Amíg olvastam a mesét, keresgéltem magamban a szavakat:
- izgalmas? hiszen nem tudom, mi lesz Katával – meggyógyul?
- komoly? mégiscsak súlyos betegségről szól…
- emberközeli? naná! annyira természetes a hangvétele – szinte itt ült mellettem Kata, amíg olvastam…
- őszinte? mindeképpen – még a gyerekekkel szemben is, hiszen nincs a történetben sehol cukormáz.
- különleges? hiszen nem sok könyv szól gyerekeknek arról, hogy beteg lesz az édesanyjuk!
- ismeretterjesztő? hát persze! sok dolgot megtudhatunk a rákról, és a gyógyításáról.
- igazság vagy mese? Pontosan az, igaz mese!
A mese végére persze tudtam, hogy ez mind egyben igaz erre a történetre.
Kata könyve annyira magával ragadó, és bájos, hogy az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy miközben zajlik az élet: elmarad a családi nyaralás, megszületik a kistesó, sőt a kiscicák is, nos aközben anya beteg. Nagyon beteg.
Egy gyerek számára ez az egész helyzet megfoghatatlan…egészen addig, amíg a benne lévő kérdésekre nem kap őszinte és komoly választ. Onnantól kezdve azonban egy új világ tárul fel előtte.
Ebben a világban ugyanúgy van vidámság, mint néha szomorúság. Van benne sok-sok nevetés, igaz barárság, de küzdelem és lemondás is. És mindez úgy, hogy a gyermek gyermek tud maradni, mert nem mételyezi meg a lelkét az eltusolás, a néma csend, a titkolózás.
A könyv hatalmas segítség akkor, ha a környezetünkben hasonló történet játszódik. Hatalmas segítség akkor is, ha éppen olyan szerencsések vagyunk, hogy még hírből sem ismerünk ilyen családot.
Azok a gyerekek, akik megismerik Léna anyukájának történetét, valószínűleg elfogadóbbak lesznek majd azokkal az embertársaikkal, akiknek kihullott a haja, akik tolókocsiban ülnek, vagy éppen fehér bottal közlekednek.
A könyvet ITT tudod megrendelni
