Azt mondják, az alvás az új evés.
Ez annyit jelent, hogy míg régebben az evés volt az emberiség fő problémája, most az alvás lett a problémás területe az életünknek.
Anyukám mesélte, hogy amikor mi voltunk kisbabák, nagyon precizen kellett mérni, mennyit ettünk – ez előírás volt nem csak a kórházakban, hanem az első hónapokban otthon is.
Éppen akkoriban volt válságban az anyatejes táplálás is, ezért milliliterre pontosan tudták azt is, mennyi tápszert gurít le a baba egy étkezés alkalmával.
Ebből az én anyaságomra már csak annyi maradt, hogy havonta egyszer mázsálták meg a gyerekeimet az orvosi rendelőben. Amúgy pedig fogalmam sem volt, mikor mennyit szopiztak, hiszen a napnál villágosabban látszott, hogy kerekednek.
Nyilván nem állítom, hogy ma már senki sem méri, mennyit eszik a gyerkőc, de biztos vagyok benne, hogy sokkal kevesebben teszik ezt azzal a szenvedéllyel, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt.
Szóval az evés körül már nincs akkora felhajtás.
Van azonban az alvás körül!
Kérlek, végezz el egy tesztet az ismerőseid között! Kérdezd meg őket, hogy vannak.
Köszi, jól! – felelik a legtöbben, majd hozzáteszik gyorsan, hogy amúgy meg piszok fáradtan.
Miért? Hát mert nem alszunk eleget. És miért nem alszunk eleget?
Mert a gyerek nem alszik. A gyerekek nem alszanak.
A FB pedig tele van a nem alvó gyerekek és kimerült anyukák MÉM-jeivel, és azt gondoljuk, hát ez van, legalább nevessünk egyet, nem lesz ez jobb úgyse. Hiszen ha gyerek nem alszik, akkor ez van, én sem tudok aludni.
Hogy pontosan mi rejtőzik a jelenség mögött, abba nem mennék bele, mert nem hiszem, hogy pár mondattal el lehetne intézni.
De az tény, hogy a mai gyerekek egyre kevesebbet alszanak.
Eleinte csak egyre többen lettek azok, akik napközben kevesebbet aludtak, mint kellett volna.
Például három évesen elhagyták a délutáni alvást…
Aztán egyre nőtt azon gyerekek száma, akik éjjel sokszor ébredtek, és nehezen aludtak vissza.
Végül 5 évesen simán bírták ébren akár este 11-ig is.
Addigra azonban a szülők is teljesen kimerültek, sőt már sokkal korábban.
És amúgy a gyerekek is kimerültek ám, csak ugye nem tudják még elmondani…
Mégis, mit tehetünk?
1. Alakítsunk ki egy esti rutint!
A rutinoknak óriási erejük van! A rutinok kialakítanak egy alapvető biztonságérzetet a kisbabákban, hiszen ők még nem ismerik az órát, de hamar megtanulják, hogy fürdés után jön a vacsi, vagy vacsi után a fürdés. És hidd el, nem mindegy!
Ráadásul a rutinok neked is sokat segítenek abban, hogy nyugodtan csináld végig az esti szertartást. Hiszen te tudod előre, mit fogsz tenni, és ha kellően sokszor csinálod egymás után, ugyanabban a sorrendben, már kirázod a kisujjadból.
Ha másra bízod néha a babát, a rutinok akkor is segítőid lesznek! Először is, pontosan el tudod mondani, mikor, mi következik az esti teendők során. Másodszor pedig kisebb változás lesz a gyerkőcnek is, hiszen a nagymama is ugyanazokat a dolgokat teszi vele, amihez hozzászokott.
2. Legyen a gyerkőcnek pizsamája!
Hát ez viccesen hangzik esetleg, de nem annak szántam. Ez egy komoly probléma forrása lehet! Nem hittem én sem, de egyre több anyukától hallom, hogy nem használ külön pizsamát a gyerkőcnek. Ebben nem a pizsama vagy nem pizsama a lényeg, hanem az, hogy van-e egy olyan ruhatára, ami jellemzően csak alvásnál van rajta? Sezrintem mi is el tudunk aludni akár egy esélyiben is, amilyen kimerültek tudunk lenni – de mégis, ha meglátod a pizsamádat/hálóingedet, rögtön álmosabb leszel, mint ha az estélyid van rajtad, nem?
3. Gondoskodj takaróról!
A gyerekek is, mi is, jobban alszunk, ha betakarózunk! A takaró a biztonság érzetét nyújtja – ha mindig lerúgja magáról, akkor inkább szerezz be egy jó nagy méretű hálózsákot! A CSEPPKE WEBSHOPBAN 122-es méretig találsz hálózsákokat!
4. Beszélgess este a gyermekeddel!
Nagyon fontos az esti mese, de a beszélgetés éppen annyira, ha nem jobban! A beszélgetés során felszínre kerülhetnek a gyermeked félelmei, a nap eseményei, amelyeket még nem tudott feldolgozni.
5. Énekelj neki!
Nagyon klassz az estimese, tényleg…De ha választani lehetne, én inkább azt mondanám, mesélj neki délután! Akkor még aktívan tud figyelni a mesében játszódó eseményekre. Este sokkal inkább a saját élmények megbeszélése legyen terítéken, és az altatódalok. Ezek azok, amelyek valóban az elalvást segítik!
Gondolj bele: mi értelme a mesének, ha a felénél már alszik? És ha annyira izgalmas a mese, hogy nem tud elaludni, akkor jó ötlet volt a mese? Hát nem azt szeretnénk, ha elaludna?
6. Legyen sötét a szobában!
Hát ez nem mindig egyszerű…nem arra a totálisan fekete sötétségre gondolok, mert az riaszthatja a gyerekeket. De semmiképpen sem tartom jónak a kislámpák folyamatos használatát. Sok gyerek alszik el lámpa mellett, amit később a szülők lekapcsolnak. Azonban ez összekeverheti a gyermeekt, mert ha megébred egy picit, már nem ég a lámpa…ekkor vonul át a szüleihez, vagy kezd el sírni az ágyában, hogy fél a sötétben.
7. Ha lehet, ne aludjon egyedül!
Nem vagyok híve a nagy közös családi ágynak, bár nem török senkifelett pálcát, aki így érzi jól magát. Azonban azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nem szeretnek egyedül aludni. Nálunk az vált be, hogy a testvérek egy szobában aludtak.
8. Légy következetes!
Hát igen…ez mindig az utolsó Jolly Joker szabály. Hidd el, nem véletlenül! A gyerekek számára igenis létfontosságú dolog, hogy alkalmazkodjanak a szüleikhez! És nem fordítva! Tulajdonképpen az inkább összezavarja a gyerekeket, ha a szüleik túl sok mindenben alkalmazkodnak hozzájuk.
A következetesség ebben a tekintetben szerintem azt jelenti, hogy feküldj le időben! Legyan a lakásban csend, nyugalom, mikor azt szeretnéd, hogy a gyermeked aludjon!
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Kedves Virag,
De jo ez a felsorolas, a mese korabbra hozasara meg sosem gondoltam. Bar reggeli mese van, akkor es lefekveskor is korlatos a raszanhato ido.
Arrol mik a tapasztalataid, hogy milyen kortol erdemes egy szobaban altatni a testvereket?
Koszonom
Kedves Erika!
Én a kezdetektől fogva együtt altattam őket. A nagyobb pár nap alatt megszokta, hogy van egy kisebb, aki éjjel is felkel.:)