Játék az ennivalóval

A posztot gondolatébresztőnek szánom, tehát semmiképpen nem akarom megmondani a tutit. Így kérlek, ne vedd támadásnak, ha esetleg másképp gondolkodom, mint te!

Az írás aktualitását az adja, hogy akárhány ötletet megosztok, amiben élelmiszer szerepel, mindig kapok olyan hozzászólás(oka)t, hogy jó ez, persze, na de mégiscsak étellel való játék, és mint ilyen, elfogadhatatlan.

De vajon, tényleg probléma ez?

Elsőként összeszedtem 5 szempontot, miért szeretem, ha játszunk az élelmiszerrel!

nem tartalmaz mérgező anyagokat (a gyerekek – még a nagyobbak is – sokszor a szájukba veszik a játékaikat, jó tudni, hogy ezektől bajuk nem lesz)
játék után megehetik – melyik gyerek nem szeret enni? Lassan oldódó, nehezen motiválható gyerekeknél nagyon hatékony eszköz pár szem zizi, pár szál ropi. Nem kell félni, ettől még meg fogja enni a vacsorát.
ha nem ehető élelmiszerrel játszunk (pl. sólisztgyurma, vagy festett kukorica), akkor is, az élelmiszer természetes anyag. Lebomlik, nem szennyezi a környezetet.
legtöbbször nagyon olcsó, filléres alapanyagokról van szó. Ez pedig nem mellékes szempont, a mai, fogyasztói szemlélet mellett semmiképpen.
a “másképp” hasznosítás kreativitásra ösztönöz. (egyik nap ebéd, másik nap játék)

Az étellel való játékot ellenzők szerint az étel szent, és csak arra való, hogy azt az ember megegye. Az étel tiszteletet érdemel, és ezt azzal fejezhetjük ki, ha nem játszunk vele.

Valószínűleg ez a szemlélet onnan ered, amikor még kevés ennivalója volt az embernek, a gyerekeknek pedig eszükbe sem jutott a játék. Nem csak az ennivalóval nem játszottak, hanem sokszor mással sem.

Ha ételhez jutottak, nem elfogyasztották, hanem magukba tömték. Szomorú, hogy voltak ilyen idők…:(

És nagyon szerencsések vagyunk, ha mi nem így élünk.

Ma azonban sokan tányérszámra dobják a kukába az élelmiszert, és ez az a magatartás, amit elítélendőnek tartok. Ezt valóban meg kell előzni, és nem szabadna hagyni, hogy megtörténjen.

Amikor megfőzünk egy kg rizst, majd a kukába borítjuk, az valóban tiszteletlenség az étellel, így az élettel szemben is.

De amikor megfestek egy kg rizst, és hónapokig játszunk vele, sok-sok gyerekkéz markolja, szórja, tapintja – ezáltal fejlődik, az miért lenne tiszteletlenség az étellel szemben?

Gyerekeink jóformán csak így kerülnek kapcsolatba a nyers rizzsel, hiszen nem dolgoznak gyerekek a rizsföldeken (szerencsére), és nincsenek az édesanyjuk mellett hétköznap, amikor az ebédet főzi meg belőle (sajnos).

A játék után a rizs dobozba kerül, vagy alkotásként a hűtőre – ennél jobb dolog nem is történhetne vele 🙂 Újra gyerekek markolásszák majd, vagy újra egy édesanya nézi fátyolos szemekkel a belőle készült bármit 🙂

Én így nézek az élelmiszerekből készült játékokra: általuk sok szépet jót tapasztalnak meg a gyerekeink. A velük való munka élvezetessé teszi a tanulást, örömtelivé a sokszor unalmas feladatokat.

Összegyűjtöttem 10 játékötletet, mindegyikben élelmiszerek az alapanyagok. Neked melyik a kedvenced?