Adjunk zsebpénzt? Mennyit, hogyan? Pénzügyi tanácsadót kérdeztem!
Sok szülőnek nagy fejtörést okoz, mennyi zsebpénzt lenne érdemes adni a gyerkőcöknek. Nem akarjuk elkényeztetni a gyermekeinket, ugyanakkor az sem jó, ha úgy érzi, nincs elég pénze. Egyáltalán fontos-e, hogy rendszeres zsebpénzt adjunk, vagy az is jó, ha csak alkalmanként, adott célokra adunk pénzt?
Milyen gyarkan? Hány éves kortól? Mennyit? – Ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk, ha a zsebpénzre gondolunk. Nyilván senki nem akar túlságosan szigorú lenni, ugyanakkor tudjuk, hogy a zsebpénznek komoly nevelési vonatkozása is van. Szeretnénk, ha gyermekünk megtanulna okosan bánni a pénzzel. Szendrei Ádám, pénzügyi tanácsadót kérdeztem, milyen tippeket tud adni a zsebpénzzel kapcsolatosan.
Szükséges-e rendszeresen zsebpénzt adni?
Mindig érdemes a kérdést a gyermek szemszögéből vizsgálni, és megnézni, mit tanulhat belőle. A gyermekek nem látják át annyira a globális összefüggéseket, és a világképüket főként az otthoni szokások formálják.
Sok szülő csak ad-hoc módon ad pénzt gyermekének, és nincsen előre megállapított fix összeg. Tegyük fel a kérdést, hogy mit szűrhet le ebből a gyermek? Mit tanulhat meg? Alighanem azt fogja látni, hogy elég kérnie, és a pénz megjelenik… Vagy éppen nem. De valószínűleg minél többet kéri, minél erőszakosabban akarja, annál inkább megadják majd a szülők.
Vajon jó-e, ha a gyermekünk ezt tanulja meg? A másik megoldás, ha egy előre meghatározott összeget kap, előre megbeszélt időközönként, és ezt az összeget kell beosztania. Ebben az esetben kénytelen megtanulni, hogy egy adott összeg áll a rendelkezésére, és azt a lehető legbölcsebben kell beosztania. Ez alighanem egy hasznosabb készség lesz később, hiszen megtanítja a pénzügyi tervezés és a költségvetés készítés alapjait.
Milyen gyakran adjunk zsebpénzt?
Egy másik fontos kérdés a gyakoriság. Minél fiatalabbak a gyermekek, annál nehezebb számukra értelmezni az idő, és a jövő fogalmát. Ezért például nincs értelme egy tíz éves gyermeket arra buzdítani, hogy tegyen félre a felsőoktatási tanulmányaira. Mivel számára ez az idő beláthatatlan, a megtakarítást egy fekete lyuknak fogja érzékelni, és éppen az ellenkező hatást érjük el vele.
A zsebpénz esetében is hasonló a helyzet: egy tinédzser már alighanem tud tervezni egy hónapra előre, egy nyolc éves gyermek aligha. Éppen ezért érdemes lehet először heti rendszerességgel indítani a zsebpénzt, majd átállni a kétheti, végül pedig a havi rendszerességre. Az átállásokat egybe köthetjük egy kis emeléssel is, így csökkenthetjük az ebből fakadó kellemetlenséget, tiltakozást.
Mindenképpen segítsünk megérteni gyermekünknek a zsebpénz okos beosztása mögötti elveket. Beszélgessünk vele a pénzről! Magyarázzuk el, hogy mostantól nagyobb felelősséget kap, hiszen akár azonnal is elköltheti a pénzt. Ekkor viszont hó végére nehéz helyzetbe kerülhet. Érdemes lehet ezért a zsebpénz átadásakor egy kicsit beszélgetni arról, mire is fogja elkölteni azt, mire lesz biztosan szüksége a hónap során. Akár segíthetünk tervezni is!
Nem baj, ha gyermekünk olykor hibázik! Ezek a leckék alighanem több tanulságot fognak jelenteni a számára, mint bármilyen intő szó, vagy atyai szigor.
Járjon-e zsebpénz a házimunkáért?
Azok a gyerekek, akik megdolgoznak a pénzért, jobban megbecsülik azt, és hajlamosabbak félretenni belőle. Ugyanakkor nem jó ötlet arra szoktatni gyermekünket, hogy a házimunkáért pénz jár, hiszen felnőtt korában sem fog senki fizetni azért, hogy rendet tartson maga körül. Nem mellesleg, nem akarjuk, hogy azért legyen rendetlenség, hogy legyen ürügy összepakolni, igaz?
Ezért érdemes szétválasztani a kötelező házimunkát és az egyéb házkörüli munkákat, melyek nem feltétlen a gyermekünk feladatai lennének, de ha akar, besegíthet. Házimunka például a rendrakás, a mosogatás, a szennyes összepakolása, amiért nem jár pénz (esetleg inkább büntetés, ha például pontrendszert alkalmazunk). Egyéb ház körüli munka lehet például a fűnyírás, a kerítésfestés, nagyobb bevásárlás, és hasonlók.
