Buszon utazva sokféle tanulságos párbeszéd tanui lehetünk – nyilván csak egyszeri, nagyjából 5-10 perces megfigyelés után nemigen tudunk mélyebb következtetést levonni az esetekből.
Ki tudja, mi történt előtte, mi fog történni utána, milyen előzményekkel terhelt a szituáció…
És egyébként is, könnyű ilyenkor megmondani a tutit, – hogyan is kell gyereket nevelni – amikor az enyémek már megnőttek, és egymagam utazok 🙂
Szóval mielőtt azt gondolod, én soha nem hibáztam, előre bocsátom, hogy dehogynem!
Mindezeket figyelembe véve az ilyen helyzetek megfigyeléséből igenis sokat tanultam. Egy-egy pillanatra kívülről láttam magam, függetlenedni tudtam a saját problémáimtól, és megpróbáltam emlékezni ezekre a gondolatokra akkor, amikor szükségem volt rájuk.
És akkor mondom, mit is láttam, ne csigázzalak tovább 🙂
Fiatal anyuka bevásárlókosárral, plusz hátizsákkal, szatyorral felszáll a buszra, vele utazik egy cuki copfos kislány, nála is van egy csinos kis hátizsák.
Nagy a forgalom, mentő jön, majd dudálnak, a buszon zene hallatszik ki az egyik fülhallgatóból, egy fiatalember a nagyothalló “mamának” magyarázza, merre jár, és tényleg pár perc, és már oda is ér.
Amúgy a busz nem zsúfolt, vannak helyek is bőven…
Az anyuka a kislánynak:
-Hajnikám, menjél beljebb, ott balra van két hely, talán ott elférünk, menj már, na!
-Hajnikám, mondom menj beljebb, vedd le a hátizsákod, úgy jobban elférsz, balra van a két hely, oda ülj le!
Hajnika szegény csak állt és nézett az édesanyjára…
-Hajnikám, hallod, amit mondok?
Végre leülnek, elrendeződnek…
Megint édesanya – egyszuszra, de tényleg!
-Hajnikám, mesélj, mi volt ma az oviban?
-Mi volt az ebéd?
-Kivel játszottál ma?
-Voltatok az udvaron?
-Nem fáztál – nem volt benn a pulcsid, az ott maradt nálam.
-Petra meggyógyult?
-A verset gyakoroltátok Anyák Napjára?
-Tudod jön a nagymami is, jaj úgy szeretném, ha szépen mondanád!
-Hajnikám, válaszolnál? Hallod, amit kérdeztem?
És akkor következzen mindaz, amit erről a 10 perces szituációról gondolok.
Először is, ez a szituáció jellemzően hasonlóan zajlik az osztálytermekben, az otthonokban is, persze ez-az változik, de a lényeg ugyanez.
- Vannak gyerekek, akiknek nehezére esik követni a szóbeli utasításokat.
- Ezek után persze végrehajtani sem tudják ezeket.
- Ilyenkor hajlamosak vagyunk megismételni a kérést, kérdést, vagy újabbat megfogalmazni, főleg, ha az előző időközben már nem aktuális. (például Hajni és anyukája eljutottak az ülésig, utána édesanyja új fejezetet nyitott, de Hajni még nem jutott el az előző feldolgozásáig sem)
- Ettől azonban nem lesz jobb a helyzet, sőt, csak rosszabbodik, hiszen Hajni felé egyre több feldolgozhatatlan inger özönlik….
- A alapzaj tetézi a problémát és ezek a gyerekek teljesen elveszítik a fonalat
Hajni szerintem tipikusan olyan gyerkőc, akinél a hallási észlelés, azaz a hallás útján beérkező információk feldolgozása nem zökkenőmentes.
Mit tehetsz, hogy könnyebb legyen számára az ingerek feldolgozása?
- Egyszerre egy információt adj át! “Hajnikám, menjél beljebb, ott balra van két hely, talán ott elférünk, menj már, na! ” – ez minimum háromféle információ. Menj beljebb – ez egy információ, amit jóval egyszerűbb feldolgozni, megérteni, kivitelezni!
- Légy tudatában a zavaró tényezőknek, ilyen például a háttérzaj. Ezt persze nem minden esetben tudjuk kiszűrni, de már az is segít, ha tudjuk, ez nehezíti a dolgot!
- A háttérzaj nem csak elvonja a figyelmet, de idegessé és szétszórttá teheti a gyermekünket.
- Beszélj egy picit hangosabban, és figyelj arra, hogy erősebben artikulálj! Nem kell ordibálni, de picit emelhetsz a hangerőn!
- Kérd meg a gyermekedet, hogy ismételje meg, amit mondtál neki! Ez persze nem minden esetben életszerű, de amikor csak lehet, alkalmazd! A buszon gyors döntéseket kell hoznod, de otthon, nyugodtabb körülmények között megerősítheted ezeket a kéréseket az ismétléssel!
- Beszéd közben használd ki a szemkontaktus lehetőségét amikor csak lehetséges!
Végül “gyakoroljatok” – azaz teremtsd meg otthon a lehetőségét annak, hogy gyermeked fejlődhessen a hallási észlelés területén! Használd ki nyugodtan az esti házimunka feladatait!
Alapszint:
Egyszerre egy információ
Szülő: -Tedd az asztalra a tányérokat! Mit fogsz csinálni?
Gyerkőc: -Az asztalra teszem a tányérokat!
Szülő: -Tedd az asztalra a poharakat! Mit fogsz csinálni?
Gyerkőc: -Az asztalra teszem a poharakat!
Középszint:
Egyszerre két információ
Szülő: -Tedd az asztalra a tányérokat és a poharakat Mit fogsz csinálni?
Gyerkőc: -Az asztalra teszem a tányérokat és a poharakat!
Szülő: – Tedd az asztalra az evőeszközöket és a szalvétákat! Mit fogsz csinálni?
Gyerkőc: -Az asztalra teszem az evőeszközöket és a szalvétákat!
Középhaladó szint:
Egyszerre három információ
Szülő: -Tedd az asztalra a tányérokat! és a poharakat, majd vidd oda az evőeszközöket is! Mit fogsz csinálni?
Gyerkőc: -Az asztalra teszem a tányérokat és a poharakat, majd odaviszem az evőeszközöket is.
Haladó szint:
Egyszerre három információ, az egyik megszakítás után folytatódik
Szülő: – Kérlek, tedd a piritóba a kenyereket, amíg pirulnak tegyél szalvétát az asztalra! Ha a kenyerek megpirultak, tedd át őket a kosárba! Mit fogsz csinálni?
Gyerkőc: -A kenyereket a pirítóba teszem, amíg pirulnak, szalvétát teszek az asztalra. Ha a kenyerek megpirultak, átteszem őket a kosárba.
Huh, ugye, nem egyszerű?
Saját bőrömön tapasztalom, hogy szülőként nem egyszerű átváltani gyerek üzemmódba, és a gyermekünk életkori és fejlettségbéli szintjére szabni a hétköznapi kommunikációt! Pedig hidd el, nagyon fontos lenne figyelnünk erre!
Különösen manapság, amikor amúgy is felgyorsul körülöttünk a világ, nagyon nehéz a gyermekeinknek a rengeteg információ feldolgozása! Tegyük számukra egyszerűbbé!
A hamarosan induló ÓVODÁS LESZEK! tanfolyam keretein belül azt is megtudhatod, egy oviba készülő 3-4 éves gyermek számára hogyan teheted egyszerűbbé a beilleszkedést minél egyszerűbbé!
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
