Mi volt ma a suliban?

Ezt a kérdést a legtöbb szülő felteszi, és a legtöbb gyerek ugyanazt válaszolja: – semmi.

Pedig a legtöbb esetben többre számítunk, nem?

A HVG tegnap összeszedett 15 kérdést, amivel talán kicsit előrébb jutunk. Eleinte jópofa kérdéseknek tűntek, de ahogy jobban belegondoltam, az átlagos kiskamasz ezekre is simán rávágja, hogy SEMMI. Pedig ezen kérdések titka, hogy pontosan azt kérdezik, amit egy szülőnek fontos tudnia egy iskolai nap után.

Képzeletben tedd fel a kérdést a 10 évesednek:

-Ha ma este felhívnám a tanárodat, mit mondana rólad?

 Szerintem a legtöbb kiskamasz inkább számonkérve, sokkolva érezné magát, mint laza, oldott hangulatban válaszolna.

A HVG kérdései inkább csak meghökkentően mások, mint amit felteszünk a gyerekeknek.

Íme az átlagos kérdések egy magyar szülő szájából:

-mi volt az ebéd? és megetted?

-hányas lett a dolgozat? mikor lesz a következő?

-mi a házi feladat? készen van már?

Csupa olyan kérdés, amiről majdnem kijelenthetjük, hogy hosszú távon tulajdonképpen lényegtelen dolgok iránt érdeklődik.

Ami lényeges, amit tudnunk kell a gyermekünkről:

• vannak-e barátai, vagy a közösség kirekeszti őt?
• megértett-e az órai anyagot?
• szorong-e egy dolgozat/felelés előtt?
• megtalálja-e a hangot a tanáraival?
• megbántotta-e őt valaki?
• és ő megbántott-e másokat?
• tud-e és mer-e segítséget kérni?

Ezekre a kérdésekre viszont nem mindig lehet a buszon hazafelé válaszolni, és a gyerekek többsége nem si tud válaszolni rájuk, hiszen nem mindig vannak tisztában az érzéseikkel, nem képesek kívülről szemlélni a saját heyzetüket.

Azt gondolom, hogy a HVG gyűjtése szuper. A kérdések nagyon jók. Mégis, így önmagában édeskevés.

A legtutibb kérdéseket is fel lehet tenni úgy, hogy azt közvetítjük a gyerek felé: nem is érdekel ám annyira…, nekem megvan a saját véleményem a te iskolai munkádról, akármit is mondasz. Pl:

-Mikor unatkoztál ma?

-Háát a legtöbb óra unalmas volt….

-Pedig jobban tennéd, ha figyelnél az órán, hogy a dolgozatod jól sikerüljön, és felvegyenek a gimnáziumba!

Ugye? Szuper kérdés, mégis pillanatok alatt padlón a gyerek…

És ha ugyanez a zsúfolt hetes buszon hangzik el, az már menthetetlen…

Jó, de akkor hogy csináljuk?

• Először is a legfontosabb szerintem, hogy valóban érdekeljen bennünket, mi történt aznap a gyermekünkkel. Ha sugárzik belőlünk ez a hozzáállás, akkor egy béna kérdésből is alakulhat jó beszélgetés.
• Elengedhetetlen a meghitt együttlét. Ennek ideje családonként változó lehet, nálunk a vacsorák alatt indul, majd az esti közös imában végződik a napi élmények elmesélése. Azt is tudnia kell a gyerekeknek, hogy bármikor nyitottak vagyunk négyszemközt is beszélgetni velük. Már nem minden ügy tartozik a testvéreikre is. Ezekre az együttlétekre időt kell szánnunk. A gyermekünk szemébe kell néznünk. Nem szólhat mellette a híradó, és nem pittyeghet a fészbuk a telefonon…
• Végül a harmadik fontos elem, hogy hallja és tapasztalja meg azt is, hogy a szülők is elmesélik egymásnak a napjukat. Ezen a példán keresztül fogja ő is megtanulni, mi is ennek a rutinja. Gyerekkorom meghatározó élménye volt, hogy mindig hallottam, ahogy a szüleim elmesélték egymásnak a napjukat. Egészen részletesen beszámoltak róla – persze sok dolgot nem értettem, de bármi érdekelt, azt megkérdezhettem, és választ is kaptam rá.
• Ha ezek mind  megvannak, na akkor jöhetnek a HVG -n összeszedett kérdések! Tegyük játékossá ezeket az alkalmakat, pl. írjuk fel a kérdéseket egy-egy cetlire, tegyük a  cetliket egy befőttesüvegbe, és minden családtag húzzon egyet, majd válaszolja meg a kérdést! (ötlet és kép INNEN)

Ha van ötleted jó kérdésekre, írd meg!