát, és a játékvezető átadja neki, figyelni kell, hogy megköszöni-e a játékvezetőnek. Ha megköszönte, akkor miután lerajzolta a holdat, megdicsérjük, hogy “ez egy nagyon szép hold, ügyes vagy, te már tudsz szép holdat rajzolni!”

Ha nem köszönte meg az átadott ceruzát, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy “hát sajnos még tanulnod kell a hold rajzolását, ez még neked nem megy…”

Jó, ha van egy beavatott személy a játékvezetőn kívül, mert így egymásnak adogatva a ceruzát, mindig elhangzik a szó: “köszönöm”, és valakinek egyszer csak leesik majd a fatantusz, mitől lesz szép a hold, illetve a játék lényege: ettől az egyetlen szótól megváltozhat az élet körülöttünk. 🙂

Persze vicces, ahogy mindenki próbálkozik szép holdat rajzolni, utánozza a játékvezető mozdulatait, mindenféle technikákkal próbálkozik….pedig a lényeg már akkor eldől, amikor átveszi a ceruzát.

A játék közben sokat nevetünk, közben belső motivációnk növekszik, hogy kitaláljuk, mitől lesz szép a holdunk, így sokkal mélyebben rögzül a végén a tanulság, mintha valaki folyton-folyvást figyelmeztet minket arra, hogy illik megköszönnünk, amit kapunk.