Az elmúlt héten két posztot is megosztottam a Gyereketető FB oldalán a Február 29-i megmozdulással kapcsolatban.
Az egyik egy teljesen semleges poszt volt, arról szólt, hogyan beszélgess a gyermekeddel erről az egész kialakult helyzetről, a másik pedig egy számomra kedves barátunk posztja, aki egyébként pedagógus.
Ez utóbbi poszt persze nem mentes az érzelmektől, de úgy gondoltam, érdemes belegondolnunk abba, mit vált ki a megmozdulás egy pedagógusból. Legalábbis a barátunkból. Mert ugye tudjuk, én is tudom, hogy más pedagógus pedig másképp gondolja. És engem az is érdekel, de eddig nem jött velem szembe ilyen írás. Ettől még létezhet persze 🙂
Többen jelezték a két poszt valamelyike után, hogy visszavonták az oldal kedvelését, amit egyébként nagyon sajnálnak, de egy ilyen oldalt, akármilyen hasznos és érdekes is, nem tudnak tiszta lekiismerettel követni. Hm..ezen mindig csodálkozom – ezek szerint én már lekiismereti kérdés lettem. Amúgy szinte örülök annak, hogy végre nem egy ötletgyárnak néznek, akinek mindenre van valami tuti ötlete, hanem embernek, akinek érzései és gondolatai is vannak.
Másrészt pedig azt is gondolom, valóban nem azoknak írok nap mint nap, akik nem is szeretnének egy dolgot több szempontból megismerni, legyen az oktatásügy vagy az olvasás tanítása.
Az én olvasóim pont olyan emberek, akik képesek másképp nézni a világra – igen: hol így, hol úgy, hol innen, hol onnan, és eközben ők is változnak, változtatnak. És a legfontosabb, a változások ellenére önazonosságuk is megmarad.
Mindkét poszt olyan érzelmi viharokat kavart, hogy úgy éreztem, ideje a személyes véleményemet is leírnom erről az egész történetről.
Akit még érdekel, itt olvashatja:
Azt gondolom, a mai oktatáspolitika, és az iskolarendszer ezer sebből vérzik, kimondhatjuk, hogy rossz, elhibázott, és mindenképpen változtatni kell rajta!
Sajnos a jelenlegi kormányunk eddigi változtatásai nem jó irányba vitték a rendszert. Sokak szerint inkább rosszabb lett. Erről személyes tapasztalatom nincs, de készséggel elhiszem.
Teljes mértékben együtt érzek a pedagógusokkal, akik valódi változást szeretnének!
Teljes mértékben támogatom a megmozdulásaikat, akár aláírással, akár tüntetésen való részvétellel – ahogy ők kérik, mert ők tudják, nekik mi válna hasznukra.
És éppen ezért kapkodtam a fejem a február 29-i akció kapcsán: ne menjenek a gyerekeink iskolába!
Sőt, az eredeti megfogalmazásban: “Ne engedd a gyerkedet 2016. FEBRUÁR 29-ÉN iskolába!”
- Ne engedjem? És ha menni szeretne? Bármilyen hihetetlen, nekem van olyan gyerekem, aki a világért nem hagyta volna ki azt a napot, amikor matekfakt volt…de tényleg. Tudom, extrém….
- Három nap hiányzást igazolhat a szülő, legyen ez az első figyelmeztetés! – oké, de mi van, ha nekünk már megvolt a három nap szülői igazolás? Most akkor engem/minket csakúgy kihagynak?
- “Ui.: nem érdekelnek a lehúzó megjegyzések, a gyerekem jövője, boldogulása érdekel!” – oké, engem is az érdekel, és minden más szülőt csak az érdekel. De azért egy komoly országos megmozduláshoz ez így elég? Mégis: ki szervezi, mit szeretne elérni konkrétan, mi lesz a folytatás, hiszen ez az első figyelmeztetés csupán….ezernyi kérdés, amire nincs senki, aki válaszoljon, hiszen tegye fel a kezét, aki tudja pontosan, ki szervezi ezt a megmozdulást!
