Veled is szembejönnek a fb-on ezek a posztok?
“Így nevelj kreatív gyereket!”
“Nevelj gondolkodó gyereket! – 5 tuti tipp, hogyan!”
“Legyen érdeklődó, kreatív gyermeked! – 10 pontban megmutatom, mit csinálj!”
Szóval, mi minden kerül mostanában a pontok helyére?
Egy mai gyerek kéremszépen legyen minimum
-
kreatív
-
okos
-
ügyes
-
érdeklődő
-
gondolkodó
De leginkább kreatív legyen, ahogy elnézem erre van a legnagyobb igény.
És persze erre kapsz a legtöbb tippet a gugliból is! Meg erre jár a legtöbb like is a fb-on 🙂
A legnagyobb gondom ezzel, hogy az egész olyan furi…vajon miért van bennünk a vágy, hogy előre meghatározzuk, milyen legyen a gyerekünk? Miért akarunk kreatív gyereket nevelni? Miért nem jó az nekünk, ha nem kreatív gyereket kaptunk a sorstól, Jóistentől, ki hogy gondolja…
Szóval, milyen is egy kreatív gyerek?
Talán a legpontosabb, legközérthetőbb meghatározás a “kreativitás” mibenlétére ITT olvasható.
„A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.”
Ez a gondolkodásmód pontosan ellentéte annak, amit a mai iskolarendszer jutalmaz, azaz amikor “egy adott probléma megoldásánál, már a jól bevált megoldást, sémát alkalmazzuk.”
Oké, akkor eddig szerintem érthető is, mi a gond az iskolával. Egyszerűen nem ad elég teret az újfajta gondolkodásnak. És manapság, amikor egyik napról a másikra jelennek meg az új technológiák, és azok a kütyük, amelyek még többet tudnak, mint a tegnapiak, hát ez nagy gond.
Csak sokszor azt érzem, a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is.
Mert ha mindenki azt szeretné, hogy az ő gyereke kreatív legyen, akkor kik lesznek azok, akik
- könyvelnek,
- akik a gyártósorok mellett állnak,
- akik a vonatot vezetik,
- akik a bankban a számláinkat kezelik,
- meg azok, akik tervek alapján a házainkat megépítik, és sorolhatnám.
Mi lenne, ha a könyvelőd kreatívan könyvelne…?
Ha a gyártósor mellett meggondolná magát a szakember, és mégsem teszi bele azt a csavart az autóba…?
Ha a fodrászod nem a megszokott festékkel festené be a hajad, hanem egy kicsit kísérletezne, mondjuk lilával…?
Azt kell mondjam, nagy szerencse, hogy nem csak kreatív emberek élnek a földön.
Ráadásul a kreativitás sem csodapirula, senki nem lesz tökéletes attól, hogy kreatív.
A kreativitásnak is vannak olyan árnyoldalai, amitől a falra mászol majd! Felsorolok párat:
- A kreatív emberek nehezebben tudnak rendet tartani maguk körül – és ne egy rendetlen szobát képzelj el, hanem magát az őskáoszt!
- A kreatív emberek hajlamosabbak arra, hogy megkérdőjelezzék a tekintélyt – és ez nem csak annyi, hogy kamaszkorban szemtelenek néha.
- A kreatív embereknek nehezebb uralkodni magukon – ha leordítja a fejedet, akkor majd jusson eszedbe hogy még szerencse, hogy legalább kreatív!
Éppen ezért én nem tartom a kreativitást se jónak, se rossznak. Egyszerűen egy emberi adottság, ami vagy velünk születik, vagy kialakul a bennünket ért hatásokra – vagy a két dolog egyszerre működik, vagy egyik sem működik, hiába az 5 tuti tipp…!
Mindenestre a gyermekedet inkább olyannak fogadd el, amilyen. Ne akarj belőle kreatív, gondolkozó, ügyes, okos embert nevelni! Egyszerűen szeresd őt, és engedd, hogy olyan legyen, amilyen lenni szeretne!
Folyt köv! 🙂
De jó, hogy megtaláltam ezt a bejegyzést, köszönöm <3
Engem is zavarnak ezek a “hogyan neveljünk … gyereket” cikkek, de eddig nem annyira tudtam megfogalmazni, miért – most a bejegyzésed megadta az alapot ehhez. Viszont több dolog van itt, amivel nem értek egyet.
Az egyik ez a kreativitás dolog. Szerintem, ha egy fodrász kreatív, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a megkérdezésem nélkül barna helyett lilára festi a hajam, hanem azt, hogy (1) eszébe jut, hogy nekem a lila jól állna, javasolja, megkérdezi, és ha igent mondok, akkor festi lilára; (2) ha bemegyek hozzá a tenger sok hajammal, amit egyetlen iskolában tanult frizura formájába se tud belevarázsolni, akkor a tanultakból összekombinál vagy kitalál valami újat.
Ugyanígy egy mozdonyvezetőnek vagy egy könyvelőnek is lehet jó ötlete, vagy találkozhat olyan problémával, amit még sosem látott, de tök jó lenne, ha meg tudná oldani. A szalag mellett dolgozó munkás ebből a szempontból rosszabb helyzetben van: ő is lehet kreatív és kitalálhat egy új összeszerelési sorrendet, amivel a rá eső részt 30 helyett 23 másodperc alatt megcsinálja, de nem sokat ér vele: 7 másodperccel több ideje lesz visszasétálni a szakaszának az elejére. Az persze igaz, hogy nem lenne jó, ha mindenkiben egyformán sok kreativitás lenne, mert bizonyos szakmákhoz több kell, másokhoz meg kevesebb.
A hogyan neveljünk ilyen-olyan gyereket írásokat pedig nem vetném el teljesen, csak a címet írnám át: hogyan teheted lehetővé, hogy a gyerekedben levő kreativitás/gondolkodó készség/érdeklődés/ügyesség kifejlődhessen, hogyan adj teret ennek, hogyan ne akadályozd. Így mindjárt másképp fest a dolog, és gyakran ilyen szemlélettel is olvashatók ezek az írások.
Kedves Böbe!
Persze…igazad van.
Engem csak az zavar, hogy ma mindenki kreatív gyereket szeretne. Mintha ez varázsütésre megoldana minden problémát. csak ugye ha mindenki kreatív, és mindenki MÁSKÉPP gondolkodik, MÁSKÉPP csinálja a dolgokat, mint ezelőtt, akkor aki tegnap még kreatív volt, ma már nem lesz az, még több MÁSKÉPP kell majd…
És egyáltalán…miért nem akarjuk olyannak elfogadni a gyerekeinket, amilyenek? Van, akinek nagy teher ez a sok kreatívság 🙂