A düh nagyon fontos érzelmeink egyike, amelyeket időről időre meg kell éljünk, ki kell fejezzünk, fel kell vállaljunk mások előtt.
Ha ezt nem tesszük meg, könnyen elfojtásra kerül, és más úton próbál majd felszínre kerülni.
Sokszor akaratlanul is azt tanítjuk gyermekeinknek, hogy a dühünket nem szabad kifejezni, nem jó felvállalni.
Ehelyett inkább azt kellene megtanítanunk a gyermekeinknek, hogy ismerjék fel az érzéseiket, többek közt a dühüket is, és tanulják meg a társadalmi normákkal összhangban megélni, kifejezni!
Érzelmeink azonosításában fontos szerepet töltenek be a testünk jelzései.
Testünk jelzi számunkra, hogy valami nincs rendben:
- ökölbe szorul a kezem
- gyomromban dobog a szívem
- elborult az agyam
- viszket a tenyerem
- vörösödik a fejem
- kalapál a szívem
És a sort folytathatnánk…
Nagyon nagy segítség a gyereknek, ha ezeket a jeleket tudatosíthatják magukban, és megtanítjuk őket arra, hogy a testük jelzéseire figyeljenek!
Ma két lapot tudsz letölteni a hírlevéből, melyen jelölhetitek, illetve a gyerekek leírhatják, hogyan jelzi számukra a testük azt, amikor dühösek lesznek!
A SOROZAT KORÁBBI RÉSZEIT ITT TALÁLOD:
