Konyhaprojekt :)

Hát ez a nap is elérkezett, a konyhaprojekt első felvonása hajszál híján befejeződött. Még néhány apróság hátravan belőle (ajtófélfa, szegélyléc, stb), de összességében már elkészültünk.

Nem voltak egyszerűek az elmúlt hetek, de igazán nem lehet okom panaszra.

Azonban kezdjük az elején….

15 évvel ezelőtt költöztünk be a házunkba, amit egy kedves barátunk tervezett pontosan a mi igényeinkre szabva. Itt minden oda került, ahová mi szerettük volna, és minden olyan lett, amilyennek megálmodtuk, amilyet ki tudtunk fizetni.

A helyzetet még nehezítette, hogy én éppen hatodik gyermekünket vártam, öt kicsivel voltam otthon, István pedig – mikor máskor? – egy másoddiplomás jogi képzést kezdett. Hát innen szép építkezni…

Szóval én ebben az időszakban örültem, hogy élek, és egyszerűen képtelen voltam mondjuk csempét választani…5 gyerekkel max. az oviig merészkedtem…

Akkoriban még igen korlátozottan volt net, webshopra nem is emlékszem….

Így nem lévén más választásom, mint Istvánban bízni, hogy mindenből valami szépet vásárol. Hááát, rá kellett jönnöm, hogy a férjemet szeretem, de a csempét, amit választott, azt nem. És hogy fokozzam a  helyzetet, a konyhapulthoz se mentem volna hozzá, ami kiválasztott.

Egyetlen lehetőségem volt csupán: elfogadni, hogy az ízlésünk nagyon különbözik, már ami a lakberendezést illeti.

Mert például a gyerekeink mindkettőnknek egyformán tetszettek 🙂

De ami a konyhapultot illeti, még attól is kirázott a hideg, amikor megindokolt egy-egy választást…például azért vett seszínű pultot, hogy ne látszódjon rajta a kosz. Komolyan nem értettem, mi a jó abban, ha valami koszos, és még nem is látjuk. Én inkább szeretném látni, hogy koszos, hogy tudjam, hol kell tisztára sikálni. Na mindegy.

A konyhabútort egyébként a saját két kezével csinálta, két vizsga közötti szabadidejében, munkaidő után persze. És tényleg igyekezett vele örömet okozni.

Így végül közel 10 évig nem volt téma köztünk a konyha…én minden nap sikáltam a pultot, mert folyton az volt bennem, hogy koszos ez, csak nem látszik, ő meg boldog volt, hogy ha koszos is, ő nem látja, és amit nem látunk, az ugyebár nem létezik.

Aztán nagy szerencse ért – egyszercsak levált a bútorról a fólia! Hol itt, hol ott….ááá, én sosem segítettem nagyobb területen leválni…végül már annyira ronda lett, hogy István is azt mondta, ezt a konyhát le kell cserélni.

Nagy változás volt az előzőekhez képest, hogy a gyerekeink megnőttek, a neten pedig immár Pinterest is volt, na meg a Ribiszke webshopja.

Úgy éreztem, eljött az én időm!

Gyűjtögetni kezdtem a pénzt….aztán amikor nagy nehezen összegyűlt egy konyhára való, akkor úgy éreztem, én ennyit ki nem fizetek egy új konyhára, akármilyen szép is lenne. Elkezdtem más utakat keresni. Zsuzsának (Ribiszke.hu) is elmeséltem a dilemmámat, aki rögtön megkérdezte, miért nem festem át, ha lényegében semmi baja, csak már nem szép….

Rögtön összehozott Lizával, aki nem az első bútort festi át, és lényegében másnap neki is láttunk. Bevallom, én nem mertem volna egyedül nekiállni, mivel elég nagy volt a tét: nem szívesen kísérleteztem a saját konyhámon. Szépet akartam, és kész 🙂

Így Liza keze munkáját dícséri a festés.

Ami a színeket illeti, én nagyon szeretem, ha sokféle, vidám szín vesz körül, szóval így lettek a székek mindahányan más színűek, ennek érdekében még zokni is került rájuk.

 

 

A konyha-étkező-nappali nálunk teljesen egyben van, így most ugyanazok a színek bukkannak fel hol itt, hol ott…

Liza pikkpakk nekilátott, a konyha ajtajáról leszedte a fóliát, átkente OTEX-szel, majd kréta-festékkel átkente több rétegben.  Végül lakk is került rá.

A konyhapulttal teszünk egy próbát. Az Otex után 4 rétegben lett festve, majd csónaklakk került rá. Lehet, hogy csak egy évet fog kibírni, akkor legfejjebb lecseréljük. Mindenesetre most teljesen beleszerettem ebbe a szürkébe. 🙂

A csempe szintén le lett festve 🙂 Először azt a kritikát kaptam, hogy túl sok lett a kék a konyhában, de aztán kiderült, egyáltalán nem 🙂

Eredetileg a konyhám felső része nyitott polcokból állt, de ezen mindenképpen változtatni akartam, mert havonta kellett lepakolnom és mindent végigsikálnom.

A régi konyhánkkal együtt a házimanó is eltűnt….végleg szabadságoltuk. Mindenki maga mosogat 🙂

(Tábla: Payafa.hu)

Látod a kamraajtót? 🙂 Táblafestékkel festettük, erre lehet rajzolni, üzeneteket írni…még a keret szürke lesz, nagyon klasszul fog kinézni 🙂

A teljes átfestés anyagköltsége (kamra ajtó, alsó konyhafront, munkapult, csempe, asztal és 16 db szék) 50 000 Ft volt.

És folyt. köv, jön a konyhasziget! 🙂

Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!