Hosszú pályafutásom során igen sokszor fordultak hozzám szülők kétségbeesve, mert a gyerekük a foglalkozásokon vagy tanórán nem dolgozott az elvárt szinten.
A pedagógusok ilyenkor általában javasolni szokták, hogy a szülők forduljanak a szakszolgálat szakembereihez, hogy derítsék ki, áll-e valamilyen képességzavar a háttérben. Én azonban azt mondom, hogy ez előtt még figyeljük meg mi magunk is a gyermekünket, mert talán egészen más a probléma gyökere!
Leggyakrabban ugyanis kétféle variációval találkozom, ha egy gyerek „rosszul teljesít”:
1. A gyermek kudarckerülő magatartása vezet a problémához. Ez azt jelenti, hogy már ki sem próbál nehezebb, komplikáltabb feladatokat, mert ha a legkisebb sikertelenség éri – ami a tanulási folyamatban teljesen törvényszerű –, akkor az számára olyan csalódás, amit nem tud elviselni és megfelelően kezelni.
2. Ugyanakkor az esetek másik felében a gyermek átlagosnál gyengébb teljesítménye mögött ténylegesen képességzavar húzódik.
Hogyan különítsük el a kétféle helyzetet?
Hát, ez bizony nem mindig egyszerű, pedig közel húsz év saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy van benne némi rutinom… Ezen az ábrán mutatom nektek, hogy tudjátok megkülönböztetni a két állapotot:
Bár a képességzavar a nagyobb gond, de a kudarckerülést is fontos felismerni, hiszen már az is nehézséget jelenthet a gyereknek és a közösségnek is. Ráadásul még komolyabb problémákhoz vezethet, így azt gondolom, mindenképpen foglalkozni kell ezzel a jelenséggel is!
Természetesen sokszor keverednek a jelek, hiszen előbb-utóbb a kudarckerülők képességei is tényleges lemaradáshoz vezethetnek. A gyermek ekkor már a képességzavarral küzdő viselkedésmintákat is mutatja.
Miért fontos a kettőt megkülönböztetni egymástól?
Szülőként és pedagógusként is fontos, hogy ismerjük ezt a két jelenséget, hiszen eltérően kell reagálni rájuk.
Minél korábban ébredünk rá, hogy a gyermek “csupán” kudarckerülő, annál hamarabb tudjuk megerősíteni abban, hogy a kudarc a tanulás (és az élet) természetes velejárója. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt egy életre szóló tanítást adunk neki, másrészt pedig megelőzzük a lemaradását bizonyos területeken.
Sőt, van itt még egy harmadik légy is: a gyermekben sem alakul ki “velem valami baj van” tudata, ami később méginkább erősítheti a kudarckerülő magatartásmintát.
Az első esetben tehát a pedagógus és a szülő feladata az, hogy engedjék hibázni a gyermeket, és ne várjanak tőle minden pillanatban tökéletes teljesítményt. Sőt mutassanak rá olykor a saját tökéletlenségükre is, hogy a gyermek lássa: bárkivel előfordulhat, hogy minden igyekezete ellenére hibázik, és hogy valami nem sikerül.
Ha a gyermek már hosszabb ideje nem merte megfelelően “gyakorolni” bizonyos képességeit, akkor talán már le is maradt ezekben a kortársaitól, így ilyenkor is szükség lehet fejlesztésre.
Ebben az esetben átmenetileg kudarcmentes játékos feladatokkal segítem újraépíteni az adott képességet – és így az önbizalmat – a gyermekben.
Azonban ha bizonyítást nyer a képességzavar, akkor mindenképpen fejleszteni szükséges az adott területet!
Ha gyermekednek a kézírás területén van szüksége segítségre, lépj minél hamarabb!
A most induló „Szebben írok” című program mindkét esetben gyermeked segítségére lesz!
A kudarckerülő gyermeknek hatalmas sikerélményt adunk azzal, hogy teljesen újraépítjük a kézírást.
Olyan apró lépésekre bontjuk a folyamatot, hogy a kis hibákon keresztül újra meg újra megtapasztalhatja: hibázni szabad, és a hibáinkból épül fel a tudásunk.
A képességzavarokkal küzdő gyermek esetében ez az újraépítkezés megmutatja azokat a pontokat, melyeknél elakadt, és ahol plusz segítségre van szüksége.
Ide kattintva tudsz jelentkezni a programra!
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