- “Töltsd fel a fotókat, videókat, hogy mi volt a program FEBRUÁR 29-én, az iskolapadban ücsörgés helyett.” – akkor ez a VALAKI most a pedagógusok mellett van? Értük szervez megmozdulást? Ha én jó pedagógus volnék, nem ücsörögnének a gyerekek az óráimon….
Amikor elolvastam, ezek a kérdések merültek fel bennem elsőként, aztán vártam, mi lesz a folytatás.
És lett is: jött a körlevél mindkét gimnáziumból, ahol a gyerekeim tanulnak jelenleg.
Egyik gimi:
Kedves körkérdés emailben az ofőtől, ki az, aki nem jön…csak hogy tudja, hogy készüljön….
Első reakciók: X nem jön, Y nem jön, Z nem jön, A nem jön, B nem jön….atyaég, hát senki se megy?
Most akkor mi legyen?
Jobb, ha az én lányom se megy, ne legyen már ciki NEKI…hiszen éppen ebben a korban, amikor a kortársak egy fontos viszonyítási pont még …és persze, végre egy potyaszabadnap, van mit kipihennie, ez biztos…
De akkor mi lesz az edzőtáborral, amire a három napot tartogattuk…? Valaki eldöntötte helyettünk, hogy ne edzőtáborba menjen, hanem tüntessen?
Később persze más válaszok is az emailben: N megy iskolába, K is megy iskolába….és kedves tanárnő, ez nem jó módja a tiltakozásnak…
Szegény ofő persze leírja, hogy ő nem kíván állást foglalni, csak kérdezte, stb…
Úgy éreztem, mostmár ő is kellemetlenül érzi magát…hiszen nem lehet minden szülő felé megfelelni, és bizony nagyon rossz üzenet az, ha a szülők és a pedagógus egy ilyen aktuálpolitikai helyzetben egymásnak feszül.
A helyzet kifejezetten rossz szájízt hagy maga után.
És én még mindig nem tudom, most menjen vagy ne menjen a lányom holnap suliba.
Mert egyik megoldás sem jó.
Ha megy, akkor azt üzenem a tanárainak, hogy nem állok mellettük. Ha nem megy, akkor nem mehet az edzőtáborba, ahová vágyik…és ugye nekem a saját gyerekem boldogulása az első…és tudom, hogy minden vágya az a bajnokság, amire most készülni fog az edzőtáborban.
Másik gimi:
Mert ugye nekem ilyen szerencsém van, hogy választhattunk. A másik lányom mindenképpen egy bizonyos tagozatra szeretett volna járni, így egy másik gimit választottunk annak idején.
Itt egy szülő kérdezte meg a zárt FB csoportban, mi az iskola álláspontja az ügyben.
Az iskola egy mondatban válaszolt:
“A XXXX Gimnáziumban 2016. február 29-én rendes tanítási nap lesz, minden óra rendben meg lesz tartva”
Na kérem, innen nem szeretném, ha hiányozna a gyermekem, hiszen ez az iskola köszöni szépen, nem kér a szülők általi megmozdulásból. ennek az iskolának is vannak hibái, de az évekig magántanuló gyermekem a következőt mondja az iskoláról:
“A tanárokat nagyon szeretem!
A földrajz tanár órája olyan izgalmas, mintha egy nagy utazáson elnnék, és az idegenvezetőt hallgatnám.
A fizika tanárunk szigorú nagyon, de most elhatároztam, hogy azért is ötös leszek fizikából. Amikor kiderült, hogy a suliban nincs fizika fakt, nekem pedig kell majd a felvételihez, akkor azt mondta, majd felkészít rá.
A média órák fantasztikusak! A tanárom azt mondta, nem tudja, mit fog nekem még tanítani, de már annyi újdonságot mondott, és mutatott, hogy rengeteget tanultam tőle. ”
Soroljam még?
Most akkor menjek szembe ezekkel a tanárokkal, és ne engedjem suliba hétfőn?
Mert tudjátok, nekem a saját gyerekem boldogulása az első….
Összegzés:
A sulik eltérő módon élik meg a VALAKI által kezdeményezett eseményt, sztrájkot, figyelmeztetés.
Ez a VALAKI megint kihagyta a tanárokat abból, hogy ők mondhassák meg, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy a munkájukat jól végezzék.
