Régóta érlelődik bennem ez a poszt.
A magazinokban, honlapokon, rádióriportokban már sok száz szakértő elmondta, és bizonyára el is fogja még mondani, hogy a gyermek számára a legfontosabb a sok-sok szabad játék.
Eddig egyetértünk.
Csakhogy a legtöbben itt be is fejezik, és ezek után mindenki értelmezze úgy a mondatot, ahogy szeretné.
A szomorú tapasztalatom szerint a legtöbben úgy értelmezik, ahogy nekik kényelmes.
- Vannak óvónénik, akik fellélegeznek, hogy “hurrá, akkor nem tartok foglalkozást, játszanak a gyerekek, amivel akarnak….de a gyurmát és a festéket magas polcra teszem, mert még a végén összekenik vele a ruhájukat, és a csoportszobát.” “Az udvaron a másik csoport óvónénijével beszélgetek, a gyerekeknek ez a legjobb, hiszen ha hiszik, ha nem, nekik szabadon kell játszaniuk, tegnap is benne volt a rádióban.”
- Vannak szülők, akik szintén mélyen egyetértenek a szabad játék híveivel, és mivel a szabad játék fejleszt a leghatékonyabban, hát nem is szórják a pénzt kirakóra, dominóra, vagy más “fejlesztő marhaságra” (idézet egy olvasói levélből)
Mi is a szabad játék valójában?
A szabad játék azt jelenti, hogy engedjük, hogy a gyermek szabadon döntse el, mivel, meddig és mit szeretne játszni.
És ebben az értelemben valóban az egyik leghatékonyabb fejlesztő tevékenység a szabad játék.
Azonban ez azzal jár,
- hogy az óvónéni leveszi a gyurmát a legfelső polcról, és olyan helyre teszi, ahol bármikor elérheti a gyerkőc is
- hogy az udvaron akár focizni is beáll
- megmutatja, hogyan kell dominózni
- otthon vasalás helyett a babakonyhában tüsténkedünk
- hogy akár balettra, angolra, vagy sakkra is beíratjuk
Hááát, így már azért egy kicsit más, nem?
És persze nem kell mindig szabály szerint dominózni akkor sem, ha már ismeri a szabályt. Ha szeretné, hadd használja építőkockának!
Ha nagyon nincs kedvünk focizni, nem kell beállnunk, hiszen fontos, hogy megtapasztalja, hogy nem minden van úgy, ahogy ő szeretné.
A vasalást talán el tudjuk napolni, de lehet olyan dolgunk, amit muszáj elvégeznünk, szóval ismét mondhatunk nemet, ebbe nem fog belehalni, de még pszichológushoz sem kell elvinni.
Ha éppen nincs kedve sakkra menni, hagyjuk ki a foglalkozást akár heteken keresztül. Nem 5 évesen kell megtanulnia, hogy kitartó legyen. Sőt, ha következő hónapban lovagolni szeretne, ha csak lehetőség van rá, engedjük meg, hogy kipróbálja!
És néha néha bátran kezdeményezzünk játékot, vagy más tevékenységet mi magunk is! Nem leszünk attól rossz anyák, ha az 5 éves kislányunknak megmutatjuk, hogyan kell babaruhát varrni, vagy az 5 éves kisfiút elviszi az apukája horgászni. Ameddig mindenki élvezettel teszi ezeket, addig nincs baj.
