A poszt a MI VOLT MA AZ ISKOLÁBAN folytatása, ezúttal ovisokra szabjuk a beszélgetést.
Az ovisokkal egyrészt könnyebb a dolgunk, másrészt meg nehezebb, ahogy ez lenni szokott.
Könnyebb, mert egy ovis még mindent szívesen elmesél, és nehezebb, mert hiába mesélné el, ha nincsen hozzá megfelelő szókincse, és fogalmi rendszere.
Az érzéseikkel persze alapvetően tisztában vannak, tudják, mikor jó nekik, és mikor rossz, de nem tudják még árnyalni a képet, tehát a “rossz” az csupán rossz marad sokáig, mert nem ismerik azt a szót, hogy szorongás, féltékenység, irigység, stb.
Így aztán nekünk kell kihámoznunk, mi is történt valójában.
Az ovisoknál teljesen normális jelenség, hogy nem képesek mások szemszögéből nézni a dolgokat, most kezdik megtanulni, hogy mások érdekeit is szem előtt kell tartaniuk, ha szeretnének boldog közösségben élni másokkal. Ez a tanulási folyamat azonban sok-sok súrlódással jár – ezekről viszont nagyon hasznos, ha tudunk mi is.
A GYEREKETETŐ CSOPORT-ban vetődött fel a téma, hogy mit tegyünk, hogyan beszélgessünk ovis gyerekeinkkel arról, mi is történt az oviban…főleg, ha valami rossz történt, és a gyerkőc másnap már be sem akar menni a csoportba…
Több remek ötletet is olvashattunk, mindenki elmesélte, hogyan kezeli otthon az ilyen helyzeteket. Minden édesanya más-más módszert vetett be, egy közös dolog volt a sokféle praktikában: a teljes és osztatlan figyelem a gyermek felé.
Ebben a posztban röviden összeszedtem a módszereket – előre szólok, nincs jó és rossz módszer, válaszd azt, ami neked kézre áll, s ha bevált, őrizd, mint egy kincset!
- Elsőként Zsófi írását ajánlom figyelmedbe, aki eljátszotta gyermekeivel az ovis szituációkat, és ez segített kislányának feldolgozni az új élethelyzettel járó veszteségeket.
- Az IDŐTETRISZEN rajzok készülnek az ovistársakról, majd rakosgatás során beszélgetnek el az egyes eseményekről.
- Tőlem távol áll az agykontroll, de volt édesanya, aki a Vidám Tapsi, Mérges Tapsi kalandjaira esküszik, mert ez segített feloldani a gyermek szorongását.
- Beck Andrea: Titoktündér című könyve is segítség lehet a pozitív gondolkodás kialakításában. Harmadik rész itt kapható.
- Nagyon tetszik az az ötlet, amikor a szülők lefekvéskor elmesélik a gyermek napját egy másik, kitalált szereplő bőrébe bújtatva – ilyenkor a gyermek is aktívan bekapcsolódik, és beleszövi a többi történetet, amiről mi nem is tudtunk….
- Végül az én módszerem: jómagam a rajzra esküszöm. Soma késve kezdett beszélni, ezért nála alakult ki a rajzos napló. Minden nap szertartás volt, hogy leülünk, ő rajzol, én írom a kommentet a rajz mellé. Kiderült, hogy az uszodában megrúgta őt egy kislány, ő meg jól visszarúgta. Rögtön alkalom kínálkozott rá, hogy elmagyarázzam, az uszodában gyakran előfordul, hogy véletlenül rúg meg minket valaki…., stb A naplót a mai napig kincsként őrizzük, első osztály végéig vezettük, azaz 3 éven keresztül.
Ami a legfontosabb: beszéljünk az óvónénivel, dadusokkal is, mert bármilyen probléma adódik, csak közösen tudunk előbbre jutni.
Mutatok még egy rajzot, mely nagyobb gyerekeknél – kb 5 éves kortól igen jól működik, megmutatja, milyen stratégiával él gyermekünk a közösségben. Egyszerűen kérjük meg őt, hogy mutassa meg, melyik ő a képen.
Mentés: jobb egér gomb, mentés másképp.
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
