Milyen sokszor írunk a gyerekeink mindenféle gondjáról, bajáról…és bizony sokszor elfeledkezünk arról, mennyi örömet, vidámságot hoznak az életünkbe. Jó néha megállni, és számba venni mindezeket. Skíta Erika, az Értsünk szót oldal kommunikációs hídépítője egy pályázatot is kiírt, hogy minél többen összeszedjük a gondolatainkat, leüljünk, és leírjuk, mikor, milyen helyzetben voltunk büszkék a gyerekeinkre, illetve lehettek ők büszkék magukra!
A pályázat nagyon profi szervezés, van fődíj, meg sok más értékes díj, és van zsűri is, melynek én is tagja vagyok. Ennek örömére aztán én is összeszedtem, miért is lehetnek magukra büszkék a gyerekeim. Persze ez most az én szemüvegem 🙂
Luca
Emlékszem, elsős volt, amikor Mesi megszületett. Egyszer el kellett szaladnom egy negyed órára, Mesi lehetett pár hetes, éppen aludt a kiságyban. Mondtam Lucának, hogy ha netán felébredne Mesi, akkor menjen és beszélgessen hozzá, míg haza nem érek.
Gyorsan meg is fordultam, és mire értem haza?
Luca a fürdőszobában, kezében Mesi, a kiskád pedig teleengedve vízzel. Persze meghűlt bennem a vér, de már nem volt visszaút. Megkértem őt, hogy fejezze be a fürdetést, magamban persze vártam, mikor veszi észre, hogy törölközőt nem készített a keze ügyébe.
Amikor végzett a fürdetéssel, fogta a szoknyáját, felemelte, és beletekerte Mesit. Mindezt olyan természetesen, mintha ezt tanítottam volna neki évek óta.
Nagyon büszke voltam rá, hogy ennyire ügyesen megoldotta a helyzetet, és alig hét évesen szakszerűen megfürdetett egy újszülöttet.
Zsombor
Kajakversenyen drukkoltunk neki a partról persze. Elindult a rajt, majd egyszercsak Zsombor beborult…ez persze azt jelenti, hogy számára vége a versenynek…mire visszamászik a hajóba, a többiek akkora előnyre tesznek szert, hogy esélytelen behozni őket. A versenyzők ilyenkor kieveznek a partra, nem strapálják magukat tovább.
Zsombor azonban visszamászott, és leevezte a távot. Még csak nem is utolsónak ért a célba. Mindig is arra tanítottuk a gyerekeinket, hogy nem az eredmény számít, hanem a belefektetett munka, és erőfeszítés.
Marci
Magyarázd meg egy két és fél évesnek, hogy ő még kicsi ahhoz, hogy megtanuljon biciklizni! Nem nehéz, ha a két és fél évesednek eszébe sem jut, hogy megtanuljon. Marcinak viszont eszébe jutott. Ő is biciklizni akart, mint Zsombi!
Olyan helyen laktunk akkoriban, ahol az utcán nem járt autó, nem volt aszfaltozva sem, és egy icipicit lejtett. Pont annyira, hogy egy kisbicikli leguruljon a rajta ülő gyerkőccel. Én a konyhaablakból lestem a küzdelmet.
Gurul-eltanyáz-sír-feláll-felmászik-gurul-eltanyáz-sír-feláll-felmászik….aztán egyre kevesebb eltanyáz és sír következett.
És estére biciklizett!
A fejébe vette, akarta, megcsinálta!
Csincsi
Nem tudom, olvastad-e a régebbi írásaimat, azokban többször szóba került, hogy van néhány kutyánk.
Egészen pontosan három.
Vacak és Milla golden retriverek, Zokni pedig border collie. Mindhárom a lakásban él közöttünk. Igazi családtagok – ezt pedig Csincsinek köszönhetjük.
Hihetetlen büszke vagyok arra, hogy évek óta hajnalban kel, hogy még suli előtt legyen ideje egy jó nagy sétára vinni őket. Rengeteget foglalkozik velük, tanítja őket trükkökre, jómodorra. Zoknival agilityzik is, és ebben szép közös eredményeik vannak.
Azonban az eredmények mögött én látom a rengeteg munkát, a hajnali sétákat, a köröket esőben, hóban, sárban, a sok-sok türelmet, odafigyelést…és igen, erre vagyok nagyon büszke!
Mesi
Amikor az ember lányának sok gyereke születik, részese lehet annak a csodának, hogy mindegyik gyereke teljesen más. Bár persze vannak hasonlóságok…
Mesire azért vagyok büszke, mert teljes mértékben hiányzik belőle a versenyszellem. Egyszerűen nem azért csinálja a dolgokat, hogy nyerjen valamit, hanem azért, mert örömforrás számára. Mesi nagyon ügyesen fényképez, és mindezt a tudományt senki nem tanította neki, hanem ő maga szedte össze. A blogon nagyrészt az ő fotóit láthatjátok.
Soma
Élete a párbajtőr…edzés minden nap…aztán persze hétvégén versenyek.
Egyik felversenyzés alkalmával (amikor nem a saját korosztályában, hanem fejjebb indult) már csak 10 másodperc volt hátra az asszóból. Az ellenfél vezetett 14:12-re. Mivel 15 találatig megy az asszó, az ellenfél azt ajánlotta, hogy ne vívják le ezt a 10 mp-et.
Soma nem fogadta el.
Három másodperc alatt beadta az első találatot, a hátralévő 7 mp alatt újabb két találatot szúrt, ezzel megnyerte az asszót.
Amiért büszke vagyok rá, az nem az eredmény, amit elért, hanem a küzdés, hogy nem adta fel!
ÍRD MEG, TE MIÉRT VAGY BÜSZKE A GYERMEKEDRE!