Ez a VALAKI olyan dolgot kér tőlem, amit nem tudok jó szívvel támogatni. És nem azért, mert én nem akarom a változást. Mert igenis akarom.
〈 Ja, és hab a kockás ingen, hogy még a FB oldalamról is leiratkoztak többen amiatt…, hogy próbáltam utánajárni, mi is a helyes út….♥ 〉
Hajrá Virág!
Nem ezért, hanem a gyerekekért írt dolgokért, ötletekért kell itt lennem… és Neked is 😀
Az, hogy valamiben azonos a gondolkodásunk, az egy plusz öröm…
Ha meg különböző, akkor elmondhatom: Te jó ég, ennyi jó ötlete van és ilyen ghfghfjbvfjkbfvbfd módon gondolkodik…
Köszönöm, Andrea! 🙂
Az én 5.osztályos fiam semmiképp sem akar itthon maradni. Menni fog iskolába szép kockás ingben 😊 Az már más kérdés ez Menjen vagy ne menjek iskolába a gyerekem február 29.-én kérdés teljesen megosztja a gyermekek szüleit…😩
Nálunk még nem született döntés. De holnap megírom, mi lett…mert ugye bármi is lesz, az döntés.
Ez egy nagyon nehéz kérdés…. De mindenkinek joga van a véleményéhez. Neked is, nekem is… 😊Főleg, hogy én nem is látom enbek a végét, az eredményét. Sok éve húzódik és egyik félnek sincs olyan új ötlete, hogy a saját portáján mit kellene tenni…. pedig lenne mit. 😕 Szóval szerintem Te jól csinálod, amit csinálsz és nekünk lelkes igazán hivatástudó pedagógusoknak kicsit más lehetne az értékrend. Hol van ebben a cirkuszban a tanulni vágyó gyerek??? 🙁 Szerintem ez a legfontosabb!!! A tudásra éhes tanuló. Minden más csak utána! 😊
Csak így tovább, Virág!!! 😊👍💜
“saját portáján mit kellene tenni” – pedig ez lenne az alap 🙂
“2016. február 29-én rendes tanítás lesz.” – Virág! Ez nem állásfoglalás. Ez tényközlés. Evvel akarják az iskolák azt elérni, hogy ne lehessen őket támadnia a KLIK-nek. Ennyi.
Persze, ezt tudom, sejtem. Éppen ez is a baj ezzel a kezdeményezéssel: melyik iskola meri azt kommunikálni, hogy ma neozzátok be a gyerekeket, ezzel álljatok mellettünk! Ismersz ilyet? Naugye…akkor most ez jó a pedagógusoknak, vagy nem? Ha viszem, azért rossz döntés, ha nem viszem, azért. Én úgy érzem, az az okos VALAKI két rossz döntés közül enged választani.
Én is úgy gondolom, nincs jó megoldás. Én egy elsős gyereket nem terhelek ezzel… nem is értené.
Maximálisan egyetértek és támogatom a pedagógusokat, aki mást gondol, az csak biorobotot akar: aki eszik, iszik, nem gondolkodik.
Marcsi, ne is mondd!
elsős gyerekeket belekeverni…mert még a gimisek oké, jó, ha tudnak róla, mi zajlik körülöttük. De egy elsős…
A kezdeményezés a szülőktől indult, demonstrálva támogatásunkat. A tanórákat nekünk mindenképp meg kell tartani, még ha csak 1-2 gyerek lesz csupán (ugyanis a tanév kezdete előtt nem terveztük be ezt a napot tanítás nélküli munkanapnak munkatervünkbe). A hiányzókkal pótolni fogjuk az anyagot, ahogy más hiányzáskor is tesszük.
Szülőktől…de kitől? Esetleg ha felvállalná a nevével és arcával együtt, akkor hitelesebb lenne.
Kedves Virág, az eseményt a facebookon névvel, arccal vállalják a szervezők.
Köszi, már tudom 🙂 pedig kerestem, csak nem jó helyen.
Az a helyzet, hogy nalunk kulonleges het van, muzeummal,…..stb. Megkerdeztek a szulok, mi legyen. Hat mi legyen?
