Amikor egy betűt szeretnénk megtanítani a gyermekünknek, felejtsük el az iskolai tanítás módszereit! Nem azért, mert az nem lenne jó, hiszen sok-sok gyerkőc tanulja meg az iskolában a betűket, és ennek folyományaként megtanul írni-olvasni is.
Egyszerűen azért felejtsük el, mert az otthon nem iskola, és a szülő nem tanító néni. Azok a gyerekek, akik otthon tanulják meg a betűket, egészen más utat járnak be, mint akik a suliban találkoznak vele először.
Az otthoni betűtanulásnak van néhány hatalmas előnye:
- a gyermek érdeklődésének megfelelő ütemezésben tanulhatja meg a betűket. Ha két hétig csak “olvasni” akar, akkor megteheti, ha pedig utána két hétig a betűk felé sem akar nézni, akkor sem lesz semmi baj.
- a betűtanulást sokféle kreatív tevékenységgel kiegészíthetjük, így a gyermekünknek nem lesz megterhelő a betűkkel kapcsolatos foglalkozás.
- mivel sokféle csatornát használunk a betűk “tanítása” során, ezek egymást erősítik, így sokkal hatékonyabb a folyamat.
Tegnap megmutattam, milyen nyomtatható lapok, sablonok segítik a betűtanulást, illetve néhány egyszerű kézműves-ötletet is láthattatok, mely a témához kapcsolódott. KATTINTS IDE, HA MÉG NEM OLVASTAD!
Most még több lehetőséget mutatok, melyek abban segítenek, hogy megdolgoztassuk a kisgyermekek összes érzékszervét, és képességeit játékosan, élménygazdag módszerekkel fejlesszük!
ÍZLELÉS:
- almakóstoló – vásároljunk többféle almafajtából 1-1 darabot! (zöld alma, nyári alma, starking, jonatán, golden, idared, stb) Ezeket daraboljuk fel, és hasonlítsuk össze az ízeket! Próbáljuk meg bekötött szemmel is! Felismerjük az egyes fajtákat? Állítólag kevésbé érezzük az ízeket, ha nem látjuk a falatot! Beigazolódik ez a tudományos feltevés?
- süssünk almás pitét, préseljünk almalevet! ALMÁS SÜTI MINDEN NÉLKÜL – KI NE HAGYD!
HALLÁS
- készítsünk elő néhány élelmiszert, feltétlenül legyen közötte alma is! Kössük be a szemünket, és találjuk ki, mit eszik éppen a gyermekünk! Utána cseréljünk! Neki kell kitalálnia!
TAPINTÁS
- keressetek szavakat, kifejezéseket az alma felületét végigtapogatva: viaszos, sima, kemény, stb
LÁTÁS
- milyen az alakja? Keressünk más tárgyakat, amelyeknek szintén gömb alakja van!
- milyen a színe? Keressünk más tárgyakat, melyek szintén pirosak, zöldek, vagy sárgák!
SZAGLÁS
- szagoljuk végig a különböző almákat (lásd a kóstolásnál!) Van különbség?
- milyen fűszert használunk az almás ételek ízesítésére? Megismerjük ezek illatát? (szegfűszeg, fahéj, szerecsendió, gyömbér, vaníliás cukor) Készíts illat-memorit!
TUDOMÁNYOS KÍSÉRLETEK
A gyerekeknek nem szükséges pontos, és mélyenszántó magyarázatot adnunk egy-egy kísérlethez, de fontos, hogy a kérdéseikre válaszolni tudjunk. Ha nem tudjuk rögtön a pontos választ, ne essünk kétségbe, hanem mondjuk meg a gyermekünknek, hogy rögtön utánajárunk!
ALMÁS KÍSÉRLETEK:
Hogyan marad sokáig frissen az alma?
Egy almát szeletelj fel, egy szeletet locsolj meg ecettel/citromlével, a másik szeletet forgasd meg sütőporban, a harmadik szeletet csomagold be egy nylonzacskóba!
Várj pár napot, közben figyelj!
ALMÁS VERSEK, MESÉK
Kányádi Sándor: Alma, alma
Alma, alma
piros alma,
odafönn a fán,
ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem.
Várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
Mentovics Éva: Almaszedés
Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.
Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.
Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.
Szutyejev: Az alma
Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma.
Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
– Kárr – kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
– Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
– Köszönöm szépen, Varjú koma! – kiáltotta Nyúl, és fel akarta venni az almát, de az – uramfia, mit látnak szemei?! – szusszant egyet és elszaladt.
– Hát ez meg miféle csoda?
Megijedt a Nyúl, de aztán rájött, mi történt. Az alma a fa alatt összegömbölyödve alvó Sündisznócska hátára pottyant. Az álmából fölriasztott Sündisznócska ijedtében futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát is.
– Állj meg, állj meg! – kiáltozott a Nyúl. – Hová viszed az almámat?
– Ez az én almám. Leesett a fáról, és én elkaptam.
Nyúl odaugrott Sündisznócskához.
– Azonnal add vissza az almámat! Én találtam rá!
Odarepült hozzájuk a Varjú is.
– Felesleges vitáznotok, ez az én almám, én téptem le a fáról, magamnak!
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtogatta, kiabálta:
– Ez az én almám, az enyém!
Veszekedésük felverte az erdő csendjét. Verekedésig fajult a dolog: a Varjú csőrével belecsípett a Sündisznócska orrába, a Sündisznócska tüskéivel megszúrta a Nyulat, a Nyúl pedig oldalba rúgta a Varjút…
Ekkor ért oda hozzájuk a Medve. Rájuk bömbölt:
– Mi történik itt?! Mi ez a lárma?!
Azt felelik neki a verekedők:
– Medve, te vagy itt az erdőn a leghatalmasabb, a legbölcsebb. Légy te a bíró. Azé legyen az alma, akinek te ítéled.
Ezzel elmesélték a Medvének, hogy s mint esett a dolog. Medve gondolkodott, töprengett egy ideig, megvakarta a füle tövét, aztán megkérdezte:
– Ki találta az almát?
– Én! – felelte a Nyúl.
De ki tépte le a fáról?
– Bizony, hogy én! – károgta a Varjú.
– Jól van. De ki kapta el?
– Én kaptam el! – kiáltotta a Sündisznócska.
– Nos hát akkor – ítélte a Medve – mindhármótoknak joga van az almára.
– De csak egy almánk van! – kiáltotta egyszerre a Sündisznócska, a Nyúl és a Varjú.
– Osszátok el az almát szép egyforma darabkákra, és mindegyiktek vegye el a maga részét.
Megint egyszerre kiáltották mind a hárman:
– Hogy a csudába nem jutott ez az eszünkbe?!
Sündisznócska elvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Egy darabot a Nyúlnak kínált.
– Tessék, ez a tiéd, Nyúl, mert te láttad meg elsőnek.
A másodikat a Varjúnak adta.
– Ez a tiéd, mert te tépted le.
A harmadik darabot ő nyelte le.
– Ez az enyém, mert én kaptam el az almát.
A negyedik darabkát pedig a Medve mancsába nyomta.
– Ez a tiéd, Medve.
– Ugyan, miért? – ámuldozott a Medve.
– Azért, mert te békítettél össze és vezettél a helyes útra bennünket!
És mindannyian megették a részüket az almából, és mindenki elégedett volt, mert a Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.
KÉREM A LETÖLTHETŐ A, MINT ALMA ANYAGOT!
