A szervezés – otthonoktatás 0.nap

Amíg én szerveztem a családunk életét, nem volt semmi gond. Minden egy kézben futott össze, tudtam, mikor lesz különórájuk a gyerekeknek, hiszen én írattam be őket, tudtam, mikor fogyott el a sonka a hűtőből hiszen én csomagoltam el az utolsó szeletet a tízóraiba. A gondok akkor kezdődtek, mikor elkezdték a szárnyaikat bontogatni. A szárnybontogatásnak örültem, hiszen ez annak a csalhatatlan jele volt, hogy az élet egyre több területén az önállóság útjára léptek. Az én vállamról sok teher került le, jó érzés volt, hogy már ők is el tudnak intézni dolgokat. Igen ám, de egyre többször fordult elő, hogy sikerült egymásra szervezni programokat, egyre kevesebb este tudtunk együtt vacsorázni, vagy egy-egy problémát közösen megbeszélni. Míg pár éve még együtt osztottuk be a házimunkákat, addig ezen a nyáron ritkán fordult elő, hogy este mindenki otthon lett volna. S ha egyesével kell egyeztetnem mindenkivel, hát mission impossible…

Hát így született meg az információs fal a nappaliban. Nem mondom, hogy a nappali dísze, de ebben az esetben a praktikum megelőzte az esztétikumot. Minden rajta van, ami kell, számunkra átlátható, folyamatosan frissül, egy mozdulattal lecserélem, ha szükséges.

Heti és havi programok: már nagyon jól tudjuk használni. Ha valaki nem írja be a programját, akkor nem tudjuk garantálni, hogy el tud menni rá. Szülinapok, ünnepek: sosem feledkeznek meg egymás szülinapjáról. Ki mit olvas? (Főleg kötelező olvasmányok, így én is tudom, kit kell nógatni, és mivel) Film-kívánságlista: nagyon gyorsan betelik a lap:) Menü: ez elsősorban nekem nagy segítség, mert sokszor előfordult, hogy megettek valamit reggelire, amivel nekem más tervem volt. Takarítás: mindenkinek van egy színe, ezzel a filccel írjuk fel, mit kell az adott napon elvégeznie.

A feladatok hetente cserélődnek, bár van, ami hozzáragadt egy-egy gyerekhez. Szívesen végzi el, és nagyon ügyes benne. Ezeket minden hétvégén egyeztetjük. A lapokat az internetről nyomtattam, mindig van belőle tartalék a mindentudó mappámban.

A szervezés nagyobb falatja azonban mégsem a családi élet összehangolása,  hanem az otthonoktatás megszervezése. Soma is Mesi is felső tagozatosok már, nem tudunk majd hármasban együtt tanulni, mint mikor mindketten alsósok voltak. Több változás is történt az életünkben, ami a nagyobb szervezettséget követel meg tőlem, és több önálló munkát követeli meg tőlük.

Egyrészt amiről írtam, a felső tagozat. Nincs mellébeszélés, az anyagot tudni kell. A magyar magántanulói vizsgák ugyanazt a tudást (ha nem többet) követeli meg a magántanulóktól, mint az iskolába járóktól. Ennek helyességéről meddő dolog vitatkozni, mert így van, és kész. Ez az a kategória, amin nem tudunk változtatni.

Másrészt én is dolgozom, s bár itthonról, és rugalmas munkaidőben, de sokat. Szerencsére legtöbbször István is tud itthonról dolgozni, és még nagyobb szerencse, hogy neki is rugalmas a munkaideje. Azonban ő is sokat dolgozik. Igyekszünk úgy összehangolni a munkát, hogy egyikünk mindig készen álljon a gyerekekkel való foglalkozásra. Ily módon azonban már az otthonoktatás sem az én kezemben összpontosul, hanem Istvánnak is képben kell lennie, mi a tananyag, amivel foglalkozunk. S hogy tarkítsam a helyzetet, Mesi azzal a kéréssel állt elő, hogy engedjük meg, hogy TELJESEN egyedül intézze a tanulását, s majd jön, ha kérdése van, vagy valamit nem ért. Nyáron tettünk egy próbát, a negyedéves irodalomanyagot vette át egyedül. Hát mondhatom, le a kalappal, úgy megtanulta egy hét alatt, hogy csak pislogtam.

Az a folyamat, hogy a tanulásuk szálai egyre kevésbé az én kezemben futnak össze, sürgetővé tette a pontosabb dokumentációt. Úgy döntöttem, kipróbálom EZT a Weekly Homeshcool Planner-t. Hát nem bántam meg. Logikus, egyszerű, átlátható, minden benne van, ami kell, és semmi nem maradt ki belőle, ami fontos.

A másik mappámban tartom az aktuális lapjait.

Mesi-Soma kedvence. Nem is tudom, a magyar iskolákban miért nem szokás számolni a napokat, szerintem nagyon hasznos lenne.

Eddig nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget annak, milyen osztályzatot kaptak a gyerekeink a vizsgán. (Természetesen hármast még sosem, négyesre,  de inkább ötösre szoktak vizsgázni) Most viszont ebben is fordulat történt, mert nyáron egyre többször került elő, hogy mindenből ötöst szeretnének kapni. Elkezdték kérdezgetni, hogy egy dolgozat hány ponttól ötös, egy szóbeli feleletnél hogyan döntik el a  tanárok, hogy hányast adnak, stb. Azt kérték, írjunk mi is dolgozatokat, meg hadd mondják fel a leckét. /én is arra gyanakodtam, hogy betegek lesznek esetleg, de nem…:)/

Természetesen kihasználjuk az otthonoktatás ama hatalmas előnyét, hogy sokat vagyunk együtt: a házimunkát együtt pikkpakk elvégezzük. Ebben tavaly is sokat segítettek. Nem kell nagy dolgokra gondolni:) Mesi szokta a nagypárna huzatokat vasalni, Soma   a konyharuhákat, közben teljesen alkalmas az idő arra, hogy elmondják a verset, amit meg kellett tanulniuk. Szervezéssel ez is könnyebb.

Egy családi program, múzeumlátogatás vagy kirándulás kiváló alkalom a tanulásra, főleg, ha előre készülünk rá.

Heti órarend konkrét célokat, tankönyvi oldalszámokat tartalmaz.

Míg a felső lapot én töltöm ki, ezt a gyerekek írják majd meg.

Természetesen készül éves és havi tanmenet is.

Így néz ki tehát az év, még üres lapokkal. Nekem persze készen van a megírt tanmenet is, nemsokára bemutatom azt is.