Project life – a kezdetek

Ez egy kicsit szokatlan poszt lesz, mert nem a gyerekekről szól – így akartam kezdeni, aztán megtorpantam…ugyan mi az, ami nem a gyerekeimről szól? Naná, hogy róluk szól minden! És ez nem valami szuperanya szerep, hanem egyszerűen az életem elválaszthatatlan része az anyaságom, így aztán minden levegővételemben ott vannak a gyerekek is.

Ahogy egyre nagyobbak lettek, egyre több olyan dologba tudtam belekezdeni, amire addig sem időm, sem energiám nem volt. Egyik ilyen hobbim a scrapbook, melyet Budaházi Brigitta által kezdtem tudatosan művelni. Addig csak a magam kútfejéből készítettem az albumokat, és hát a különbség tapintható, hála ezért Giginek!

Azonban a scrapbook nem félperces munka, szóval nem minden nap tudom előpakolni a hozzávalókat. Pedig hiányzik, mert nagyon szeretek merengeni egy-egy kép felett.

Aztán egyszer valahol – tán a Pinteresten – jött szembe velem egy kép, melyen a felirat “project life” volt. Kicsit utánaolvastam, és rögtön beleszerettem! Először azt gondoltam, én vagyok az első magyar asszony, aki rátalált erre…de pillanatok alatt  kiderült, hogy dehogy!

Azonban mire az interneten kinyomoztam, mi kell az induláshoz, és honnan juthatnék hozzá…hát ráment pár napom. Gondoltam, összeszedem a kezdés nehézségeit egy posztban, mert az nem kérdés, hogy érdemes csinálni!

És mától fogva neked már az a kifogásod sem lehet, hogy nem tudod, hogyan kezdd el!

1. kérdés: Mi az a “project life”?

Talán úgy fogalmaznék, a scrapbook kistestvére. Ennek során is egy albumba rendezed az életed. Sokan minden napjukról készítenek egy kis kártyát, fényképpel, vagy csak idézettel, pár sorral, de vannak, akik csak a fontosabb események dokumentumait, fotóit fűzik le. Míg a scrapbook egy nagyobb nekikészülődést, órákat igényel, a “project life” elkészül negyed óra alatt. Így néz ki a múlt hetünk dokumentációja – ennek elkészítése belefért az én napomba is.

2. kérdés: Mi kell hozzá?

Hát először is elkezdheted minden kütyü nélkül is. De ha nem szeretnél magad bíbelődni az albumkészítéssel, akkor azért érdemes készen venni egy albumot. Két napig bújtam a magyar webáruházakat, mire találtam egy olyat, ahol raktáron is volt album a project life-hoz.

Ezt a Krokihobby webáruházban találtam. Vigyázat, a linkelt oldalon nem minden album való a project life-hoz! De az első négy biztosan jó hozzá.

Én ezt a csokoládészínűt választottam.

Ebben az albumban már van néhány elválasztólap, de később is lehet még vásárolni hozzá. Erre írhatjuk a dátumot, de idézetet is.

Keményebb kartonból is volt benne elválasztó, ennek a szélén kis fül van, amire szintén írni lehet.

Tessék, itt láthatod albumból kivéve is az elválasztólapokat, valamint a PVC-ből készült kis tasakokat, melyekbe a fotók, kártyák kerülnek. Én ezt is a Krokihobbitól rendeltem.

Vigyázat! Van nagyobb album, nagyobb betéttel, és kisebb album, melyhez értelemszerűen kisebb tasak kell! Hogy őszinte legyek, én összeállítottam a kosarat, majd felhívtam a vevőszolgálatot, ahol egy kedves hölgy megerősítette, hogy méretben egymáshoz passzoló cuccokat választottam.

Ezekből a tasakokból egyébként sokféle beosztású kapható. Akár olyan is, amibe egyetlen nagyobb kép fér el, de olyan is, amibe négy kisebb. Érdemes vegyesen vásárolni belőlük, hiszen sokszor a témától is függ, mekkora tasakba fér el.

