Valami baj van a gesztenyékkel…a magyar gesztenye kukacos, a spanyol és kínai (igen, már ilyen is van) kiszárad, mire hozzánk ér, sütés után nem lehet megpucolni, kemény, mint a kő…élvezhetetlen. 🙁
Idei kísérleteink az olasz gesztenyét hozták ki győztesként, de azért olyan nagy örömünk nem volt benne, mikor megsütöttük. Kicsit körbejártam az elkészítés rejtelmeit, és persze kiderült, mindenki máshogy csinálja.
A mi módszerünk a következő volt:
a gesztenyét megmostuk, majd 10 percig lobogó vízben főztük. A vizet leöntöttük róla, és hagytuk kihűlni. Mikor már csak langyos volt, és kézbe lehetett venni, bevagdostuk őket, és sütőlapra tettük.
170°C-ra előmelegített sütőben kb egy óráig sütöttük. (egész pontosan 3 fiú haját vágtuk le közben) Így hasonlított legjobban a gyerekkori utcai árusok lelket-kezet átmelegítő finomságára.
Persze a sütés ideje függ a gesztenyék nagyságától, de cseppet sem a fiúk hajának hosszától! 🙂
Felétek hogyan készül a puha, omlós, héjától megszabadítható gesztenye?
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Köszi a tippet! Idén olasz gesztenyére vadászok. Én is rettenetesen csalódott vagyok a gesztenyék miatt. Már tavaly sem sikerült jót vásárolnom.
Én bevagdosom a tetejüket “x” formára. Azután langyos sós vízbe áztatom pár órán keresztül. A sütési időt nem mindig találom el, de nálam is kb. egy óra. A szezon kezdetén általában a magyar gesztenye is jó, de az olasz termés tényleg verhetetlen: kellően nagy szemű, finom belsejű.
Miközben sül, jéghideg vízzel locsoljuk.
Hát ezt sem hallottam még! 🙂 Gondolom, hogy ne száradjon ki?
Mi X alakban vágjuk be a gömbölyű részét, a tepsibe alufóliát teszünk, fényes oldalával lefelé. Előmelegítjük a sütőt, maxi forróra, tepsivel együtt. kb 20 perc múlva a gesztenyéket a tepsibe öntjük, megrázogatjuk. max hőfokon 5 percet sütjük, majd ha szétnyíltak a gesztenyék kicsit levesszük a hőfokot. kb 15 perc után ki is vehetjük, bár nálunk ez mindig kóstoláspróba alapján dől el 🙂
Kereszt alakban bevagdosom a gesztenyék héját a domború részen (annyira, hogy a héját teljesen átvágjam), majd beáztatom vízbe kb. 1 napra. Sütéskor olyan tepsit használok, amelyikben van rács. A tepsi aljába vizet töltök (hogy sütéskor párologjon, és a gesztenyék ne száradjanak ki), a gesztenyéket a domború oldalával felfelé a rácsra helyezem, és közepes lángon sütöm, addig, amíg szépen ki nem nyílnak.
De minden a gesztenye minőségén múlik. A (sütéshez) ideális gesztenye domború, héja fényes, és minnél nagyobb. A Székesfehérvári gesztenyeárusokat kérdeztem a gesztenye eredetéről, ők Olaszországból hozatják.
Köszi, ezt a rácson sütést ki fogom próbálni. Mi is az olasz gesztenyéről hallottunk jókat.
Nekem mindig rajtamarad (rásül) a belső barna héj, amitől fújtóvá és kicsit más ízűvé válik a gesztenye. Valamit nem csinálok jól, de nem tudom mit. Áztattam én már, meg nem is, főztem is meg nem is, tettem be lábosba vizet, meg nem is.
Szóval jó lenne már egy tutti megoldás, mert nagyon szeretjük a sült gesztenyét.
Kedves Anna!
Irány Bécs! Olyan finom sült gesztenyét ettünk, hogy ihaj! 🙂 Csak azt nem tudom, hogy csinálják! 🙁
Mi az oviból hazafelé szoktuk szedni az utcán. Magyar, kicsi, finom. Egy alkalommal két zsebnyi mennyiséget, az kb. 100-110 db. Beáztatom vízbe, van, hogy csak fél órára, van, hogy fél napra, de mostanában nedves fűből szedtük, szerintem akkor se lett volna semmi baja, ha nem áztatom be. Bevagdosom és én is teszek a tepsibe alá vizet. Nekem abban sülnek meg. Vagy főnek. Sülve-főve esszük. 🙂 Finomak. És a néni, akinek a háza előtt van a fa, tavaly mikor rákérdeztünk, biztatott, hogy szedjük nyugodtan, őket már nem érdekli… 🙂
Mária, de nagy szerencsétek van! 🙂 Nálunk bezzeg csak vadgesztenyét lehet gyűjteni 🙂