Nagyon sok kérdés érkezik tőletek emailben az otthonoktatás gyakorlatával kapcsolatban. Úgy gondoltam, összeszedem az elmúlt időszak legtöbbet feltett kérdéseit, és az ezekre adott válaszokat.
Ha van még a tarsolyodban, ne fogd vissza magad, írd meg a sarosdi.virag@gyereketeto.hu címre!
1. Mi az otthonoktatás?
Otthonoktatás alatt azt az oktatási formát értjük, amikor egy gyermek nem jár iskolába, vagy óvodába, hanem ezen intézmények helyett a szülei vagy más személyek az otthonában tanítják. A család igénybe vehet magántanárokat is, ha ennek szükségét érzi, de általában ezt ritkán teszik. Eközben a gyerek be van íratva egy iskolába, de ott magántanulóként tartják nyilván.
2. Ki lehet magántanuló?
Elvileg mindenki. A magántanulói státuszt a szülő bármely életkorban kérvényezheti.
3. Mi az első lépés?
A szülőnek egy kérvényt kell írnia annak az iskolának az igazgatójához, mely iskolába a gyereke be van íratva. Első lépésben az iskolaigazgató hatásköre dönteni a kérdésben. Az iskola igazgatója dönthet úgy, hogy engedélyezi a magántanulói státuszt, avagy dönthet úgy is, hogy nem engedélyezi. Ha szükségesnek érzi, bevonhatja a döntésbe a Gyermekjóléti Szolgálatot is.
4. Mikor és milyen formában kell számot adni a gyereknek a tudásáról?
A vizsga év végén kötelező, de a szülő és az iskola igazgatója megállapodhat szinte bármiben. Leggyakrabban félévente vizsgáznak az otthonoktatott gyerekek.
Mi a negyedéves vizsgák mellett döntöttünk, mert ekkor a legoptimálisabb az a tananyagmennyiség, amit az én gyerekeim átlátnak.
Hallottam olyan formáról is, mikor havonta mennek a gyerekek az iskolába, és havonta adnak számot a tudásukról. Tapasztalatom szerint az iskolák nem zárkóznak el a gyakori vizsgák elől, sőt!
A számonkérés módja rugalmas. A gyakorlat azonban az, hogy a gyerek megírja az iskolai témazáró dolgozatokat, utána pedig szóban is felel az adott anyagrészből.
Elvileg abban az iskolában teszi le a vizsgákat, amelybe be van íratva, de kérheti független vizsgabizottságot is.
5. Milyen tárgyakból van vizsga?
Elvileg minden tárgyból vizsgáznak a magántanulók. A készségtárgyakból lehet felmentést kérni, de ezt nemigen szokták igénybe venni a szülők. Magatartásból és szorgalomból nem kapnak osztályzatot.
5. Milyen tankönyvekből tanítsam, hogyan válasszak?
A tankönyveket a szülő választhatja ki otthontanuló gyermeke számára, ám praktikus ugyanazokat a tankönyveket használni, melyeket az adott iskola is használ.
A legtöbb tankönyvkiadók honlapjáról ingyenesen letölthetők a tanmenetek. Érdemes ezt figyelembe venni, eszerint haladni.
Természetesen az egyik legnagyobb előnye az otthonoktatásnak, hogy a szülő maga választhatja meg azokat a módszereket, melyek a gyereke számára a legoptimálisabbak
6. Mennyibe kerül az otthonoktatás?
Fontos tudni, hogy az iskola nem kap normatívát azon gyerekek után, akik magántanulói státuszban vannak nyilvántartva, de az osztály létszámába ugyanúgy beszámítanak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az iskola a legtöbb esetben ellenérdekelt abban, hogy otthonoktatott gyerekeket vegyen fel. Ez érthető, hiszen a normatívától elesik, viszont más gyereket esetleg már nem tud felvenni a létszámkorlátozás miatt.
Az otthonoktatott gyerekekről is kötelessége gondoskodni, ami a pedagógusoknak többletmunkával jár. A vizsgáztatást például legtöbbször szabadidejükben kell megoldaniuk. Vannak iskolák, akik azt kérik, a szülők támogassák az iskola alapítványát. Ezt kötelezővé nem teszik.
7. Kap-e pénzt a szülő mindezért?
Nem, a szülők nem kapnak pénzt sem az államtól, sem egyéb forrásból. Nem jár a meghosszabbított GYES sem. Azonban ugyanúgy jogosult a családi pótlékra, adókedvezményre, és a tankönyvtámogatásra is.
8. Dolgozhat-e a szülő, ha otthon oktatja a gyerekét?
Természetesen dolgozhat. Ez minden esetben a munka jellegétől függ, hogy meg tudja-e oldani a gyerek felügyeletét, illetve tudnak-e haladni a tanulásban. Jellemzően azok a családok választják ezt a formát, ahol az édesanya nemdolgozik munkahelyen.
9. Szükséges-e tanári végzettség az otthonoktatáshoz?
Nem, ilyesmit a törvény nem ír elő. Ebben az esetben azonban érdemes szorosabb kapcsolatot tartani a pedagógusokkal. Örömmel segítenek.
