A Budapesti POK Őszi Pedagógiai Napok keretében tartottam egy előadást, melynek címe “Játék a szülővel” volt.
A résztvevők közül többen is kérték, legyenek elérhetők az ott megosztott játékötletek. Nos, szívesen teszek eleget ennek a kérésnek. Sőt, lesz benne egy meglepi is, amit kifelejtettem az élő előadásban.
Na, ki tudja, melyik az?
A konferencia fő irányvonala a szülők minél többféleképpen történő bevonása a gyerkőccel folyó szakmai munkába, hiszen mégiscsak a szülő az, aki a legtöbb szálon kapcsolódik a gyermekhez, aki felelős érte, és akivel a szakembernek partneri viszonyban kellene lennie ahhoz, hogy a legoptimálisabb fejlődést érjük el a foglalkozások során.
Ehhez nagyon fontos, hogy az igények és elvárások egy közös metszéspontban találkozzanak, a szülő a logopédus keze alá dolgozzon, a logopédus pedig olyan feladatokat adjon otthoni gyakorlásra, amit jókedvűen végez majd a szülő és a gyerkőc.
A posztban elsősorban a logopédus munkájáról írok, de azt hiszem, nem okoz nagy gondot átgondolni a más területen dolgozó szekembereknek sem, hogyan tudják a saját területükön alkalmazni ezeket az elveket.
Először is nagyon fontos, hogy a gyermekkel foglalkozó szakemberek elérhetők legyenek. Természetesen nem éjjel-nappal, de olyan időszakban, amikor a szülő számára is alkalmas egy-egy rövid egyeztetés, beszélgetés.
Igyekeztem végiggondolni, milyenek is legyenek azok a házi feladatok, amelyeket hazaküldünk a gyerekekkel.
Összeszedtem az öt legfontosabb kritériumot:
- játékosak, szórakoztatóak, hiszen a szülőktől sem várhatjuk, hogy pénzkereső munka után, házimunka előtt, még unalmas feladatokat gyakoroljanak a szintén fáradt gyerekekekkel
- gyorsan kivitelezhető legyen, ne kelljen külön eszközöket gyártani hozzájuk
- pörgős legyen, ami egy-egy este is belefér a családok életébe
- olcsó is legyen, hiszen egy átlagos magyar család nem mindig tud ezreket költeni fejlesztő eszközökre
- az sem baj, ha társasjátékot adunk gyakorlásként, hiszen így a többi tesó is be tud kapcsolódni a játékba
És akkor nézzük, milyen játékokat szedtem össze, amiket a logopédia foglalkozásokon is játszhatunk, és akár haza is adhatjuk házi feladatnak, gyakorlásképpen.
A játékokhoz egy szuper feladat-gyűjteményt használtam, hiszen az ebben összegyűjtött szókészlet pótolhatatlan kincs.
Thoroczkay Miklósné : Lazán perdülj!
Kiválasztottam találomra egy oldalt, ami a legunalmasabb szokott lenni a terápia során.
Itt ugyanis annyi a feladat, hogy sorban meg kell nevezni a képeket. És legtöbbször nem elég egyzser, meg kétszer…hanem sokszor…
Nos, egy idő után már elég sok lesz 🙂
Szóval elsőként fénymásoltam belőle 10 másik oldalt, és ezeket használtam fel a különböző játékokhoz.
Két lapot ollóval szétvágtam.
1. Ebből lehet hagyományos memori – igen sokszor fogja megnevezni a gyerkőc a képeket.
2. A memoriknak sokféle verziója van, pl. öt kártyát húzunk az egyik pakliból, kitesszük a gyerkőc elé, megnézheti alaposan, majd lefordítjuk a lapokat. A másik paklit a kezébe adjuk, és ebből kell kiválogatnia a lefordított 5 db képet.
Utána nyugodtan lehet cserélni, és pontokra játszani: ahány kép a helyén van, annyi pont.
3. A pókháló-szövő játék bizonyára minden gyerek egyik kedvence, mondjuk ehhez szükség van parafatáblára is.
Az egyforma képeket kötjük össze a fonallal.
Mivel a cél, hogy a gyakorlóanyag képeit megnevezze a gyerkőc, így mindig mondja is: potroh, centrifuga, stb
4. Szótagoláshoz is használhatunk térképtűket 🙂
5. Vagy formalyukasztót, kalauzlyukasztót. A lyukakba színes zacskó-összekötő drótokat fűzhetünk, rögtön kipipáljuk a finommotorika fejlesztését is.
6. A Bingó is nagy kedvenc! Ehhez minden játékosnak saját játéktáblára lesz szüksége. Ez jelen esetben a köynvből fénymásolt oldal. Az előzőekben felaprított kártyákat használjuk hozzá, a játékvezető sorban fordítja fel ezeket. Aki elsőként megtalálja a tábláján, az tesz rá egy gombot! (babszemet, kavicsot, stb)
Az nyer, akinek elsőként lesz négy gombja vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan.
7. A gyerekek maguk is készíthetnek ötödölő táblát az oldalból. Amelyik mezőre gombot teszünk, azt a képet megnevezzük. Közben persze figyelünk rá, hogy meglegyen a négy gomb egy sorban!
A két játékos két különböző színű gombbal játszik!
8. A lap alján középen van az odlalszám. Erre teszek egy pompom-ot. Adok hozzá egy szívószálat, és felfordítok egy kártyát. A kártyán lévő képre kell ráfújni a pompom-ot. Minél pontosabban persze!
Kinek sikerül?
9. Amikor a képek neveit kimondjuk, mindig adok egy utasítást: matrac – rendben, most rajzolj a matracra kékkel egy háromszöget…stb, stb.
Vágül a lap így néz majd ki, mint alább.
Ekkor előveszünk egy dobókockát és gombokat. A gombokkal lépünk a pályán. A dobókocka számai mindig azt jelzik, melyik mezőre kell lépnünk.
Pl.:
1, 2, 3 – a legközelebbi háromszögre, körre, illetve négyzetre kell lépni.
4, 5, 6 – a legközelebbi kék, piros, sárga színre kell lépni.
Ki ér a célba elsőként?
10. De sima, mezei játéktábla is lehet a lapokból. Minden lépésnél megnevezzük az összes képet, azt is, amelyeken csak áthaladtunk. Egyben rögzítjük az olvasás irányát is: balról jobbra, fentről le 🙂
11. Formákat rajzolok a lapokra, ezt kell kivágni, beragasztani a füzetbe.
12. A képeket tetszőlegesen pakolom le, majd elmondjuk, mi alatt van a Mátra, melyik kép mellett a pisztráng, stb.
13. Ezt élőben is játszhatjuk, a gyerekek mindig szívesen mesélik, anya hova dugta el a metrót a lakásban…:)
13+1 Végül olyan házit is szoktam volt adni, amikor arra kérem a szülőket, hogy keressenek a szavak között kapcsolatot a mindennapi életükkel.
Pl: metróval jövök az oviba, a Mátrában voltunk kirándulni, stb.
Ha van a tarsolyodban játékötlet, amit szívesen megosztasz, írd meg a poszt alatt hozzászólás formájában. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak segítesz vele, hiszen játékokból sosem elég!