Az o dontesuk, en ott leszek. Es lelkiismeretesen vegigcsinalom a napot, a hetet, az evet. A sajat lelkiismeretem szerint. Ahogy gondolom, ahogy a legjobbnak gondolom – a gyerekekert. Kockas ingben.
Szia Virág! Nagyon tetszik a véleményed, a “Kockás ing posztod”… Bennem is ezer kérdés, bizonytalanul formálódó vélemény kavarog… Amit mostanában megfogalmaztam a hétfői tüntetéssel kapcsolatban: Maximálisan együtt érzek a tanárokkal, minden tiszteletem az Övék!… de, négy gyermekem négy különböző gimnáziumba jár, az ő elmondásukból tudom, hogy zajlik egy tanóra (többé kevésbé az összes). Ezért én arra kértem őket, hogy hétfőn figyeljenek, aktívan vegyenek részt az órákon, bekiabálásaikkal, “vicces poénjaikkal” ne zavarják a munkát, ne a következő órai házi feladatot írják a pad alatt, ne aludjanak az unalmas irodalom órán, hanem ezen az egy napon aktívan kapcsolódjanak be a témába, értelmes kérdéseikkel segítsék a tanár munkáját, legyenek jelen. Így fejezzék ki együtt érzésüket, köszönetüket az őket tanító szegény, elcsigázott tanárok felé. Szerintem ez sokkal nehezebb, nagyobb “hőstett”, mint munkanapon délig aludni, tanítási napon igazoltan vagy igazolatlanul “csakazértsem” bemenni, ami persze nagy buli… de a csendes hőstettek talán értékesebbek… (most nagyon patetikusnak tűntem… :()
Kedves Virág!
A Nem leszek suliban publikus oldalon megtalálhatod kitől indult: Puskás Krisztina. Az interjúkban legalábbis mindig őt kérdezik/rá hivatkoznak, mint a Nem leszek suliban nap kitalálóját.
Köszönöm, Zsuzsi, béna voltam, nem találtam. 🙁
A nagyobbik gyermekem iskolás (második osztályos), csodálatos tanító bácsija van. Megy iskolába, mert elképzelni sem tudja azt, hogy hiányozzon ok nélkül. Beszéltünk róla, mert néhány osztálytársáról tudott dolog, hogy nem lesznek holnap, de a téma nem hatotta meg. 🙂
Még úgy sem, hogy jómagam pedagógus vagyok, jelen voltam a tüntetésen, látott mostanság kockás ingben dolgozni menni. Én elkeseredem, hogy 26 órája van másodikos létére, hogy ez csak rosszabb lesz a későbbiekben. Aggódva figyelem, de ő ügyesen veszi az akadályokat, és én nem gördítek még egy terhet rá ezzel a hétfői nappal.
Ezt a csatát ne ő vívja.
Meglepődve olvastam a soraidat. Ugyanis azt gondoltam, hogy aki otthonoktatásra adja a fejét, mert elégedetlen a rendszerrel, az teljes mellszélességgel áll majd ki amellett, hogy a rendszer rossz és legyen jobb. Ezek szerint többet láttam bele, mint ami valójában. Viszont akkor nem értem az otthonoktatást… Miért nem jó a suli?
Teljes mellszélességgel kiállok a javítás mellett. A nagyobb gyerekeim mindannyian gimibe jártak/járnak 🙂
Kedves Virág!
A fiunk általános iskola első osztályos, a zárt levelőzlistán az egyik szülő megkérdezte, hogy ki, hogy jár el hétfőn. A 30 gyerekből, jó ha 10 szülő válaszolt, ezekből a nagyon nagy többség viszi őket, 2-en nem, de megértik, ha valaki nem tudja otthon tartani őket, azoknak szerintük az marad, hogy adjanak a gyerekre kockás inget. Itt nagy lélegzetet kell venni.
Sohasem értettem, honnan veszik ezt a bátorságot, hogy megmondják, kinek, hogyan kellene viselkedni. Honnan van ez az elképesztő magabiztosság, hogy csak az általuk választott magatartások közül lehet választani ( vagy nem hozod a gyerereked, vagy kockás inget adsz rá). A helyzet nem fekete-fehér, ennél sokkal bonyolultabb.