A várakozás nem könnyű, főleg egy kisgyermek számára.
Rohanó világunkban minden azt sugallja, hogy a mának éljünk, és kívánságainkat azonnal teljesíteni akarjuk. Sokszor beadjuk a derekunkat, és rögtön teljesítjük gyermekünk kívánságait is. Pedig a híres Marsmallow kísérlet is azt mutatja, hogy igenis fontos erény a türelem, mert a türelmes, várni képes gyerekek a saját vágyaikat képesek uralni, és később boldogabbak, elégedettebb felnőttekké válnak.
De hogyan is tanítsuk gyermekünket türelemre? Semmiképpen se úgy, hogy ezentúl naponta ötször nemet mondunk nekik, vagy valamit indoklás nélkül nem kapnak meg.
Az adventi időszak viszont kifejezetten alkalmas arra, hogy várni tanítsuk a gyerekeinket. Ha minden nap csak egy apró meglepetés várja majd őket, és nem dömping-szerűen hullanak majd az ajándékok, ha valóban a karácsony lesz az advent fénypontja, akkor elértük a célunkat.
A mai meglepetés egy várakozós-játék lesz.
Tegyél az adventi zacskóba egy befőttesüveget, benne vízzel (fél liter), egy kg kristálycukrot, egy hurkapálcikát (ha nincs, jó egy botocska is), végül néhány zseníliadrótot.
Amikor kibontjátok, mondd el, hogy ez egy kristálynövesztő készlet!
A vizet és a cukrot öntse bele egy kis-lábasba! Keverje, kavarja, de nem fog feloldódni a cukor. Ez egy telített oldalt, csak akkor oldódik majd fel a cukor, ha melegíteni kezdjük! Így aztán tegyük a tűhelyre!
Ha feloldódott a cukor, öntsük bele az oldatot a befőttes üvegbe!
A zseníliadrótból formázzon kört a gyerkőc, és akasszuk/tekerjük rá a hurkapálcikára! A hurkapálcikát fektessük az üveg szájára úgy, hogy a zseníliadrót koszorúnk pont belelógjon a cukros vízbe!
És most jön a türelempróba, a várakozás! Pár nap múlva elkezd kristályosodni a cukor.
Egy hét múlva pedig végre elkészül!
Ugyanezzel a módszerrel nyáron kandiscukrot készítettünk, karácsonyra ajándéknak sem utolsó!
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Kedves Virág!
Szeretném kérdezni, hogy mit csinálhattam rosszul, mert nekem a víz tetjén kristályosodott ki a cukor. Ez hogy lehet? Befőttes üveg helyett egy porcelán tálban volt, ez lehet probléma? Zsenília drót helyett sima drótot lógattam bele, esetleg ez lehetett a baj? Válaszodat előre is köszönöm: Ildikó
Kedves Ildikó!
A sima drótra nem tudnak kapaszkodni a kristályok! Azért kell a zseníliadrót, hogy erre ragadjanak a cukorkristályok.
Kedves Virág! Az oldatnak párolognia kell, így fedetlenül kell hagyni? Aggódom kicsit az izgatott figyelésből eredő veszélyek miatt… 🙂 Köszi!!
Igen, bizony, párolognia kell. Viszont olyan émelyítően édes, hogy remélhetőleg nem kóstolgatja senki…:)
Kedves Virág! Mi is elkészítettük a pálcás-kandiscukros változatot, sajnos csak a víz tetején kristályosodik. Elgondolkodtam, miért is kristályosodna a belelógatott akármire, ha egyszer a felületén párolog…. vajon lehet-e bármivel sikert elérni? Kérlek válaszolj, volt-e valóban sikeres kísérletetek. Köszönöm! Noémi
Ezért kell a belógatott valamin valaminek lennie….:) Szóval a zseníliadróton megkapaszkodnak a kis kristályok. Láthatod a képen is!
Ha hurkapálcikát teszel bele, azt előtte alaposan hempergesd meg kristálycukorban!
Kedves Virág! Nekünk is csak a víz tetején van kristály pedig a leírtak szerint csináltuk.
Sajnálom 🙁