Tudtátok, hogy ma van a “Láthatatlan munka” napja?
Ja, hogy azt sem tudtátok, hogy van ilyen nap? Hát én is nemrég tudtam meg.
Tulajdonképpen azzal sem változott semmi, hogy megtudtam, mert ugyanúgy végeztem a sok-sok láthatatlan munkát,mint eddig tettem.
A láthatatlan munkát ugyanis többnyire nők végzik: ebédet főznek, ami fél órán belül láthatatlanná válik. Takarítanak, ami szintén gyorsan láthatatlan lesz. Ezen kívül mosnak, vasalnak, virágot ültetnek, és még sorolhatnám…Közös ezekben a munkákban, hogy újra meg újra el kell végezni, fizetést nem kapunk érte, szerencsés esetben viszont ragyogó szemeket, köszönő szavakat igen. De sokan ennyit sem könyvelhetnek el áldozatos munkájukért.
A magam részéről én rengeteget tettem azért, hogy a sok láthatatlan munkát ne a nők végezzék csupán, vagy ha már nők végzik, legyen, aki egy köszönöm-öt rebeg érte.
Van ugyanis három fiam a három lány mellett, akiket megtanítottam beágyazni, zoknit párosítani, megnyomni a mosógép indítógombját, teregetni, vasalni, tízórait készíteni. Sőt, a teán kívül kakaót is tudnak főzni, rántottát is sütnek néha,ráadásul remekül grilleznek,és bográcsoznak.
Tudnak pelenkázni, kisgyerekekre vigyázni, csörgőt rázni, esti mesét mondani, nem csak felolvasni.
Aztán egy sor férfias láthatatlan munkát végeznek, amit én, mint nő nem tudok olyan hatékonyan, mint ők: havat lapátolnak, nyári gumira cserélik a télit (és fordítva), füvet nyírnak, megszerelik a háztartási gépeket, kicserélik a villanykörtét.
Kiválasztják a bort az ünnepi ebédhez, beállítják az okostelefonomon az ébresztőt, kiírtják a gépről a vírusokat.
Szóval remélem, az azért látható, hogy remekbe szabott pasik mindannyian.
Csak össze ne számoljam, mennyi láthatatlan munka van benne, mire 3 láthatóan remek pasit neveltem.
És persze a sok láthatatlan munkám mellett volt egy látható apjuk is ebben a munkában.
