Az észlelés az idegrendszerhez kötött folyamat, mely az érzékelésen keresztül valósul meg. A külvilág ingereit az érzékszerveink segítségével érzékeljük, ezek az ingerek ekkor még fizikai ingerek, ám amikor az érzékszervek továbbítják az idegrendszer felé, átalakulnak kémiai ingerekké, ingerületté. Ezzel az ingerrel kezd el dolgozni az agyunk.Az idegrendszer megfelelő részében megkezdődik az inger feldolgozása.
A taktilis észlelés a bőrünkkel történő tapasztalatszerzést jelenti. Idetartozik az érintés, nyomás, fájdalom, hőmérséklet észlelése. Ez a legősibb észlelési készségünk, hiszen az anyaméhen belül folyamatosan körülöleli a magzatot a kellemes, langyos közeg, a magzatvíz, folyamatosan impulzusokat juttatva így a bőrünkről a kialakuló és fejlődő idegrendszernek. A saját test észleléséhez járul hozzá mindez.
A születés után is fontos szerepet tölt be, mindannyian tudjuk, hogy a csecsemő mindent megérint, kezébe vesz, sőt olyannyira a tapintás útján ismerkedik a világgal, hogy még a szájába is veszi a tárgyakat, hogy szájtéren belül is információkat gyűjtsön róluk, ezáltal a környező világról.
Minél több tapasztalatra tehet szert gyermekünk tapintás útján, annál több információja lesz a saját testéről is. Íly módon alakul ki a kép gyermekünkben arról, hogy valójában ő meddig is tart a külvilágban, mik a testhatárai. Ez egy nagyon fontos tudás, ugyanis csak akkor tudjuk felmérni a környezetünk, a külvilág dolgainak távolságát testünkhöz képest ha saját testünkről megfelelő képünk alakult ki. Ez a tudás a feltétele annak, hogy ha valamit el szeretnénk érni, azt el is érjük, illetve ha valamit ki akarunk kerülni akkor azt kikerüljük. Azonban egy taktilis inger nem pusztán a tapintásos tapasztalatok tárházát bővíti ki, és nem csupán a szilárd testtudat kialakulását eredményezi. Előrelendíti valamennyi érzékelési terület fejlődését. Azok a játékok, melyekben előkerül a tapintás, illetve más érzékelési területek, mély nyomot hagynak az idegrendszerben, és hatékonyabb tanulási folyamatokat indítanak el. Azt, hogy milyen szorosan összefügg a taktilis érzékelés bármely más terület fejlődésével, jól példázza, hogy azok a gyerekek, akiknek artikulációja nem tiszta, a szájtéren belüli formafelismerése sokkal gyengébb, mint az ép beszédű kontrollcsoportnál. Tehát a taktilis észlelés minősége a beszéd fejlődésével is szorosan összefügg.
Olyan játékokat hoztam, melyek ezt az érzékelési formát fejlesztik. Bár a “fejlelszti” kifejetés nem annyira helyénvaló, inkább azt mondanám, a játékok által fejlődik a taktilis érzékelés minősége, és mint láttuk, fejlődik általa maga a gyermek. Először is itt a nyár, engedjük, hogy másszon különféle talajon: füvön, homokban, kövön, akár aszfalton is – természetesen a józan ész határain belül, azaz ne engedjük, hogy kilométereken keresztül horzsolja a térdét. 
Engedjük, hogy belenyúljon, megfogja, gyömöszölje mindazt, ami nem veszélyes!
Azonban a veszélyesebb dolgokról sem kell feltétlenül lemondani – egyszerűen tegyük bele egy zárható nylon zacskóba, remek móka sülhet ki belőle!
Amerikai blogokon rengeteg ötletet találtok ezekre a játékokra. A PINTEREST oldalamon is összegyűjtöttem belőlük párat, érdemes megnézned! A legjellemzőbb alapanyagok a hajzselé, babaolaj, folyékony szappan, borotvahab, homok, stb – tényleg csak fantázia kérdése!
Ezekhez csillámport, ételfestéket keverve élénk, csillogó színeket hozhatunk létre. Már csak gyöngy, flitter, golyó, virágszirom, kagyló, babszem, apró játék kell a zacskóba, és készen is van a játék, amit lehet nyomkodni, fogdosni, gyűrni, gyúrni.
Ha biztonságosabbá szeretnéd tenni, a zacskó széleit szigetelőszalaggal ragaszd le!
Természetesen soha ne hagyjunk pici gyermeket szülői felügyelet nélkül játszani ezekkel a zacskókkal! Ha kiszakadnak, kinyílnak, már egyáltalán nem játékszerek!
Hasonló ötletekért iratkozz fel a hírlevélre, és nem maradsz le egy jó játékról sem!