És most jön a java! A project life albumok szíve, a karton kártyák, melyekre ráragaszthatod a képeket, vagy ráírhatod, mi történt veled aznap. ezekből is többféle méret kapható, és persze a színek, minták kavalkádja! Mindenképpen érdemes egyszínűket és mintásakat is venni, jól kiegészítik egymást a kész albumban.

Így néz ki tasakban a kártya, még fotó, felirat nélkül.

A másik nagy kincs a sokféle címke, amelyekkel megjelölheted a képeidet. Ezt a szuper gyűjteményt a Nőicsizma oldalon találtam. Végre MAGYAR feliratok! Mert oké, hogy tudunk annyira angolul, hogy ha “happy” van a kép fölé írva, nem kell szótárért rohanni, de akkoris!

3. Mire jó még?

Aztán, ha már így belejöttem, megmutatom, mire jó még egy project life album. Amikor megvettem, még nem tudtam, hogy másra is jó lesz. Ez egy másik album, kicsit kisebb, kompaktabb darab. Voltak hozzá naptárlapok. Egy üres oldalt mutatok, senkinek nem ajánlom, hogy megnézze, milyen az, amikor beleírom, mit kell megcsinálnom egy nap…

Ennek a PVC tasakjait egészen másra használom. Az adott héthez tartozó színházjegyet, számlát, értesítéseket tartom benne. Amikor már nem aktuális, egyszerűen kidobom a cetlit, de amíg szükségem van rá, addig nem kell gondolkoznom, hová is tettem.

A gyerekek rajzait, kedves leveleit is lefűzhetem, tarthatom magamnál, bárhová is megyek.

Ennek az elválasztólapjait külön szeretem, mert kis zsebeket tettek rá, ebben is kincseket lehet tartani.

Ezt az albumot a Rayherben vettem, de sajnos mikor még szerettem volna további kiegészítőket vásárolni hozzá, már nem volt. ITT a termék honlapja, majd egyszer összeszedem, mi mindent szeretnék, és megrendelem.

4. Mekkora a helyigénye, ha rendszeresen szeretnéd csinálni?

Amikor a férjem megtudta, hogy új hobby került a házba, rögtön felsejlettek előtte a patchwork-kal töltött éveim. Hát igen…na, azért ez is kinövi majd a jelenlegi polcaimat szerintem. Egyelőre azonban biztató a helyzet, elférek két borítéktartóban. Szemből—–>

Oldalról—–>

Szóval, nem vészes…

5. Egyéb helyek az interneten, ahonnan ihletet meríthetsz

Project life a Pinterest oldalamon – itt találsz például több, mint 100 ingyen letölthető kártyát. Persze ezeket még nyomtatni kell, és persze nem árt kartonra nyomtatni, szóval a végeredmény mégsincs ingyen, de szépek, az biztos.

Még egy poszt a kezdetekhez

Veronika posztja a kezdetekről

 6. Mit fotózzak?

Hát először is mindent, amiről úgy gondolod, hogy mérföldkő az életedben. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy évben csak pár fontos dolog történik velünk, pedig ez nem így van.

Gondold végig, mennyi mindenért vagy hálás, és minden nap fotózd le azt, ami megtestesíti ezeket a dolgokat. Így került bele az egyik reggeli kávém is az albumomba: a férjem hosszú évek óta minden nap korábban kel, hogy nekem elkészítse.

Gyűjts össze minden színházjegyet, múzeumbelépőt, csokipapírt, szóval mindent, amihez szép emlékek fűznek.

Írd ki azokat a mondatokat az éppen olvasott könyvből, amelyek megérintettek!

Ha még picik a gyerekeid, el ne felejtsd a gyerekszájakat jegyzetelni!

A képek mellett nem sok helyed van írni, de a kis tasakokba belefér egy-egy hosszabb sztori is, ezeket is érdemes leírni, amíg még pontosan emlékszünk rájuk!

És ne feledd, az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell! Azt szeretném, ha ezt a szeretetet tükrözné vissza az albumom.