Bár már írtam erről, de azt hiszem, a téma örök. Sokan kérdeztétek, hogyan tartunk rendet itthon. Háát…igyekszünk:) Az fix, hogy minden gyerekünknek megvan a feladata, amivel hozzájárul ahhoz, hogy ne lepjen el bennünket a káosz és a kosz 🙂 Az évek során sokmindent kipróbáltunk, és elmondhatom, voltak jó és jobb módszerek. De akármilyen tökéletes is egyik-másik, mindig lehet jobban csinálni. Szóval rajta!
Abban gondolom, egyet értünk szinte minden édesanyával, hogy önmagában a REND nem inspirál egy gyermeket sem. Nekünk, szülőknek jutott az a hálás feladat, hogy megmutassuk, igenis van előnye annak, ha rend vesz körül bennünket. És persze minden szülő, szinte egytől egyig lelkesen magyaráz, prezentálja a rend előnyeit, és nem…nem lesz rend…
Hol tehát a hiba, amit rendszerint elkövetünk szülőként? Nincs jó hírem: többet is hibázunk. Ami engem illet legalábbis…
Első hibaforrás:
- a legtöbb gyereknek az a szó, hogy REND, nemigen jelent semmit. Legalábbis nem hordoz semmiféle konkrét tartalmat. Tapasztalatom szerint kamaszkorban teljesen eltűnik az aktív szókincsből, és csak gyakori ismételgetéssel hozható vissza. 🙂
Nekem nagyon bevált, hogy a RAKJ RENDET! felszólítás helyett egészen konkrétan megmondom, mit is várok tőlük. Néhány évvel ezelőtt készítettem egy segítséget ehhez. ( letölthető INNEN ) Ha nem is zökkenőmentes azóta a munka, de legalább tisztában vannak a feladataikkal, és kíváncsi, fürkésző szemek helyett bűnbánó őzikeszemekkel néznek rám, ha belépek a szobájukba.
- Második hibaforrás:
Elnézést a kifejezésért, – de gyerekszemmel nézve az aljamunkát bízzuk a gyerekekre. Őket kérjük meg, hogy vigyék ki a szemetet, söpörjék össze a morzsát, és hétköznap terítsék meg az asztalt. Mi pedig süteményt sütünk, az apukák fúrnak-faragnak a veszélyes szerszámokkal kedvükre, és a karácsonyi terítést is ritkán bízzuk gyerekekre. Én például önző módon örülök annak a három napnak az évben…
Egyszer, amikor éppen együtt ültünk, hogy kiosszuk a munkákat a következő hétre, valamelyikük szóba hozta, hogy ő már nagyon unja azt, hogy neki kell elpakolnia a mosogatógépet. Helyette vasárnaponként ő szeretné sütni a süteményt. Cseréltünk hát, és bizony megértettem őket. Kinek van kedve mosogatógépet pakolni? És egy finom sütit sütni? Naugye…
- Harmadik hibaforrás:
A mosogatógépet viszont akkor is el kell pakolni, ha unalmas. De hátha van egy-két praktika, amivel mégis fel lehet dobni egy monoton munkafolyamatot. Amíg kisebbek voltak, szuper kis angol dalt énekeltünk pakolás közben. ITT találod.
A másik móka a felmosás volt. Fehér színű járólapunk van, így ez elég hamar olyan állapotba kerül, amin nem segít egy szimpla felmosás. (ja, meg fehér színű a kanapénk, és a szőnyeg a konyhában – igen, vállalom, meghibbantam 6 gyerek és két kutya mellett)
Szóval, amikor már szürkül a járólap, előveszem a lyukas zoknikat…néhányat a lábukra húznak…
A kőre súrolószert öntök, egy lavórban meleg vizet készítek, és indulhat a korcsolyázás!
Írtam egy rövid listát azokról a munkákról, melyeket bátran bízhatunk a gyerekeinkre. Nem csupán felelősségre neveljük általuk, hanem olyan képességeik is fejlődnek, melyek akár az iskolában is előnyükre válik majd.
- zoknipárosítás – fejlődik a kézügyessége, térérzékelése (bújtatás)
- evőeszközök elpakolása – megtanul csoportosítani, a matematika nyelvén szólva: halmazokat képezni.
- terítés: jobb-bal differenciálás, számlálás (egészen nagy családok előnyben: tízesátlépést is simán megtanulja)
- szennyes kiválogatása: színek megkülönböztetésével nem lesz gondja
- főzés-sütésben segítés: mértékegységekről nem a suliban hall majd először, kialakul benne egy fogalomrendszer
- viráglocsolás: mozgáskoordinációt fejleszti
- ruhák hajtogatása: térérzékelést fejleszti
- szendvicskészítés: vaj kenése, a mozgáskoordinációt, a rávalók elhelyezése a téri tájékozódást, a figyelmet (ne maradjon le se a sajt, se a tojás…)
- teregetés: csipeszeléssel az a két ujj ügyesedik, amelyiknek létfontosságú szerepe van az írásban
- játékok elpakolása: csoportosítás, halmazképzés (játékossá tehető, ha először csak bizonyos színű játékot pakol el, vagy bizonyos csoportját, pl kisautókat. ) Élvezni szokták, ha kitűzzük, hogy 3 percig pakolunk (stopper indul), majd 2 percig mesét mondok, vagy énekelünk. Aztán megint 3 perc pakolás, 2 perc mese, vagy ének…egészen addig, míg el nem pakoltunk.
Persze ez a lista tetszés szerint bővíthető 🙂
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szánsz megosztani velünk ezeket a nagyszerű gondolatokat!
További sok sikereket!
Várom szeretettel az újabb leckéket!
mbimbi (Márton Éva – Réka)