Nemrégiben fültanúja voltam egy beszélgetésnek anyuka és a kisfia között. A kisfiú örömmel szaladt édesanyja felé, lobogtatva a legújabb rajzát: “nézd, mit rajzoltam neked!”
Édesanyja mosolyogva elvette, megnézte, majd elkomorult az arca: “Peti, kértem már, hogy ne feketével rajzolj! Mennyivel szebb lett volna ez a rajz, ha kékkel és pirossal rajzolod!”
Huh, hát nagy levegőt kellett vennem….
Mert mindannyian tudjuk, hogy a fekete szín szomorúságot, szorongást IS kifejezhet, és mindannyian szeretnénk, ha a gyermekeink sosem lennének szomorúak, és semmitől sem kellene szoronganiuk.
Azonban ez egy erősen általánosított vélemény, a feketével való rajzolás önmagában még nem jelenti azt, hogy baj van a gyermekünkkel! Ha a gyerkőc egyébként jókedvű, nyitott, közlékeny, a rajzain látható figurák betöltik a lapot, akkor nem kell a fekete rajznak túlzott jelentőséget tulajdonítani!
Azt gondolom, a fekete is egy szín a többi közül. Ha fel sem kínáljuk a gyermekünk számára, hogy használhassa, akkor bizony valamiből kimarad, valamivel szegényebb lesz a gyermekünk.
Nem tudom, láttátok-e az Agymanók című animációs filmet?
Megdöbbentő volt az a jelenet, amikor Riley-t Derű képtelen megvigasztalni, ellenben Bánatnak ez rögtön sikerül.
Hát valahogy így van ez a színekkel is…igenis, néha szükség van a feketére!
Így aztán, ha otthon festéket vagy gyurmát főztök, ne feledkezzetek meg a FEKETÉRŐL sem!
Annál is inkább, mivel fekete nélkül kedves katicabogarat sem tudtok készíteni!
A katicabogaras gyurmázólapot a hírlevélben találod!
Most találtam fekete cukorgolyót is, ha esetleg katicás tortát terveztek a közeljövőben!
