W ülés – mit kell róla tudni?

Évek óta olvasom a külföldi oldalakon megjelent cikkeket, amelyekben szakemberek hívják fel a szülők figyelmét arra, hogy a “w” alakban ülés a későbbiekben károsan befolyásolhatja a gyermekek testtartását, és mozgásfejlődését.

Próbáltam utánanézni magyar oldalakon is a témának, de sajnos semmi értékelhető információt nem találtam. Mozaikokból összerakott cikket nem szerettem volna írni, leginkább azért sem, mert nem vagyok szakértője a területnek.

 

 

Kép forrása

Nagyon örültem, mikor a Mozgásfejlődés – KérdezzFelelek csoportban  megismerkedtem Saroltával, aki most egy virtuális beszélgetés formájában válaszol a w üléssel kapcsolatos kérdéseimre.

Kakuk Sarolta képzettsége szerint oligofrénpedagógia-pszichopedagógia és szomatopedagógia szakos gyógypedagógus, mozgásterapeuta és szülő-csecsemő konzulens. A feltett kérdésekre szomatopedagógusként és a mozgásfejlesztésekben szerzett tapasztalatai alapján válaszol.

– Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy a sok-sok gyermekekkel foglalkozó oldalon sehol sem olvashatunk a w-ülésről?? Hozzánk még nem ért el ez az információ? Vagy a magyar szakemberek másképpen gondolkoznak erről?

– Magyarországon – a fejlett országokhoz hasonlóan- a mozgásszervi problémák megelőzése és kezelése az egészségügyben megjelenő feladat. Minél fejlettebb az ellátórendszer, annál jobban igyekszik a -költséghatékonyság szempontjait is figyelembe véve – a megelőzésre. Feltételezésem van arról, hogy az USA és más országok számára fontos cél a munkaképes korú lakosság krónikus panaszainak csökkentése, amely a mozgásszegény életvitellel együtt komoly egészségpénztári terheket is jelent.

A mi egészség-megelőzési programjaink még nincsenek ezen a szinten.

Nálunk van egy eltérő gyakorlat a fejlett országokéhoz képest: itthon ugyanis mozgásfejlesztéssel nagyon sokan foglalkoznak, eltérő háttértudással szakmai nézetekkel és kompetenciákkal. Nagyon népszerűek a ,,mozgásterápiák” a szülők körében, emiatt gyakran futótűzként terjed egy-egy mozgással kapcsolatos kutatás, eredmény, de a hiedelmek is. A hiedelmek egy részét háttérismeretek nélkül nem lehet jól kezelni, és mivel maga a tény, hogy a mozgásfejlesztéssel későbbi problémákat előzhetünk meg olyan érdekes, hogy a w ülésre is ráirányította a figyelmet itthon.

– Miért ülnek így a gyerekek? Ha ez nekik valamiért így kényelmes, akkor ezt nekünk, szülőknek kell-e befolyásolnunk?

– A feltételezésem az, hogy azért ülnek így, mert nekik így komfortos. Sőt, nemcsak komfortos, hanem biztonságos is! Abban az időszakban, amikor már belső ,,programjuk” szerint felülnek, ülésben szerzik a tapasztalataikat, kezükbe vesznek tárgyakat, használni kezdik, felfedezik, mindezt az alapvetően kognitív tevékenységet csak úgy tudják elmélyülten végezni, ha figyelmüket nem köti le a testük stabilizálása. A babák ,,energetikailag” hatékonyságra törekednek, tehát azt és úgy használnak, ami nekik abban a helyzetben célszerű és jó. A w ülésben széles alapon támaszkodnak, a tartási funkcióik gyengébbek, ezért a nyújtott lábbal ülés számukra sokkal több energiát kívánna, esetleg könnyebben eldőlnének. A baba persze ezt sosem gondolja végig, ő egyszerűen felül és jól érzi magát. A w-ülést azért használja szerintem, mert erre ,,talál rá” legelőször magától, ami beválik.

– Vannak-e gyerekek, akik hajlamosabbak így ülni?

– Igen, az alkatilag lazább ízületekkel és izomzattal rendelkező babáknál gyakrabban megfigyelhető ülésmód.

– Milyen következményei lehetnek annak, ha nem befolyásoljuk a gyermek ülését?