10. Alkalmas vagyok a feladatra?
Azt gondolom, sokkal több dologra vagyunk alkalmasak,mint amit gondolunk. Elhatározás kérdése, mire akarunk alkalmassá válni. Nem árt, ha egy ilyen horderejű döntés előtt kipróbáljuk, mire mondunk igent – már amennyire lehetséges. Hiszen a legtöbb dolgot nem lehet kipróbálni…hiszen egész más egy hétig csinálni valamit, mint az egész életünket odatenni valami mellé.
Amíg ovis korúak a gyerekeink, nem olyan nehéz belekerülni az otthonoktatás szituációjába. Tapasztalatom szerint még az utolsó évben sem jelent nagyobb gondot, ha megbeszéljük az óvónővel, hogy egy hétig nem visszük oviba a gyereket. Iskolás korban már nem ilyen egyszerű a döntés.
Amikor bennem felmerült a gondolat, hogy saját magam tanítsam a gyerekeimet, akkor minden betegséget kihasználtam ennek kipróbálására. Egy-egy nappal meghosszabbítottuk az itthon maradásukat, és nem csupán bepótoltuk a hiányokat, hanem tovább haladtunk a tananyagban. Alkalmas lehet a próbára a nyári szünidő is. Kezd el olvasni otthonoktató családok blogjait! Sokféle stílust, történetet fogsz találni, ezekből lehet majd erőt meríteni is. Mindenképpen nagy döntés ez, érdemes körüljárni. Amikor megszületik bennünk a döntés, akkor már nincs más út, mint előre!
11. Mi történik, ha lebetegszik az otthonoktató édesanya?
Majdnem biztos, hogy előfordul majd ilyen helyzet. Ezeken a napokon mi kihasználtuk a lehetőséget, és filmet néztünk, a gyerekek felváltva ültek az ágyam mellett, és felolvasták a kötelező olvasmányukat, bebizonyíthatták, hogy tudnak már ebédet főzni, rendet tenni önállóan is. Fontos, hogy arra koncentráljunk, ami nélkülünk is gördülékenyen működik.
12. És a házimunka?
Nos, ideje újrahúzni a bennünk lévő elvárásokat ezzel kapcsolatban. Az biztos, hogy egy kicsit feje tetejére állnak majd a dolgok. Eleinte egymagam igyekeztem uralni a káoszt, de egy év alatt rájöttem, hogy ez nem fog menni. Most az a gyakorlatunk, hogy együtt tanulunk, és együtt házimunkázunk. Ennek nagy előnye, hogy megtanulnak takarítani, ebédet főzni, vasalni, és ez mind semmi ahhoz képest, hogy megtanulják értékelni azt az energiát, amit bárki ezekre fordít.
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Kedves Virág!
Engem még mindig az érdekelne, hogy hogyan, milyen napirend szerint működtetek régebben (tudom, hogy most már elég önállóak a gyerekek, amint írtad)? Illetve mikor és hogyan készülsz fel / készültél fel? Minden nap szánsz rá időt, vagy ritkábban, de akkor előre készülsz? Hogy van ez?
Minden tantárgyat Te “oktatsz”? Vagy van, amit másnak adtál át?
A férjed milyen szinten vesz részt az OO-ban?
Csak ennyi merült fel bennem. 😀
Köszönöm előre is a válaszokat!
Réka
Réka, köszönöm a kérdéseidet, szombat estére elkészül a poszt az eddigi új kérdésekkel 🙂
Köszi előre is!!! 🙂
Kedves Virág!
Az én fiam még ovis, jövőre lesz iskolás. Én alsós tanító vagyok. Sok gyerek iskolai dolgokban a pedagógusnak hisz, az ő szavát fogadja el (azt nem így kell anya, x y néni nem így tanította, hanem így). Mennyire lehet különválasztani, és egyáltalán kell-e a pedagógust a szülőtől. Sok szülő úgy van vele, inkább nem tanul a gyerekkel, felfogad egy magántanárt, hogy ne tegye tönkre a kapcsolatát a gyerekkel, a folyamatos veszekedésekkel, a kérdezősködésekkel ( Kész van már a leckéd? Megtanultad már? Miért kaptál megint beírást/egyest, stb…)
Erről mi a véleményed?
Köszönöm!
Jó kérdés, jegyeztem! 🙂 Köszönöm!
Jó téma, jól megírt poszt, Virág. Két dolgot fűznék csak hozzá, ha szabad.
Az egyik, amit az oviról írtál. Én pont úgy látom, hogy adott esetben az óvodai felmentés elintézése nagyobb utánajárást, hercehurcát és nehézséget jelent, mint egy támogató iskolát megtalálni. Az igaz, hogy lehet olyan ovikat találni, amelyek lazábban, rugalmasabban kezelik a mindennapos ovikötelezettséget. Ez azonban csak addig igaz, ameddig a gyermek be van íratva, és időnként azért eljár a foglalkozásokra. Ez egyáltalán nem azonos azzal, amikor az ember a teljes tanévet oviba járatás nélkül szeretné eltölteni. Sok oo család belefut az óvodai felmentéssel kapcsolatos problémákba (mi is az elsőszülöttel anno belefutottunk). Nem általános tehát, hogy az ovit egyszerűbb elintézni.