Ha fizetős munkával bízzuk meg gyermekünket, akkor legyünk nagyon precízek az elvárásokat illetően. Pontosan definiáljuk le az elvárt eredményt, és akár erről írásban készítsünk szerződést is. Ezzel is felelősségvállalásra nevelhetjük gyermekünket, és elkerüljük a későbbi vitákat. Ha a munka nem az előre megbeszéltek szerint készül el, akkor a fizetség is arányos legyen. (Ahogy a való életben sem fogják megfizetni a hagyag munkát.)
Ezen felül jó ötlet lehet bátorítani gyermekünket, hogy vállaljon egyéb munkákat is, esetleg hozzon létre saját kisvállalkozást. Ezzel megtaníthatjuk rá, hogy amennyiben többet akar elérni az életben, akkor azért tennie kell, de a lehetősége meg van hozzá.
Mennyi zsebpénzt adjunk?
Ez egy rendkívül kényes kérdés, és alighanem nem lehet pontos összegeket mondani. Nagyban függ a család anyagi helyzetétől és attól, milyen mentalitást szeretnénk átadni gyermekünknek. A Royal Economic Society kutatása szerint azok a gyermekek, akik több zsebpénzt kapnak, hajlamosak gyorsabban elkölteni azt.
Nyilván az összeg nagyban függ a gyermek életkorától, és attól is, milyen egyéb tárgyakat, szolgáltatásokat kap meg „csak úgy”. Kérdés, hogy például a ruházkodását teljes mértékben mi finanszírozzuk-e vagy azt is a zsebpénzbe számoljuk bele. Na és az étkezést? És az időszakos nagyobb vásárlásokat, mint a mobiltelefon? Esetleg valamilyen vegyes megoldást alkalmazunk?
Minél nagyobb teret adunk gyermekünknek, annál többet tanulhat belőle, azonban nem érdemes egyből a nyakába zúdítani minden felelősséget. Szépen fokozatosan viszont adhatunk szabadabb kezet neki. Kiszámolhatjuk például, hogy mennyi pénzt költhet mobiltelefonra két év alatt, és azt odaadhatjuk zsebpénzként. Ekkor üljünk le vele, és beszéljük át, hogy mostantól ő felel azért, hogy legyen telefonja, és arra nem fog további összegeket kapni.
Érdemes lehet időnként „megmérni”, azaz vezetni a gyermekünk kiadásait, hogy lássuk mi az a minimális szint, amiből meg tud élni. Ahogy felnőttként sem árt tisztában lenni azzal, mire megy el a pénzünk. Ha látjuk, mennyi pénz megy el egy átlagos hónapban, akkor attól függően meg tudjuk állapítani a zsebpénzt.
Nem érdemes annyi pénzt adni, hogy mindent megvehessen, esetleg már az iskolában is „menőzzön” a sok pénzzel. Ez könnyen elfajulhat, és később nem fogja eléggé megbecsülni a pénzt. Inkább húzzunk egy vonalat valamivel a szükségletei alatt, és adjunk lehetőséget, hogy munkával extra bevételre tehessen szert.
A karácsony, szülinap és egyéb alkalom jó lehet arra, hogy korrigáljunk, ha esetleg egy nagyobb kiadásban szeretnénk segíteni gyermekünknek. Ez azonban ne vegye el a tanulságot: ha elköltötte a mobiltelefonra félretett pénzt például játékgépen, akkor nem biztos, hogy jó lecke, ha mi mégis megvesszük azt helyette.
Legyen szülői bankunk
Szerintem egy nagyon jó nevelési eszköz, ha már gyermekkorban bevezetjük a központi, családi bank fogalmát. Ez lehet Apa Bank, vagy Anya Bank is. Ez a bank pontosan úgy működhet, mint egy normál bank: a megtakarításért kamatot fizet, és a hitelekért kamatot szed be.
A különbség annyi – az adminisztrációs könnyebbségek mellett – hogy a kamatokat szándékosan túlozzuk el, hogy azok jól érzékelhetőek legyenek. Amint említettem a gyermek nem képes belátni éves távlatokat, és az éves 6%-os kamat aligha lesz elegendő motiváció a megtakarításra. Helyette mondjuk lehet kisgyermekkorban havi 50%-os kamat a betétekre, tinédszer korban pedig mondjuk havi 10-20%.
Szintén adhatunk hiteleket is, melyek szintén hasonló kamatokkal működjenek. Vagyis a gyermekünk – egy bizonyos fedezet erejéig – felvehet kölcsönt a banktól, feltéve, hogy azt kamatostul visszafizeti. A törlesztőket automatikusan levonhatjuk a zsebpénzből. Ahogy a való életben is, a hitelnek ára van, és ezt a gyermekünk alighanem a saját kárán tanulja meg a leginkább.
Hagyjuk tehát hibázni, de segítsük, és nagyon egyértelműen magyarázzuk meg a kölcsön kockázatát és hátrányát. Vállaljon teljes felelősséget a pénzügyi döntéseiért, de támogassuk abban, hogy azokat bölcsen hozza meg.
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