– Az én ismereteim szerint semmilyen. Legalábbis babák esetében feleslegesnek látom korrigálni ezt az ülésmódot. Ennek persze vannak fokozatai, mert ha egy szülő olvasott erről valami aggasztót, és látszik rajta, hogy ezen nagyon aggódik, akkor nem beszélem le őt a korrekcióról, hanem adnék neki ötleteket. Például, ha már több, mint egy hónapja ül így a baba, akkor néha finoman átigazíthatja a lábait z-ülésbe, ami szintén stabil, de átmenet a nyújtott lábas és a keresztezett lábas ülésbe.

– Egyáltalán mit tehetünk? Nem vagyunk folyamatosan a kicsi mellett…

– A járás utáni időkben amikor már biztosan jár és szalad átigazítjuk, vagy megkérjük hogy tegye úgy a lábait, ahogy én (megmutatom neki, példát adok), a testvére ( a kicsik szeretnek a nagyokhoz hasonlítani), és időnként, amikor magától ül le az elvárt módon nagy mosollyal jutalmazzuk. Így – leszoktatható. Nem kell rendőrnek lenni, folyamatosan figyelmeztetni, nem is lenne jó ezzel idegesíteni a gyerekeket.

– Függ-e életkortól, hogy káros-e a fejlődésre nézve?

– Közvetlenül semmilyen káros hatásról nem tudok. A kisgyerekek és óvodások w-ülése már más kérdés. Későbbi életkorokban a felállás és járás képességének megszerzésével már okafogyott a széles alapú ülés, ezért ajánlatos leszoktatni. Az oka az, hogy az alsó végtag  ízületei a normálistól eltérő –nem fiziológiás- helyzetű nyújtásnak vannak kitéve ebben a helyzetben.  A csípőt, térdet rögzítő szalagok feszessége vagy lazasága miatt a csontok helyzete a normálistól eltérő – helyzetet vehet fel, ami sérülékenységhez hosszabb távon károsodáshoz vezethet. Ez utóbbiról nekem nincsenek tapasztalataim, mivel ez évekkel későbbi lehetséges következmény, nem a gyerekeknél merül fel. Valószínű, hogy  nem is mindenkinél, mert sok szülő jelzi, hogy ő is úgy ült és nincsenek panaszai. A későbbi panaszok tekintetében is több okot feltételezek, szerintem nagy számú vizsgálatok adnak erre választ.

– Szóljunk-e az óvónéninek, nagymamának, babysitternek, hogy figyelmeztesse a gyermeket?

– Jó lenne, ha az óvó nénik segítenének a leszoktatásban, ami csoportosan könnyebb is, hiszen a gyerekek természetesen utánozzák egymást. Az óvó néni megtaníthatja a gyerekeknek, hogy a ,,nagyok”, vagy az ,,ügyesek”már törökülésben, vagy nyújtott lábbal ülnek, néha kedvesen figyelmeztetheti erre a gyereket.

– Egységes-e a kérdésben a szakemberek véleménye, vagy vannak különböző irányzatok más-más nézettel?

– A leszoktatás mellett vagyunk, nem látok ebben különbséget. A különbség inkább abban van, hogy ki hogy érzi ,,könnyebbnek” Van aki már a járás előtt elkezdené, (de nem azonnal) mondván, hogy inkább most ,,ne szokja meg”. Élettani értelemben  egyetértünk: a járás után már nem indokolt így ülni. Én személy szerint a környezetben látom a legnagyobb lehetőséget, azaz az otthoni munkát nagyon megkönnyíti, ha a közösségben is ezt tanulja meg és erre fel is hívják a figyelmét, sőt meg is dicsérik, ha jól ül.

-Milyen internetes felületen kaphatnak választ tőled a szülők?

A Facebook Mozgásfejlődés kérdezz-felelek zárt csoportjában, több kollégámmal együtt várjuk és időnk függvényében válaszoljuk meg a kérdéseket. Sok szülő is tagja ezért egymással is sok hasznos információt tudnak megosztani a szülők.

Saját oldalam ugyanitt:

Korai tanácsadás, és fejlesztés, szülő-csecsemő konzultáció

-Van-e olyan magánrendelés, ahol megkereshetnek mozgásfejlőddéssel kapcsolatos kérdéseikkel?

– Van rá lehetőség, korlátozott számban tudok fogadni szülőket és babákat. Az alábbi címen várom a jelentkezést: lelek.mozgas@gmail.com

Ezúton is köszönöm Saroltának, hogy válaszolt nekem. Ha további kérdéseid vannak, a megadott elérhetőségeken, vagy itt, hozzászólás formájában felteheted!