Ha hiszitek, ha nem, eszem ágában sem volt cukorkát készíteni. Egész mást kotyvasztottam volna, ha sikerült volna. Remélem, második nekifutásra elkészülök azzal a titokzatos valamivel is, aminek a cukorkákat köszönetem.
Valószínűnek tartom, hogy a hasonló kaliberű óriási világszenzációk is így születtek, mint nálunk a cukorka.
Miután már van egy szuper kis receptem, – a mikrós karamell – eszembe sem jutott még egyet kipróbálni.
A dolog úgy indult, hogy 30 dkg cukrot feltettem főni 1 dl vízben. Ennek állítólag 45 percig kellett volna rotyognia, hogy az legyen majd belőle, ami nekem nem lett. 🙂
Mivel a 45 percet sajnáltam ácsingózással tölteni, Somával készítettük közben az EGRI CSILLAGOK lapbook-ot (poszt holnap)
Egyszer csak igen kellemes karamell illat csiklandozta az orrunkat.
Mire odaértünk a tűzhelyhez, már fortyogott a ragacs. Elzártam alatta, beletettem 2 gr citromsavat, hátha mégsem veszett minden. A ragacs azonban gyorsan szilárdulni kezdett.
Le sem merem írni, mi volt az eredeti célunk….
Ekkor jött az ötlet, mentsük, ami menthető, gombócokat kezdtünk gyúrni a forró édes masszából.
Mire kihűlt, kopogós kemények lettek, és egyáltalán nem ragadnak. Akár papírba is csomagolható.
És nagyon finom.
A dolog számomra attól nagyszerű, hogy megúsztam a “forró, olvadt cukorra öntsünk vizet, ugorjunk félre, és reménykedjünk, hogy nem szenvedünk égési sérüléseket” részét a cukorkafőzésnek.
Eszembe nem jutott, hogy enélkül is lehet…..
