Szeretném, ha ez a poszt nem rólam szólna, de akárhogyan is írom, bizony rá kell jöjjek, nyakig benne vagyok. Egyszerűen nem tudom ezeket a verseket “csakúgy” idekopizni…nyomom a crt-c crt-v-t és nem az igazi…ezek a versek sokkal többet jelentenek nekem, mint amire csak odaírnám, hogy a világirodalom gyöngyszemei – ezek a versek bennem élnek.
Amikor olvasom őket, az ő hangján szólalnak meg. Az ő pedig egy mogorva, szigorú, haragos ember, akinek fantasztikus humora van, és bár rettegek tőle, mégis mindig tudtam, hogy nagyon szeret engem. Gimis korom óta ismerem, hiszen a fiával osztálytársak voltunk. Birtalan Ferencnek hívják.
Emlékszem, nagyon szerettem náluk lenni. Nyugalom volt, és figyeltek ránk. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk mindig – ma sem tudom, honnan volt ennyi idejük. Feri valahogy mindig ráért. És nem azért, mert egyébként unatkozott volna, hanem számára mindig az ember fontos.
És bár semmi köze a versekhez, de főzni legalább olyan jól tud, mint verset írni! A padlizsánkrémről nem is beszélve….
Míg megnövök
Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.
Egyszer én is verset írtam,
és megmutattam Apának.
Azt mondta:
hmm… érdekes… meg, hát…
De nincs igaza,
mert nem hallotta,
amikor összevesztem a tulipánnal,
és igazából mérgemben írtam
azt a letépős verset.
Titok
Mama soha nem nevet ki engem.
Neki elmondom az álmom.
Ő is elmeséli a titkait,
és nem csodálkozik,
hogy csigabiga-háton
az Óperenciáson
túlra jött velem.
Van, amire emlékszik is…
| Egyelőre | csupasz a világ | |
| Kétkettőre | ébrednek a fák | |
| Három hatra | menekül a fagy | |
| Hat kilencre | kipattan a mag | |
| Üsd ki tízre | cseresznyevirág | |
| Tizenegyre | kész a koronád | |
| Gyertyatartó | jegenyejogar | |
| Vaskoppantó | az ég betakar | |
| Egy a falra | lepereg az év | |
| Tíz a földre | szívem a tiéd |
Amikor a felnőttek szerint rosszak vagyunk,
annyi mindenre emlékeznek,
hogy így, meg úgy…
és akkor ők…
Akkor ők is gyerekek voltak,
és nem emlékezhetnek arra, hogy így, meg úgy,
mert ahhoz előbb felnőttnek kell lenni.
De ezt nekik is hiába magyarázták.
Amikor Marjan beteg,
én mindig szomorú vagyok,
mert nincs az oviban.
Amikor én vagyok beteg,
akkor is szomorkodom,
mert Marjan az oviban van.
– A mi családunkban mindenki egyenlő.
Morzsi kutya, Nagymami, Mama,
Te is meg én is.
Apa ezt sokszor elmondja nekem,
a nyomaték kedvéért,
hogy vegyem tudomásul.
A suliban Stella néni,
az osztályfőnökünk
sokszor mondogatja: Gyerekek,
nyugalom a hosszú élet titka,
és a gyakori lábmosás.
Ezen általában jókat röhögünk.
De ha jobban belegondolsz,
lehet valami benne,
hiszen az ősemberek
nagyon rövid ideig éltek.
Persze egy kardfogú tigrissel
barlangszomszédságban
mi is idegesek lennénk,
ráadásul fürdőszoba egy szál se.
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
