Egyszer írtam egy posztot a bizonyítványról. ITT TUDOD ELOLVASNI.
És most írok egy másik posztot is, hogy lásd, a dolgok nem mindig feketék, vagy fehérek…
Soha nem aggódtam magam halálra a gyerekeim bizonyítványa miatt, és soha nem vártam el tőlük, hogy kitűnők legyenek.
Egyszerűen nem a bizonyítványuk érdekelt, hanem az, mennyire értik az iskolai anyagot, mennyire látom rajtuk, hogy érdekli őket egy tantárgy, vagy bármi más, amit esetleg nem is az iskolában tanulnak: ilyenek a zene, a kutyák, vagy a fotózás.
Hiszen ezek egyike sem tantárgy, mégis mindegyik olyan szakma, amit hivatásképpen lehet űzni, és tisztességes megélhetést biztosíthat egy felnőtt embernek.
Tehát ebből a szempontból nem érdekel a bizonyítvány.
Azonban a dolog mégsem ilyen egyszerű. Bár az volna…
Mert a bizonyítvány igenis számít.
Hiába mondod a gyermekednek, hogy nem baj az a hármas vagy négyes, ha neki baj. Hiszen ő volt az, aki javítani próbált, aki jobb akart lenni!
Azzal, hogy lekicsinyled a problémáját, nem fogsz segíteni rajta. Sőt!
Ezzel éppen azt tanítod neki, hogy az érzései, erőfeszítései nem számítanak.
Ráadásul jó eséllyel elvágod az útját attól, hogy jövőre javítani tudjon.
Az iskolában vannak kimondott és nem kimondott szabályok – az egyik, hogy tanulni kell, és óráról órára készülni.
Ezt a munkát pedig érdemjeggyel jelzik vissza a tanárok.
Mivel ezen a rendszeren egyelőre nem tudsz változtatni, nem jó, ha a gyermeked előtt kritizálod, a rendszert, vagy a pedagógus módszereit, mert ezzel elbizonytalanítod a gyermekedet. Nehéz dolga lesz így helytállni a suliban.
Annak, hogy egy gyermek bizonyítványa nem úgy sikerült, ahogy azt ő és/vagy a szülő várta, ezer meg ezer oka lehet.
Lehet rá legyinteni, hogy “na és akkor, mi van?”, de nem érdemes.
Sokkal többet nyertek vele, ha a bizonyítványosztás után pár nappal higgadtan, nyugodt körülmények között megbeszélitek, mi lehet az oka ennek.
Majd közösen kidolgoztok egy tervet, hogyan lesz jövőre másképp.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az egész nyarat tanulással kell tölteni. Sőt! Erre még akkor sincs szükség, ha a legrosszabbra, bukásra került sor.
A leggyakrabban olyan berögzült, rossz szokások vezetnek gyengébb bizonyítványhoz, amelyeken egy nyár alatt simán lehet változtatni.
Néhány példa:
- Nincs elég kötelességtudata, nem csinálja meg a házi feladatokat, nem tanul rendszeresen – nyáron bízz rá házimunkát, amelynek elvégzése az ő felelőssége!
- Nem jól osztja be az idejét – készítsetek napirendet nyárra is! Nem kell hatkor kelni, de legyenek benne állandó elemek, hadd élje meg, hogy adott mennyiségű idővel kell gazdálkodnia.
- Nem érdekli semmi – elég nehéz úgy tanulni, ha gyermeked nem eléggé motivált. Menjetek nyáron múzeumba, interaktív kiállításokra, könyvtárba – hátha a másképpen tálalt dolgok felkeltik benne a tudás iránti vágyat!
- Nem elég kitartó a tanulásban – próbáld meg más területen kitartóvá nevelni: másszatok hegyet, ússzatok megbeszélés szerinti távot, tűzzetek ki együtt célokat, kihívásokat, melyeket együtt végigcsináltok!
A gyengébb bizonyítvány háttérben azonban meghúzódhat részképességzavar, vagy pszichés probléma, netán iskolai zaklatás is. Nagyon fontos a gyermekünkkel való őszinte kapcsolat, hogy ezek időben kiderüljenek!