A másik, amit azokról az oo-król írtál, ahol a szülők nem pedagógusok. Nem gondolnám, hogy csak mert valaki nem tanító vagy tanár, azért gyakrabban kell kapcsolatot tartania pedagógusokkal. Az otthontanítás, úgy gondolom, elsősorban nem a tanárképzőkön összeszedhető pedagógiai ismeretekről szól, így tehát nem is törvényszerű, hogy egy iskolában tanító pedagógus jelentős mértékben tudna segíteni az otthontanításban. (Sokkal inkább egy másik oo szülő.)
Az általam ismert, nem pedagógus végzettségű édesanyák sokkal ösztönösebben, természetesebben tudnak a gyermekeikkel foglalkozni, mint azok az ismerőseim, akiknek van tanári diplomájuk. Talán éppen azért van ez így, mivel előbbieknek nincsen úgymond ‘pedagógiai terheltségük’, így nem is próbálnak az iskolai oktatásban jól használható, az otthontanulásnál viszont nem hatékony vagy egyenesen működésképtelen tanulási/tanítási modelleket alkalmazni.
Szerintem az otthontanítás inkább a gyerekek tanulásáról szól és nem arról, hogy a szülő, mint egy tanár felkészül és leoktatja a gyerekeit. Úgy hiszem, hogy az együtt-tanuláshoz nem szükséges a hagyományos értelemben vett pedagógiai jártasság, sőt, talán nem is nagy hátrány, ha nincs.
Szia!
Nekem olyan “furcsa” kérdésem van, hogy hogyan nógattad/vetted rá a gyerekeket, hogy minden délelőtt üljenek le tanulni attól függetlenül, hogy otthon vannak. Nálunk hétvégén is csak játszani akarnak (5,8,11 évesek), vonakodva ülnek le tanulni. Gondolkodtam én is az OO-n, de ez a napi vita lehetősége a tanulás elkezdésén, elrettentett. A legnagyobb nagyon szívesen lenne OO-s gyerek, de próbáltam neki magyarázni, hogy akkor is vannak unalmas feldatok, amiket meg kell oldani…
Rendben, erre is válaszolok 🙂
Hallottam már otthonoktatásról. Távoli ismerősöm is van (pásztor). Nem értek teljesen egyet. Miért kell a gyerekeket a suliból, a társadalomból kivonni? Talán otthon jobban meg tudják tanítani? …és ha a szülők IQ-ja nem elég magas otthonoktatáshoz?
Még valami eszembe jutott: 😀
Érdekelne, hogy milyen eszközöket, dolgokat tartasz fontosnak az OO-hoz? Gondolok itt az egészen apró dolgokra, mint írószer tartó pl., vagy mappák, de ilyen lehet a workbox is. Hogyan rendszerezed a dolgaitokat, hol tároljátok? Elrakod a régebbi terveket, “óravázlatokat”, stb.? Lapbookokat hol/hogyan tároljátok? (Azért érdekel mindez, mert nálunk elég kicsi a hely (5 emberre 51 m2), így nagyon rendezettnek kéne lennem, ha esetleg belevágnánk…)
Nagyon köszönöm ezt a bejegyzést, Virág!!! 🙂
Kedves Virag!
Ismersz-e otthonoktato apukakat? Mikor az anyuka dolgozik.
Nem ismerek 🙂 Csak olyat, ahol mindketten dolgoznak, és mindketten otthonoktatnak 🙂
Kedves Virág, tudsz olyan iskoláról Budapesten, ahol a tanárok támogatólag állnak hozzá az otthontanuló diákokhoz és szüleikhez? (Kislányomnak szeptemberben kell(ene) kezdenie az iskolát) Előre is köszönöm a választ. üdv, Viki
Kedves Viki!
Az a helyzet, hogy ebben nem tudok segíteni. Szinte egyik iskola sem áll támogatólag az oo mellett, de ez teljesen érthető, hiszen az volna a baj, ha egy igazgatónő azt mondaná neked, hogy jobban teszed, ha nem járatod iskolába a gyermekedet. Ez azt jelentené, hogy ő nem hisz a munkájában. Esetleg olyan iskolát találhatsz, ahol bízik benned az igazgató, hogy át tudod adni a tananyagot a gyermekednek. Ez viszont személyes kapcsolat során derül csak ki. Szóval én azt javaslom, indulj el, telefonálj, menj el személyesen azokba a sulikba, amelyek szimpatikusnak tűnnek.
Kedves Virág!
Hogyan érted azt, hogy nem jár a meghosszabbított GYES? Ha nekem tartósan beteg/sérült gyermekem van, és otthon oktatom, akkor nem jár nekem 10 éves koráig a gyes?? Miért???
Köszönöm a választ!