Szünidei szervezés

A szünidő első napjai nálunk sokszor “ereszd el a hajam” bulihoz hasonlatosak. Minden gyerekünk úgy érzi, hogy az év fénypontjához érkeztünk, most aztán le minden kötelességgel, itt az idő, hogy végre szabadon csinálhassák azt, amit akarnak.

Bevallom őszintén, egy-két napig csendesen mosolygok, amikor dél körül megjelennek pizsamában, és reggelit kérnek, de harmadik nap már nem vagyok toleráns, és engedékeny. Elvégre a nyár csupán arról szól, hogy nem kell bemenni a suliba, és nem kell tankönyvekből tanulni.

Minden másban maradnak a régi szabályok. Mire ez leesik a kamaszoknál, az megint 1-2 nap, szóval egy hét átmeneti időszak után azért beáll a rend.

Én bizony nyáron is felkeltem őket fél 9-kor, és 9-ig el kell kezdeni a napot.

Leülünk, és megbeszéljük, kinek milyen tervei vannak a nyarat illetően. Egyeztetjük a naptárakat, majd kialakul a nyári menetrend.

Mivel én is, és a férjem is itthonról dolgozunk, fontos, hogy a dolgok ugyanúgy működjenek, mint az iskolai időszakban. Nálunk már elég nagyok a lányok ahhoz, hogy ebédet főzzenek, berakják a mosást, és kivasaljanak. A fiúk tudnak füvet nyírni, porszívózni.

Jövőre ketten szeretnének nyelvvizsgát tenni, Mesi gimis felvételire készül, Zsombi matekot tanít, Zokni megkezdi a kutyaiskolai életét, neki is vizsgái lesznek – szerencsére célokban nem szűkölködünk.

Ez eddig jól hangzik, ugye? De mit csinálj, ha nálad még kicsik a gyerekek, és nem ülnek le angolt tanulni, és az ebédet sem főzik meg egyedül?

Azt gondolom, minden anyának szüksége van egy falatnyi privát szférára, egy órácska nyugalomra, amikor azzal foglalkozhat, amivel szeretne.

Szerintem erre találták ki Amerikában (hol máshol?) a “workbox-rendszert”.

Emlékszem, itthon is volt iskola, ahol a napköziben hasonló módon szervezték meg az időt, ott cipős doboza volt minden gyereknek, ebbe tették bele a pedagógusok az előre összeválogatott foglalkoztató lapokat, esetleg játékokat. Ha a diák végzett a házi feladatokkal, akkor ment a cipős dobozáért, és csendben elfoglalta magát a benne lévő feladatokkal.

Hát ezt most workbox-nak, azaz MUNKADOBOZNAK hívjuk.  Zseniális találmány, nálunk nagyon bevált a tanulás során is.

Nem kell hozzá más, csak 3-4 doboz. Több felesleges, mert egy óvodás gyerektől az is nagy teljesítmény, ha negyed óráig csendben molyol egy-egy feladattal, vagy játékkal. Eleinte ne is várjunk többet, mint 10 perc/doboz. Ha szerencsénk van, már az elején lesz 40 perc szabadidőnk délelőtt, és ugyanennyit szakíthatunk délután is.

A dolog tehát a következőképpen működik:

1. .Beszéljük meg a gyerekekkel, hogy szeretnénk, ha a napnak egy részében egyedül elfoglalná magát.
2. Mielőtt magára hagynánk a dobozokkal, játsszunk vele egy nagyot közösen, hogy az érzelmi tankja fel legyen töltve!
3. Előzőleg állítsuk össze a 3-4 doboz tartalmát!
4. Első időben csak rövidke feladatokat tegyünk a dobozba, a cél az, hogy megszokja az önálló munkát!
5. Magyarázzuk el neki szóban, melyik dobozzal mit kell csinálnia, majd rövid képes utasításokat is mellékeljünk, ha lehetséges! Pl. a “rajzold le!” feladatnál egy ceruzát rajzolhatunk egy kártyára, így nem fogja elfelejteni, mit is kell tennie.
6. Hagyjuk magára a dobozokkal!
7. Ha végzett a feladatokkal, ismerjük el az erőfeszítést, amit belefektetett a munkába!

A dobozokba csak olyan feladatokat tegyünk, amelyeket már ismer, és biztosak vagyunk benne, hogy önállóan is boldogul velük, ha akar. 

Ötletek a dobozok tartalmát illetően:

• puzzle
• képeskönyv, ebből egy adott kép megrajzolása
• legó/dupló elemek, egy adott dolog építése, pl: ház, autó, torony, stb Lehet fantázia alapján, szabadon, vagy füzet szerint
• logico tábla és 1-2 lap benne
• lük feladatok
• mozaik ragasztása
• betűkártyák-képek egyeztetése
• rajzolás sablon segítségével
• számkártyák+ zizi = minden kártyára a megfelelő mennyiségű zizit kell rátenni
• a Gyereketető nyomtatható lapjai közül sok illik a dobozokba.

Higgyétek el, egyre ügyesebbek lesznek, egyre tovább le tudják magukat foglalni, fejlődnek majd az önálló tevékenységekben. Ez a módszer nem arról szól, hogy lepattintsuk magunkról a gyermekünket, hanem arról, hogy ő maga is képes legyen értelmesen elfoglalni magát, apró lépésekben fejlődjön az önállóság területén.

Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!