Mindig érdekelt, ki hogyan oldja meg a napi főzőcskét, ha gyerekek szaladgálnak körülötte, vagy a vasárnapi ebédet, mikor otthon az egész család, esetleg vendég is érkezik…kéne vagy három fogás, ráadásul finom is legyen…Hétvégén talán segít a párunk, de mi legyen hétköznap?
Ti hogyan csináljátok?
Amikor a gyerekek körülöttem voltak, akkor attól féltem, hogy valamilyen háztartási baleset éri őket, hiszen forró a víz, az olaj, a sütő, árammal működik a robotgép, éles a kés…nem is folytatom. De akkor sem volt jobb a helyzet, ha látó-teremen kívül a szobájukban játszottak…valahogy sosem sült el jól a móka.
Vagy a gyanúsan nagy csend, vagy a visítozás miatt…
Végül úgy döntöttem, inkább legyenek mellettem, a konyhában. Így jobban tudok figyelni rájuk.
Azt nem állítom, hogy akkoriban minden percét élveztem a közös főzőcskének, de azt elmondhatom, hogy ma már igen.
Szépen összeszoktunk az évek során.
15 pontban szedtem össze, mi mindent köszönhetek a konyhában töltött közös időknek.
- Bármikor elkészítenek egy három fogásos ebédet. (Ehhez azért többen kellenek)
- Minőségi időt töltünk együtt főzés közben: beszélgetünk…sokszor kerültek elő olyan témák, amelyek közelebb hoztak bennünket egymáshoz.
- Az alkotás öröme segítette a pozitív énkép kialakulását.
- Önfegyelmet tanultak: szabályokat betartani, nem nyalakodni a tálból, keverni kell még tovább, pedig már nincs kedvem, együtt kezdünk el enni, megvárnak engem is, stb
- Jutalomnak élték meg saját munkájukat, hiszen amit alkottak, azzal másnak örömet szereztek, és bizony, tényleg finom volt, ízlett nekik is.
- Fejlődött a kézügyességük, a szem és kéz koordinációja. Borsót fejtettek, tésztát gyúrtak, pogácsa tetejét csíkozták, salátát téptek, rizst válogattak stb.
- Alkalom nyílt a kreativitásuk megélésére, sokszor kedvük szerint alakíthattak az ételen.
- Valóban megtanulták a mértékegységek alkalmazását.
- Ápolta a családi kapcsolatokat. Hiszen Apa borssal szereti, a testvére fokhagymásan, és ezt neki kell észben tartani, figyelmesnek lenni.
- Megtanultak együttműködni a másik emberrel. Megtanultak háttérbe vonulni…hiszen annak is éppen olyan fontos a munkája, aki csak a lisztet hozza ki a kamrából, mint annak, aki a végén a tejszínhabot nyomja a torta tetejére.
- Gazdagodott a szókincsük.
- Számos ismeretet sajátítottak el a földrajz, a kémia, a fizika és a matematika területéről. Honnan származik a paradicsom, a burgonya, hogyan került hozzánk, hogyan működik a sütőpor, az élesztő, melyek a mi családunk hagyományai, és a törtekkel sem a tankönyvben találkoztak először.
- Problémamegoldó képességük is fejlődött….AZ ENYÉM IS! 🙂 Mert a rántás odaégett, a tejszínhabból vaj lett, a levest elsóztuk, és ezeket a problémákat mindig meg kellett oldanunk valahogyan
- Szeriális képességüket is gyakorlatoztatták, hiszen a sorrend nem mindegy egy ebéd elkészítésénél.
- Olvasást gyakoroltunk szakácskönyvből, írást a bevásárlólistán, vagy ha erre lusták voltak, formába hozták a memóriájukat. 🙂
