Nem tudom, tifelétek hogy megy a hóember-építés, de nálunk óriási pánik tör ki, amikor leesik az első (második, harmadik, stb) hó.
Ugyanis mi november első napjaitól kezdve a havazást várjuk. Aztán végre megérkezik, és persze épül a hóember is. Mindig tartunk itthon répát, de pont akkor főzöm bele a levesbe, mikor havazni kezd. Ráadásul tuti, hogy nem a piros lyukas fazékban főzöm, az viszont akkor meg hová lett? Sál nemhogy a hóember nyakába nem jut, de éppen akkor benn marad a suliban, vagy a mosógépben, így még a gyerekeknek is saját hernyóselyem sálamat kötöm a nyakába. Szénnel már rég nem fűtünk, az meg aztán tényleg gáz, ha gázból lenne a hóember szeme. Node egyszer és mindenkorra leszámolunk az ilyen kaotikus viszonyokkal.
Hóember ruhatár készült. Szemek és száj egy romantikus-zseblámpás-téli Duna-parti séta köveivel. Akrillal festve.
Sál thermo anyagból, végén rojtok, és egy Luca szenvedte hópihe. (tényleg nehéz volt sablont átrajzolni, kivágni)
Kalap fekete termóból, hogy ne fázzék. Szabásmintát ITT találsz.
Répaorr és gombok sólisztgyurmából, akrillal festve. (mindig lesz itthon répa!) A répaorrba beledugtunk egy fél hurkapálcikát is, ez tartja majd.
