Ha nem megy az összeolvasás

Egyre többször találkozom olyan gyerekekkel, akik nem tudják összeolvasni a betűket. Így aztán nem tudnak olvasni, csak betűzni, és persze fogalmuk sincs arról, mit “olvastak” el, hiszen a betűk, hangok nem állnak össze bennük értelmes szavakká, még kevésbé mondatokká.

Mit tehetünk ebben az esetben?

Először is vizsgáljuk meg az okokat: vajon mi lehet a probléma forrása!

Az egyik lehetséges és leggyakrabban előforduló ok, hogy ezeknél a gyerekeknél az analizis-szintézis képessége nem fejlődött még arra a szintre, hogy ezt a gyermek viszonylag gyorsan, hibátlanul végezze.

Magyarul és nagyon leegyszerűsítve: folyamatosan elemeire (hangokra) bontsa a leírt szavakat, majd amilyen gyorsan lebontotta, olyan gyorsan fel is építse ezeket, és immár ne csak hangok sorozata, hanem értelmet hordozó szavakká álljanak össze.

Az összeolvasás fejlesztését paradox módon a szavak hangokra bontásával kell kezdenünk. Felejtsük el egy kicsit a papírt, és a leírt betűket, koncentráljunk a hangok világára!

Milyen hanggal kezdődik az adott szó, milyen hangot hallunk a szó végén?

Mely szavak kezdődnek még ezzel a hanggal?

Sokszor látom, hogy ilyen feladatokat munkafüzetben, önálló munka keretében, esetleg házi feladatként kapnak a gyerekek. Óriási hibának tartom, hogy ezeket az alapvetően auditív (hallási) feladatokat vizuális (látással kapcsolatos) csatornán keresztül kell megoldaniuk.

Véleményem szerint ezt hangoztatva kellene gyakorolni, csakhát erre nagyon kevés az idő az iskolában. Otthon pedig a szülők nem is tudják, mit hogyan lenne ideális, hiszen sosem tanulták, és senki sem hívja fel a figyelmüket erre az apróságra.

A gyerek meg ül a munkafüzet felett, és próbálja összekötni a megfelelő képet a megfelelő betűvel, holott a feladat az lenne, hogy a megfelelő hangot keresse meg a kiejtett szóban.

Nem fog sikerülni…(most azokra a gyermekekre gondolok itt, akiknél problémás ez a terület)

Ha azonban időt szakítunk a feladatra, leülünk a gyermek mellé, és kimondjuk a képek nevét, hangoztatjuk a hangot, amit keresnie kell, pár alkalom után csoda történik.

Amikor már képes leválasztani az adott szóról az első és utolsó hangot, képes hangokra bontani a szavakat, akkor jöhet az építkezés.

Az olvasást szótagolva tanítom, azaz a szavakat szótagokra bontva olvassuk ki. Ennek ellenére előfordul, hogy egy-egy szótag összeolvasása nem sikerül. Ilyenkor szoktunk kezet fogni – ez úgy zajlik, hogy megállapodunk abban, hogy egyikünk lesz az egyik hang, másikunk a másik hang. Akkor kezet nyújtok, és kiejtem az én hangomat. A gyerkőc pedig fogadja a kézfogást, és ebben a pillanatban kiejti az ő hangját, én meg persze elhallgatok közben.

Amikor szavakat kezdünk olvasni, nagyon jó szolgálatot tesz egy papírból készült út, és egy kisautó.

Bár még szótagolva olvasunk, az a képzet, hogy az autó végigmegy az úton, és nem áll meg, tapasztalatom alapján segíti a folyamatos olvasás kialakulását.

Ráadásul sok gyerek nem követi az ujjával az olvasott szöveget, ez a módszer megerősíti, és ráneveli a gyerekeket arra, hogy később kísérjék a sorokat az ujjukkal.

A harmadik előnye a segédeszköznek: erősíti a balról jobbra haladó olvasási irányt.

Az utakat és az autókat letöltheted a hírlevélben található linkről. Még nem iratkoztál fel a hírlevélre?