Szüreti versek gyerekeknek

Lassan itt a szüret, legyünk vidámak, verseljünk, énekeljünk! Összegyűjtöttem egy párat 🙂

Gárdonyi Géza: A bor legendája

Szólt az Isten: “Kedves fiam, Nóé:

Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?”

Felelt Nóé: “No, megöregedtem,

de ilyen jó bogyót még nem ettem.”

Szól az Isten: “Kedves fiam, Nóé:

A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?”

Felelt Noé: “Ihaj, csuhaj! Sári!

Három Istent kezdek immár látni!”

Szólt az Isten: “Kedves fiam, Nóé:

Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?”

Felelt Nóé: “Iszom reggel óta:

Gyere pajtás, van még a hordóba !”

Veres Csilla: Őszi susogó

Érett szilva mind lepotyog,

kondérokban lekvár rotyog,

Gyengül a nap sárga fénye,

elszárad a levél széle.

Kiégett sok rigó-torok,

csordulnak az őszi borok,

lehullik a mogyoró,

szól az őszi susogó.

Tarbay Ede: Ősz- anyó

Kontyos-kendős Ősz- anyó

söpröget a kertben,

vörös-arany falevél

ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,

csupa gőz az erdő,

mosókonyha a világ,

a völgy mosóteknő.

Kányádi Sándor: Eljött a szüret (részlet)

Eljött a szüret.

Itt van.

Jó pohár mustot

ittam.

Lepényt is ettem,

édest,

igazi túrós

bélest…

Weöres Sándor: Szüret után

Legények:

Kürtös pogácsa, füstölt szalonna

Itt van rakásra, díszlik halomba.

Lányok:

Minden kopasznak jut hajnövesztő,

Minden ravasznak egy nyírfavessző.

Legények:

Minden leánynak füstös kemence,

Minden legénynek tág-öblű pince.

Lányok:

Minden leánynak szép rózsa, szegfű,

Minden legénynek hátára seprű.

Sarkadi Sándor: Édes ősz

Édes ősz jött,

Hull a körte,

hamvas szilva

hull a földre.

Itt az alma,

Kasba rakd.

Ott a szőlő,

Hamm, bekapd!

Bokor alatt dió búvik

– ott ne hagyd!

Takács Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,

láttál-e már ennél szebbet?

Dió, rigó, mogyoró,

musttal teli kiskancsó,

Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,

gyerekeknek must csordogál.

Dió, rigó, mogyoró,

Szüretelni, jaj de jó!

Igyunk erre egyet!

Raggamby András: Tavasztól tavaszig

/őszi részlet/

Elmúlt a nyár,

itt az ősz,

Kampósbottal

jár a csősz.

A présházban must csorog,

Forrnak már az új borok.

A kék szílva

Rád nevet,

Alma, körte

Integet.

Hamvas szőlő

Jaj, de jó,

Hozzá kenyér,

friss dió.

Ott hántják a tengerit,

Krumplit szednek

Nézd, emitt.

S ez a lárma

Micsoda?

Kirándult az

Óvoda.

Sárgulnak a levelek,

lassan mind-mind

lepereg.

Elnémul a

sok madár,

fecske, gólya

Messze jár.

Október ber, ber, ber,

fázik benne az ember.

Szőlőt csipked a dere,

édes legyen szüretre.

Kemény dió, mogyoró,

kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja,

Télen elropogtatja.

Sötétben is fúj a szél,

hosszú lába földig ér.

Eresz alatt kopogtat,

ne hajolj ki, megfoghat!

Esik eső, csepereg,

sárga levél lepereg.

Feri, Teri felszedi,

kosárkába begyűjti.

Piros alma, de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes, ugye jó?

Nekünk hozta Ősz-anyó.

Elmúlt a nyár, itt az ősz,

Szőlőt őriz már a csősz.

Kipattant a búza szeme

vajon a babám szeret-e?

Ha nem szeret megbánja,

leszek a más babája.

Lipem-lopom a szőlőt,

Elaludt az öreg csősz,

Vaskalap a fejében,

Furkósbot a kezében.