Tudtad, hogy minden gyerek kedvence – a perec – hagyományosan böjti eledel?
A perec név valószínűleg a latin bracellusból (“karkötő”) ered.
A legendák szerint 610-ben egy szerzetes pereceket osztogatott a szépen imádkozó gyereknek. Ezeket a kis süteményeket pretiolanak (“kis jutalom”) nevezte. A perec formája emlékeztetett az imára összekulcsolt kezekre, valószínűleg ez adta a szerzetesnek az ötletet. Mindenesetre ezzel a cselekedetével megalapozta a perec karrierjét.
Egy másik említés szerint 743-ban a kolostorokban sütik és fogyasztják a perecet a szerzetesek böjti időben.
Pár évszázad alatt akkora sikere lett, hogy a pékek is a perecet választják jelvényül.
A 16. századtól kezdve vallásos jelképpé is válik, mivel
- a három részre tagoltságát a Szentháromság jelképének tekintették.
- fő összetevői a liszt és a víz, hamar a nagyböjt egyik népszerű eledele vált belőle.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 30 gramm vaj
- 30 ml olaj
- 5 gramm cukor
- 5 gramm só
- 30 gramm élesztő
- 240 ml víz
A tetejére:
- 1 kávéskanál só
- 1 kávéskanál liszt
- 1 kávéskanál víz
- 1 tojás
A perectésztát összedolgozom. Viszonylag kemény tészta lesz az eredmény, de kiválóan lehet vele dolgozni, nem szakad, nem ragad. Gyerekekkel nyugodtan készíthetitek, mert az állaga hasonló a play dough gyurmához. 🙂
Amikor elkészült, csak éppenhogy egy icipicit szabad már lisztezni!
A tésztát késsel feldaraboljuk, majd a két tenyerünk között sodorni kezdjük. Amikor elég vékony és hosszú, perec alakúra formázzuk. 220°C-ra melegített sütőbe toljuk, pár percre. Ilyen lesz, mikor kivesszük. Ekkor hagyjuk kihűlni, addig megsül a következő tepsivel.
Amikor kihűlt a perec, megkenjük tojással, és rákenjük a “sóslisztesvizes” masszát. A sütő hőmérsékletét visszavesszük 150°C-ra, és visszatesszük a pereceket.
Pár perc alatt el is készülnek.
Tudom, kicsit macerás a kétszeri sütés, de a végeredmény kívül roppanós, belül puha péksütemény – és hát a gyerekek csillogó szeme.
Az enyémek sokszor mondták már, hogy a nagyböjt egyik legszebb pillanata, amikor kisülnek a perecek 🙂
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Szia!
Nem kell az élesztőt felfuttatni?
Egyébként klassz és jövő héten mindenképp megcsináljuk!
Nóri, én szárított élesztőt használok (nem romlik meg, tarthatok belőle itthon éves mennyiséget is) – egyik előnye, hogy nem szükséges felfuttatni. 🙂
Kedves Virag!
Keleszteni kell? Koszi;-)
z
Kedves Zita! Ha friss élesztővel készíted, akkor kell keleszteni. Én oylankor kenyérsütőben készítem. Ha porélesztővel, akkor nem kell külön keleszteni.
Nagyon jól néz ki! Ki szeretném próbálni, de 30 g szárított élesztő nem túl sok 50 dkg liszthez?
Emi, én ennyivel szoktam készíteni 🙂
Kedves Virág, ebből a mennyiségből hány darab perec lesz? Nagyon várom válaszodat
Kedves Eszter!
Attól függ, milyen vastagra sodrod a rudakat, és milyen hosszúra vágod őket. 🙂 Jó, most ettől nem lettél okosabb, de én sem tudok pontos számot mondani. Én abból indulok ki, hogy nálunk 1 kg lisztből sütött kelt tészta pont elég. Mindenki jól lakik vele, de nem durran szét. 🙂 Nyolcan vagyunk.
3 kávéskanálnyi sóslisztesvizes elég ennyi perecre? És akkor a kelesztés pontosan hogyan? (Ha nem olvasom el a kommenteket, nem kelesztettem volna, így nagyon zavaró a recept 🙁 Nincs kenyérsütőgépünk.)
Nekem elég volt 🙂
Keleszteni nem kell, ha porélesztőt használsz 🙂
Én évek óta ezt használom 🙂
Mi a gyerekekkel elkészítettük sima élesztővel. A liszthez egy élesztőt használtam, kevés tejben felfuttattam a cukorral, a tej mennyiségét levontam a vízéből. Kelesztettük is. Nagyon finom lett, pillanatok alatt elfogyott, köszönet a receptért 🙂