Dixit

A Dixit a világ egyik legjobb játéka, de van egy hatalmas hátránya: csak hatan lehet játszani. Na nem mintha ez meggátolna bennünket abban, hogy nyolcan üljünk neki, csak így két embernek nem jut kedves fanyuszi, hanem be kell érnie gombokkal. Hát, eddig még túléltük 🙂

(Update: hátrány már nincs, elkészült a 12 személyes változat is!)

A játék táblája szerencsére a doboz része, így nem kallódik el, nem rongálódik, és persze az elpakolásával sem gyűlik meg a bajunk.

Igazából nem tudom eldönteni, hogy hová soroljam a társasjátékok között: egyrészről rengeteg területet fejleszt, így simán kategorizálható a fejlesztőjátékok közé, miközben egy izgalmas stratégiai játék, amiben nem a győzelem a lényeg. Azt gondolnánk, nincs ilyen, pedig íme, a DIXIT az élő példa.

Olyan területeken dolgoztatja meg a játékosokat, ami nem egy hagyományos, megszokott dolog egy társasjátékot illetően.

Az érzelmi intelligencia, a szabad asszociációk, a vizualitás és szókincs most mind olyan képesség, amire szükségünk lesz a játék során. Ki tud könnyen ráhangolódni a másik játékos gondolataira, kinek sikerül valami olyan egyedi módon szavakba önteni egy képet, hogy nem mindenkinek esik le a fatantusz, de azért legyen a játékosok között olyan is, akinek leesik.

A játékot korainak tartom 8 éves kortól, ekkor még nem tudnak annyira elvonatkoztatni a képektől, hogy ne konkrét utalásokat tegyenek a látható, kézzel fogható dolgokra. Én inkább 10 éves kortól ajánlom, egészen 99 éves korig. 100 évesen már semmiképpen sem javaslom!

A játékszabállyal nem traktálok senkit, elvégre azt a dobozban megtaláljátok, nem szükséges hozzá külön magyarázat, hiszen nagyon egyszerű.

Azonban a játék kártyáit meg kell nézzétek, mert valami csodálatos, igéző képek ezek. Egy időben Luca többet lefestett magának, sajnos nem találtam meg egyet sem közülük.