A címbéli tényre Mesi nyitotta rá a szememet. Pedig olvastam már olyan lapbook-ról, ami keveredik a digitális scrapbook-kal, mégsem esett le a fatantusz, hogy a kettőt igenis érdemes lenne összekötni.
Most aztán gőzerővel kezdtem ezen dolgozni. Persze nem tartok még sehol, de már bennem mocorog, úgyhogy nincs megállás!
Elég régen ismerkedtem meg a scrapbook technikával, szerintem több, mit tíz éve…készítettem is albumot, képeket, de az eredménnyel nem voltam igazán elégedett. Valahogy nem lettek olyan mutatósak, mint amire számítottam.
Most úgy döntöttem, végére járok a dolognak, és megtanulom, hogyan is kell ezt csinálni.
Budaházi Brigi scrapbook oldala mindig is lenyűgözött, így nem volt kérdés, hogy tőle szeretnék tanulni.
A tanfolyam első része vasárnap zajlott, és el kell mondanom, hogy azóta is kitölti a napjaimat, amit ott tanultam.
Először is, Brigi egy olyan egyéniség, akit a Jóisten is az alkotó tanításra teremtett. Tudjátok, aki úgy segít, hogy képes ráhangolódni a másik emberre, és azt hozza belőle felszínre, amit a másik szeretne megmutatni.
Másodszor, Brigi képes megállítani az időt – én észre sem vettem, ahogy repül, teljesen bele tudtam feledkezni a munkába. Így aztán olyan tökéletesen kikapcsolt a napi rutinból, hogy teljesen kipihentem magam.
A társaság is olyan volt, mintha összeválogatták volna, csupa kedves hölgy gyűlt össze. Például Bogi isteni csokis sütit hozott a vasárnapi alkalomra.
Na de menjünk sorba…. Először is megcsodáltam Brigi scrapbook-albumait, és ide nézzetek, mire bukkantam! 
Ez az album az első osztályos Márk munkája, és nagyon jól mutatja a bejegyzés címét: a scrabook és a lapbook bizony egymás testvérei.
Azt mondanám, a lapbook inkább a tanulásra helyezi a hangsúlyt, a scrapbook pedig a szépségre. De mindkettő nagyon fontos, így szerintem van fantázia abban, hogy a kettőt ötvözzük, nem? 🙂
De ahhoz, hogy ezen kezdhessek dolgozni, először a scrapbook-ban is magamra szeretnék találni. A tanfolyamra Soma fényképét vittem. Úgy éreztem, ez az oviban készült kép egyrészt nagyon szimpla, és semmilyen, másrészt viszont a fotós egy olyan tekintetet-mosolyt kapott el, ami azóta is annyira jellemző rá…pont így tud nézni és mosolyogni, amikor le akar venni a lábamról. 🙂 
Úgy érzem, sikerült, amit szerettem volna: azzal, hogy dolgoztam ezen a képen, még inkább az enyém lett 🙂
Azóta sikerült Bogi sütijével is meglepnem a családomat. (csokis-fahéjas keksz) A süti leírását Bogi oldalán találjátok, pontosan így készítettem el, és pont olyan finom lett, mint az övé volt.
Tudjátok, ami kívül roppan, belül meg egy hajszálnyit nyúlik. Na, nálunk ez csokival ötvözve biztos siker. 
Alig várom a tanfolyam második részét…:)
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Köszönöm szépen a sok hivatkozást említést és a kedves szavakat, Virág! Örülök, hogy eljöttél a tanfolyamra és végre személyesen is megismerkedhettünk. De jó látni az elkészült oldaladat a kommentárral együtt! Csuda jól sikerült! Köszönöm, hogy közzétetted Márkókám minialbumát is. Annak idején az első osztályos projekt hétre készült, amikor a tanítónénik az erdővel kapcsolatban tartottak mindenféle izgalmas foglalkozást a tanórai rendszeren kívül. Mi ezt találtuk ki, ezt készítettük el együtt. Én csak a kötésben és a feliratok megírásában segítettem Márkónak, a rajzokat is ő rajzolta. Valóban, a mi két témánk, a lapbook és a scrapbook unokatestvérei egymásnak. Köszönöm még egyszer a beszámolódat!